Szükség van egy részletes cselekményvázlatra és a karakterek kidolgozására mielőtt nekikezdene az írásnak – szűrte le első regénye, A vénkiasszony és a macskái című történet megírásának tapasztalatából Bevíz Sára. A Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy kik ismerhetnek magukra a főhős, Aliz alakjában, miért játszik olyan nagy szerepet a pszichológia a regényben, és hogyan került macska a történetbe, holott ő fél a cicáktól.
A borítón írja, hogy több művészeti terület után a regényírásban találta meg azt a formát, amelyben igazán otthon érzi magát. Hogyan jutott el a erre a döntésre, hogy regényt írjon?
Amióta olvasni tudok, olvasok, legtöbbször regényeket. Mindig van a táskámban egy könyv. Már gyerekként megvolt bennem a vágy, hogy regényt írjak, de sokáig nem vettem ezt komolyan. Úgy gondoltam, nem menne, nincs miről írnom, és egyébként is hatalmas munka, amit valószínűleg nem tudnék végigcsinálni. A változást a COVID időszaka hozta. Akkor jelentkeztem az egyetemen a film szakra, és úgy gondoltam, ideje készítenem egy rövidfilmet. Írtam egy forgatókönyvet, és bár végül nem jutottam be a szakra, a történet annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, megpróbálom regényként kidolgozni. Úgy voltam vele, hogy az időmbe belefér, ezért belevágtam.
Romantikus lányregényszerűen indul Aliz története, de aztán furcsa érzés keríti hatalmába az olvasót, ahogyan sokasodnak a baljós jelek. Valami nincs rendben Alizzal… Felnövéstörténet, fejlődésregény vagy inkább terápiás regény A vénkisasszony és a macskái? Kik ismerhetnek magukra Alizban?
Kicsit mindhárom. Úgy gondolom, azok ismerhetnek valamilyen szinten magukra, akik gyerekként nem kapták meg azt a támogatást, amire szükségük lett volna. Ilyenkor a személyiségünket gyakran a szüleinkhez vagy más fontos példaképekhez fűződő kapcsolatunk alakítja. Ez lehet akár egy rossz kapcsolat is, amitől arra juthat az ember, hogy ,,én teljesen az ellentéte leszek ennek”. De a lényeg itt is a hitelesség és a saját vágyak megélésének a hiánya.
Mi annak az oka, hogy a pszichológia több szempontból is ennyire fontos eleme a regénynek?
A pszichológia régóta érdekel, főleg a személyiség fejlődés témája. Sok könyvet és tartalmat olvasok ezzel kapcsolatban. Amikor elkezdtem írni a regényt, az egyik legjobb barátnőm még pszichológia szakon tanult. Sokat mesélt a tanulmányairól, és néhány projektjébe engem is bevont. Így valahogy természetesen összefonódott bennem ez az érdeklődés a regény írásának kezdeti szakaszával.
Tudatos volt, hogy viszonylag hosszan vezesse fel a történetet? Hogyan tervezte meg a regényét? Készített esetleg vázlatot? Vagy hagyta, hogy menet közben alakuljanak a dolgok?
Ez volt az első regényem, ezért eleinte nem igazán tudtam, hogyan érdemes nekivágni. Kezdetben azt terveztem, hogy egyszerűen elkezdek írni, és a történet majd menet közben formálódik. Ahogy azonban haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy a regény eleje már alig hasonlít arra, amerre a történet tart. Ekkor egy időre félretettem az írást, és sokkal több energiát fordítottam a tervezésre és a részletesebb vázlatok elkészítésére. Nem terveztem ilyen hosszúra, egyszerűen csak így alakult, így éreztem teljesnek.
Azt is elárulja magáról a borítón, hogy nincs macskája. Miért választotta ilyen fontos szereplőnek ezt az állatot? Honnan jön a macskák iránti szeretete?
Amikor még csak rövid filmet akartam készíteni, azt a taktikát választottam, hogy felütök egy szótárt, rábökök 3 szóra, és abból asszociálok egy kis történetet. Az egyik szó a macska volt. Emellett valószínűleg még azért is vonzott a téma, mert félek a macskáktól, gyakran vannak rémálmaim velük.
Kellett valamilyen előtanulmányt, kutatást végeznie a regényíráshoz (például a pszichológiával vagy a kisállattartással kapcsolatban)? Ha igen, milyen jellegűeket?
A legnagyobb kutatómunkát a fonás igényelt. Kivettem néhány könyvet a könyvtárból, videókat néztem a rokka működéséről. Még ma is előfordul, hogy ilyen tartalmakba ütközöm a neten. A kisállattartást néhány rövid összefoglalóval elintéztem, a pszichológia pedig már ugye eleve közel áll hozzám.
Majdnem 500 oldalas lett az első regénye. Mennyi ideig tartott megírni ezt a könyvet? Mikor talált időt az írásra?
Durván négy év, de ebből sok idő ment el arra, hogy kitaláljam magát a stratégiáját annak, hogy hogyan írjam meg a könyvet. Munka után, főleg esténként egy-két órát, hétvégente pedig többet, akár egy egész délelőtt is az írásnak szenteltem. De természetesen sokszor tartottam szünetet is.
Milyen nehézségekkel szembesült a munka során, és hogyan lendült át rajtuk?
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan formáljam a cselekményt élvezetes, olvasmányos szöveggé. Folyamatosan emlékeztettem magam arra, hogy van időm, nem határidőre dolgozom, és nem kell mindennek elsőre tökéletesnek lennie. Ez a hozzáállás segített átlendülni a nehezebb időszakokon.
Mi az, amit tanulságként leszűrt a regény befejezését követően? Mi az, amit ma már másképp csinálna, ha újabb könyv írásába fogna?
Először mindenképp egy részletes cselekményvázlattal és karakter leírásokkal kezdeném, és nem rögtön az írással.
A regény vége egyébként sejteti, hogy folytatódhat Aliz története. Készül ilyesmire? Esetleg már bele is kezdett a folytatásba? Vagy valami más történet megírásával folytatja?
Aliz történetét nem tervezem most folytatni, de ki tudja mit hoz a jövő. A befejezést nem azért hagytam nyitottabbnak, mert mindenképpen folytatást szeretnék írni, hanem mert számomra éppen ez a történet egyik fontos üzenete: semminek sincs végleges lezárása. Bármikor történhet valami, ami új irányba tereli az életünket.
Aliz most szerelmes, de nem biztos, hogy évekig kitart a kapcsolat. Úgy érzi, megtalálta a hivatását, de az is lehet, hogy egyszer egy egészen más útra sodorja az élet. Ahogy mindenki, úgy ő is folyamatosan változik. Semmi sem biztos, és talán éppen ezért fontos megélni a jelent, illetve elengedni azt, aminek lejárt az ideje. Ha viszont folytatnám, akkor inkább Arakhné, a vénkisasszony történetét bontanám ki részletesebben. De jelenleg egy teljesen más történeten dolgozom, egy jóval hagyományosabb fantasy regényen, bár még nagyon gyerekcipőben jár.
