Nem kell minden érzelmet kimondani és leírni, jobb, ha az olvasó maga érzi meg azt a sorok között – vallja Indrik M. Andor, akinek most jelent meg első regénye a Könyv Guru Kiadónál A szörnyeteg szíve címmel. A szerzővel arról is beszélgettünk, mitől különleges a kötet műfaja, a „dark fantasy horror”, mit szimbolizál a borítón és a történetben is kulcsszerepet játszó „szív”, és miért csatolt zenei lejátszási listát a könyvéhez.
Hogyan kezdett írni, és mikor jött az ötlete, hogy kiadható regénnyé formálja ezt a történetet?
Általános iskolás koromban megtanítottak az írás művészetére és azóta készítek igazából novellákat, kisebb regényeket. Mindig éreztem egyfajta belső késztetést, hogy írjak történeteket, hogy meséljek az embereknek. Akkor vált ez az ötlet célkitűzéssé, amikor az életemben nagyon rövid idő alatt nagyon sok negatív esemény következett be, ami írásra sarkallta a kezem. Sokkal egyszerűbb volt számomra így feldolgozni azokat az eseményeket, amelyek akkor történtek velem. Ekkor még nem feltétlenül egy kiadható regényben gondolkodtam, de ahogy egyre több minden került papírra, egy ponton már azt éreztem, hogy ezt a történetet szeretném másokkal is megosztani, és ekkor kezdtem el tudatosan regénnyé formálni. Úgy gondoltam, hogy megmutatom én hogyan látom a világot hátha, mások is hasonlóan látják.
Kötetének kulcskérdése, amellyel minden szereplő szembesül: mi marad az emberből, amikor a világ elvesz tőle mindent, amit szeretett? Miért érzi ilyen fontosnak ezt a kérdést? És mit gondol, minden embernek más a válasza erre? Mitől függ, hogy ki hogyan válaszol?
Azért érzem fontosnak ezt a kérdést, mert magamnak is sokszor fel kellett tennem ugyanezt. “Mivé fogok válni, ha már nincs semmim? Mit fogok lépni, hogy visszaszerezzem az elvesztett szeretet?” Természetesen, mindenki más választ fog erre adni. Van, aki siratja a szeretet elvesztését, van, aki haragszik a világra és van, aki elfogadja, hogy nem tart minden örökké és még ezer más érzelmi reakció ugyan azon kérdésre. Szerintem főként az határozza meg, hogyan veszítjük el a szeretetet és hogy kik állnak mögöttünk. Ha valamit erőszakkal vesznek el tőlünk, erőszakkal akarunk válaszolni. Ha valamit az idő vesz el, megsiratjuk és könnyebben elfogadjuk. A karaktereim is ettől emberiek és szerethetőek vagy éppen ellenszenvesek. Ők is, ahogy minden ember, máshogy reagálnak ugyan arra a veszteségre és ez teszi őket izgalmassá.
Négy főszereplő körül forog a cselekmény, Grimes, Reyla, Berengar és Quintes. Ezek valamiféle archetípusok, örök emberi tulajdonságokat szimbolizáló karakterek is? Hogyan alkotta meg a személyiségüket?
A karaktereimet igyekeztem egyedivé és minél emberibbé tenni. Persze vannak meghatározó tulajdonságok, amelyek az egyik karakterre nagyon jellemzőek, míg a másikra egyáltalán nem, ezért bizonyos értelemben archetípusoknak is tekinthetők. Nem tudatosan akartam azonban négy különböző emberi tulajdonságot négy karakterbe sűríteni. Sokkal inkább azt szerettem volna megmutatni, hogy ugyanazokra a helyzetekre mennyire különbözően tudunk reagálni. A személyiségüket részben magamból, részben azokból a valós személyekből alkottam meg, akik az életem részét képezik vagy képezték. Emiatt mindegyikükben van valami, ami számomra is ismerős, akár jó, akár rossz tulajdonság.
Dark fantasy horror A szörnyeteg szíve műfaja. Mit kell tudni erről a zsánerről? Miben különbözik a „szimpla” fantasytól? Tud esetleg híres példát mondani erre a műfajra?
Erről a zsánerről főképp azt kell tudni, hogy itt a horror nem egy rövid ideig tartó epizód, hanem állapot. A karaktereket folyamatos bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem és a kétségbeesés övezi. A hagyományos fantasytől abban tér el, hogy a világ már egy romlott stádiumban van és nem a győzelem a cél, hanem a túlélés. Ennek érdekében olyan áldozatot hoznak a karakterek, amelyek nagyon erős nyomot hagynak bennük és megkérdőjelezik saját döntéseiket ezzel is mély bizonytalanságban tartva őket. Híres példaként említhető a Berserk manga Kentaro Miura-tól, vagy a Between Two Fires Christopher Buehlman-tól.
A címen kívül máshol is fontos szerepe van a „szívnek”. Hogyan tudná érzékeltetni, hogy mi mindent jelent a regényben a szív?
A szív a regényben nemcsak fizikai, hanem szimbolikus jelentéssel is bír. Jelenti az életet, az emlékezetet, a szeretetet, a bátorságot, azaz mindent, amit a szívünk magába zár. A történetben sok minden torz: testek, városok, emberek. A kérdés az, hogy a mi szívünk egy ilyen világban emberi tud-e maradni, vagy a nyomás hatására szörnyeteggé válunk mi is.
