Könnyebb lesz a háttérkutatás írás előtt, ha betartjuk ezt a 6 szabályt

Igen kevés olyan könyv van, amelynek megírásához nem kellene valami előzetes kutatást, előtanulmányt végezni a szerzőnek. Ha mást nem, legalább kicsit utánanézni, hogy ugyanabban a műfajban, témában milyen egyéb regények, művek születtek. De akár családregényről, akár science-fictionről vagy krimiről legyen szó, a hitelesség, hihetőség kedvéért sok mindennek utána kell járnia az írónak, részben még írás előtt, részben munka közben. Bármennyire is különböző módszereket kíván ez meg, van néhány olyan alapszabály, amit érdemes mindenkinek megfogadni. E héten ezekből gyűjtöttünk össze hatot. (A kutatás végzése beletartozik abba a hét alapvető tanácsba, amit minden kezdő lelkére kötnek, és amelyekről ebben a posztunkban írtunk összefoglalóan.)

Megadni a módját

Mint oly sok minden másnak, ennek sem érdemes hűbelebalázs módjára nekiugrani, nem árt megtervezni, mit és hogyan fogunk csinálni. Ennek során végig kell például gondolni, hogy minek és hol nézünk utána, hogyan jegyzetelünk, a megszerzett információkat hol és hogyan tároljuk, hogy minél könnyebben megtaláljuk majd, ha szükség van rájuk. Természetesen mindenkinek vannak egyéni jegyzetelési szokásai, ezeket nyugodtan részesíthetjük előnyben, a lényeg, hogy legyen egy terv minderre. A tárolási hely egyébként lehet egy fizikai mappa, témakörönként vagy szereplőkként elkülönített dossziékkal, de természetesen lehet a merevlemezen felépített – lehetőleg minél áttekinthetőbb – könyvtárrendszerben is. Vagy akár egy írást segítő szoftver célirányosan erre kifejlesztett háttértárolóiban, mint például a Scrivenerben. Efféle segédprogramokról itt írtunk bővebben.

Ne lankadjunk az olvasásban

Íróként alighanem mindenki sokat olvas, de a kutatáshoz ezt is fel kell pörgetni. Mindenekelőtt olvassunk minél többet a saját műfajunkkal kapcsolatos témákban. Ha krimit írunk, igazságügyi szakértői történeteket, fegyverekkel vagy régebbi bűnügyekkel kapcsolatos anyagokat. Ha Párizsban játszódik majd a szerelmes regényünk, akkor nem árt legalább virtuális sétát tenni a francia fővárosban, minél jobban megismerve a helyszíneket, az ott élők szokásait. Az ókori Rómában zajlik a történelmi regényünk? Ássuk bele magunkat a történelemkönyvekbe, a korszakról szóló szak- és szépirodalomba. Létező család történetét tervezünk megírni? Kutakodjunk a családi archívumokban, fényképalbumokban. Mindehhez természetesen használjuk a rendelkezésre álló forrásokat: internetet és a könyvtárakat (bár utóbbiakban manapság ritkábban járnak az emberek, és a járványhelyzet miatt sem mindig könnyű oda bejutni, de megéri, mert például korabeli újságok tekintetében sokkal nagyobb a választék).

Az olvasás másik iránya pedig, hogy ugyanabban a műfajban olvassuk mások könyveit. Ez nagyon sokat segít, hogy átlássuk, nekünk milyen információkra lesz szükségünk a regényünkhöz, de mások munkáin keresztül jobban átlátjuk a buktatókat, hiányosságokat is. Nem utolsósorban pedig sokat tanulhatunk is ilyen könyvekből, akár egy-egy konkrét adalékot is használhatunk belőlük.

