„Naponta 40-45 ezer karaktert írok, ha esik, ha fúj”

A világ legtermékenyebb szerzője olykor még elmegy személyesen anyagot gyűjteni a történet helyszínére – tudtuk meg Nemere Istvántól, akivel 772. megjelent könyve alkalmából beszélgettünk a regények tervezéséről, hajnali munkakezdésről, és a történetekben előforduló esetleges ismétlődésekről.

Olvas tovább

„A második kötetre teljesen ráéreztem a saját hangomra”

Kétrészes regényének második kötete is megjelent Kenéz Péternek, akinek csak részben könnyítette meg a dolgát, hogy nem sorozatot kellett írnia. A Végtelen az út, amelyen te jársz szerzője mesélt „ösztönös” döntésekről, baráti segítségről és az első kötet alapján leszűrt tanulságokról.

Olvas tovább

„Egy könyv akkor jó, ha mindenki más következtetést tud levonni belőle”

Először mások regényeit folytatta, aztán jöttek a saját a ötletei, a motivációban pedig sokat jelentett, hogy sok ezren olvasták és biztatták a Wattpadon. Ilyen kezdet után vágott bele nyomtatásban megjelenő trilógiájába D. B. Alíz, akivel az első kötet, az Éget a nap megjelenése kapcsán beszélgettünk.

Olvas tovább

„Nem akartam matematikailag gagyit írni”

Még Henry Ford meggazdagodása és az emberi szervezetből kiürülő méreganyagok között is lehet kapcsolatot találni a matematika segítségével – állítja Kertész Viktor. A Kiszámítható? Véletlen? Káosz? című kötet matematikaprofesszor szerzője arról is mesél, miért nem hagyta ki a képleteket a kötetből és milyen kételyek gyötörték könyvírás közben.

Olvas tovább

„A belső hangunk mindig jó irányba visz minket”

Egy felnőtté válás története és a magyar mondavilág elemei is találkoznak Susanna Park első regényében, a Tüskehegyben. A trilógia kezdetének szánt kötet szerzője mesél elszántságról, halogatásról és önbizalomról is.

Olvas tovább

„El sem tudom képzelni, hogy valaha abbahagyjam az írást”

Második regényében megpróbálta kihasználni az időutazós történetekben rejlő rengeteg humorforrást Mika Tillensen, alias Mikecz Attila. Az Ideges úr élete szerzője írói tapasztalatairól, csapongásról és spontaneitásról, valamint arról is beszél, miért teszik rosszul a kritikusok, hogy kerülik az elsőkönyves szerzők műveit.

Olvas tovább

„Hátamon a zsákom, bal kezemben a jegyzetfüzet, jobb kezemben a toll és a fényképezőgép”

„Két év gyönyörűség” – így nevezi Bánszegi Katalin azt a rengeteg munkát, amit befektet egy-egy útikönyv megírásába. Algéria kötetének megjelenése alkalmából a szerző részletesebben is mesél munkamódszeréről, és arról is, miért nem fél elmenni a világ nem feltétlenül jó hírű országaiba is.

Olvas tovább

„A gondolatok, a szavak úgy követték egymást a fejemben, mintha egy filmet néztem volna”

A legnagyobb nehézsége az volt, hogy le tudja írni a fejében sodródó történetet – meséli Kozák Fruzsi, aki első, 500 oldalas regényét egy év alatt írta meg. A Viking és tündér szerzője beszél a különleges tipográfiáról, a szöveg hatására felkavarodó érzelmekről és arról is, miért nem elég, ha valakinek van célja az életben.

Olvas tovább

„Nem csupán én írtam a regényt, hanem a regény is önmagát”

Egykori jegyzeteit elveszítette, a társak emlékei pedig sokszor voltak ellentmondásosak, mégis sikerült koherens regénnyé formálni a katonáskodása két évét Tóth István Gábornak. A birsalma íze című kötet szerzője mesél arról, hogy tudta megszólítani a női olvasókat is, és miként alakította lelki fejlődéstörténetté a laktanya-sztorikat.

Olvas tovább

Egy megunhatatlan mese története

Nagymamája emlékét örökítette tovább, amikor kötetbe rendezte legkedvesebb gyerekkori meséjét Harmati Erzsébet. A Babahercegnő kötet szerzője a mese felidézésének és a gyerekkori emlékek megrajzolásának nehézségeiről is beszélgettünk.

Olvas tovább