Hogyan alkotta meg a történet kulisszáit adó „középkorias” világot? Mennyi időt vett igénybe ennek megtervezése, a nevek kitalálása, a benne létező alakok és lények, illetve az előtörténetük felépítése?
A világ megalkotása nálam nem egyetlen hosszú tervezési folyamat volt, hanem folyamatos építkezés. Sok jelenet és helyszín ösztönösen született meg, de amikor már láttam, hogy a történet egyre nagyobb lesz, elkezdtem tudatosan összerakni a világ szabályait, a királyságokat, a vallásokat és az egymáshoz való viszonyukat. A nevek egy része valós emberek nevéből vagy azok átalakított változatából született, más részüket pedig addig formáltam, amíg úgy nem éreztem, hogy beleillenek ebbe a világba. Sokat inspirálódtam olyan univerzumokból, mint a The Witcher, a Diablo, a The Elder Scrolls vagy a Warhammer különböző világai. Fontos volt számomra, hogy ne másoljam őket, hanem csak a hangulatukból és a brutalitásukból merítsek ihletet. A szörnyek és torz lények közül többnek az alapja egy-egy álmom vagy visszatérő kép volt, amit később továbbfejlesztettem. Ha össze kellene adnom, mennyi idő ment el a világépítésre, azt mondanám, hogy nagyjából ugyanannyi, mint magára az írásra. Rengeteg olyan háttértörténet, történelmi esemény és karaktermúlt készült el, amely végül nem is került bele a regénybe.
Van esetleg olyan tanulsága, „üzenete” a regényének, amit fontosnak tart ki is mondani?
Nem szeretem, ha egy regény egyetlen mondatra redukálható tanulságot akar átadni. Ha viszont mindenképpen meg kellene fogalmaznom egy üzenetet, akkor azt mondanám: emberek vagyunk, és hibázunk. A veszteségeink ugyanúgy formálnak minket, mint az örömeink, és mindig van választásunk abban, hogy milyen utat választunk, amikor elérkezik a legsötétebb óra.
A kötet elején elérhetővé tette azoknak a zenéknek a listáját, amik „végigkísérték” a történet megszületését. Hogyan talált annak idején ezekre a zenékre? Tudatosan keresett a történet hangulatát visszaadó számokat, vagy eleve ilyeneket hallgat? És miként segítheti az olvasást ez a playlist?
A véletlen műve, hogy ezek a dalok rám találtak. Egyébként sok instrumentális, filmzenei, dark ambient és melankolikus zenét is hallgatok, de írás közben tudatosan kerestem olyan számokat, amelyek egy-egy szereplő vagy jelenet érzelmi állapotát visszaadják. Jobban átszellemülök, ha nem csak látom az eseményt, de zene is kíséri. Amik a listában szerepelnek már számomra ismert zeneszámok voltak, és emlékszem, sokat cserélgettem, hogy mi passzolna az adott fejezethez a legjobban. A playlist nem kötelező „kísérőanyag”, inkább egy lehetőség: ha valaki ugyanazt a zenei világot hallgatja olvasás közben, könnyebben ráhangolódhat arra a sötét, nyomasztó atmoszférára, amelyben a történet megszületett.
Mennyi idő volt a regény megírása az első ötlettől a befejezett kéziratig? Készített esetleg előzetesen vázlatot? Milyen nehézségek merültek fel menet közben?
A kézirat elkészítése fél évet vett igénybe és ugyanennyit az átnézése és átszerkesztése, hogy minden tökéletesen passzoljon. Az ötletek sosem voltak meg előre, hanem csak elkezdtem írni és maguktól jöttek. Egy jelenethez passzoló zene nagyon sokat segített nekem, hogy elképesztő gyorsasággal haladjak. Menet közben azzal a nehézséggel kellett szembesülnöm, hogy túl sok ötletem van és lehetetlen ennyi mindent egy könyvbe beleépíteni, így választanom kellett, melyik jelenetet kell kicserélni egy jobbra vagy éppen eltávolítani teljesen. Emlékszem, egy komplett fejezetet írtam át, mert volt egy sokkal jobb elképzelésem később.
Mit csinálna másképp, ha egy újabb regényt írna? Mi volt a legfőbb írói tanulság az Ön számára?
Ha új regényt írnék, akkor a tempón változtatnék a legtöbbet, illetve bátrabb, merészebb lennék a jelenetek terén. A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy a kevesebb néha többet jelent. Nem kell minden érzelmet újra és újra kimondani; sokszor az a legerősebb, amit az olvasó maga érez meg a sorok között.
Készül egyébként új regényre? Akár A szörnyeteg szíve folytatására? Ha igen, hogy áll vele?
Igen, már dolgozom a folytatáson, ami jelenleg “A haldokló szíve” címet viseli. Ez közvetlen folytatása az első regényemnek. De egy teljesen más hangvételű történeten is dolgozom a “Kamerák mögött” címmel, ami az online tartalomgyártás és az internetes intimitás kérdéseit vizsgálja.