Ne felejtsük el a többi médiumot sem

Ha már túl vagyunk az elérhető könyveken, újságokon és online forrásokon, akkor nézzünk körül más médiumok terén is. Filmek, dokumentumfilmek, youtube-videók is nagyon hasznosak lehetnek a kutatásban. Olyan érzékszervi információkat adhatnak, amelyeket írott forrásból nem feltétlenül ismerünk meg. Egy helyszín, egy időszak, egy bizonyos személy, egy adott kultúra tekintetében rengeteg apró momentum van, amit, ha ismerünk, még hitelesebbé tudja tenni a szövegünket, és amit szinte kizárólag csak mozgóképi forrásból tudunk beszerezni. Kereshetünk kulcsszavak alapján a videómegosztó portálokon, de akár a Netflix és hasonló streamingszolgáltatók adatbázisában, ahogyan jó lehet bizonyos esetekben például festményeket nézegetni. Ne feledkezzünk meg a képekről sem. E tekintetben akár a wikipédia, akár az egyik legszínesebb és széleskörűbb internetes képadatbázis, a Pinterest is jó szolgálatot tehet, de biztosan többet adhat, mint egy egyszerű google-keresés. A Pinterest arra is jó lehet, hogy bejelentkezés után online gyűjthetjük és rendszerezhetjük a számunkra valami miatt fontos képeket.

Beszélgessünk másokkal

Szintén a kutatómunka része lehet olykor kijönni írói elefántcsonttornyunkból, és kicsit beszélgetni másokkal. Kezdeményezhetünk például beszélgetést az általunk érintett téma egyik szakértőjével, vagy egy helyszínt jól ismerő helyi lakossal, esetleg olyasvalakivel, akinek a személyisége nagyon hasonlít egy szereplőnk karakteréhez, vagy valamiképpen köthető hozzá. Számtalan hasznos információ birtokába juthatunk így, különösen, ha valóban érdeklődünk az illető iránt. Ha nem szívesen keresünk fel így ismeretleneket, akár a közösségi médián keresztül is hozzájuthatunk a kívánt infókhoz, hiszen rengeteg olyan csoport, közösség létezik, amelyikben segíthetnek nekünk. És ne feledjük, sosem árt “élő” emberekkel találkozni egyébként sem, mert rengeteg tapasztalatot nyerhetünk ezáltal is, ami végső soron gazdagíthatja az írói képességeinket.

Keressük a “hely szellemét”

Az online kutatási módszereket sosem árt kiegészíteni némi terepmunkával is. Vagyis, ha olyan helyszínekről írunk, amelyek felkereshetők, hát akkor keressük is fel őket. Egészen másképp érzékeljük a távolságokat, a lehetséges és lehetetlen dolgokat egy helyen, ha fizikailag ott is vagyunk, mintha csak képen, filmen, térképen látjuk azokat. Új ötleteket kaphatunk a látogatás során, akár például azáltal, hogy különböző napszakokban is meglátogatunk egy teret, domboldalt vagy tengerparti kisvárost. És sose engedjünk a lustaságunknak, ha esetleg egy már ismert helyszín esetében azt mondja, hogy minek odamenni. Egészen más szemmel nézünk valamit, ha tudjuk, hogy írnunk kell róla, ha odaképzeljük a szereplőinket.

Ne essünk a kutatók csapdájába

Végül, de nem utolsósorban, arra is kell ügyelnünk, hogy ne essünk abba csapdába, hogy sosem tartjuk elegendőnek, aminek utánanéztünk. Való igaz, hogy nehéz meghúzni a határt, mikor van már megfelelő mennyiségű háttérinformációnk az íráshoz (és végső soron a halogatás egyik formájává is válhat, hogy állandóan úgy érezzük, még nem állunk emiatt készen az írásra), de valahol tudatosan meg kell húzni a határt. Persze jobb, ha több az összeszedett információ, mint ha kevesebb, de azt is fontos tudatosítani, hogy ha nem szakkönyvet írunk, akkor nem kell minden részletről a legalaposabb ismerekkel bírnunk. A legjobb, ha még a tervezéskor megszabunk egy határidőt, hogy mennyit akarunk rászánni a kutatásra, majd a határidő elértekor újragondoljuk, és maximum 1-2 hónappal megtoldjuk. Utána pedig elkezdünk írni, akárhol is tartunk, mert annyi információnk biztosan van már, hogy nekivághatunk az alkotásnak. És úgyis az a lényeg, hogy tudjuk: ha valamire még szükség lenne, legfeljebb annak is utánajárunk, néhány napot szüneteltetve az írást.