A meséknek még mindig van varázsuk – vallja Hollós Judit, aki rendhagyó módon több életkorban is olvasható történeteket adott közre Mesék Bencukának című kötetében. A Könyv Guru Kiadónál megjelent könyv szerzőjével arról is beszélgettünk, hogyan lehet közösen mesét írni a történetek hallgatójával, miért jó a mai mesékbe némi szépirodalmi stílust, magyar mondásokat, szólásokat is belecsempészni, és hogyan lehetett a mesterséges intelligencia segítségével ízléses illusztrációkat készíteni a mesekönyvhöz.
Bencuka az unokája, neki szólnak a mesék. Hogyan jött az ötlet, hogy az esti mesékből kiadható kötet készüljön?
Az esti mesék Bencukának szóltak, de a mesekönyv már tudatosan szélesebb kör számára készült. Bence egész kicsi kortól kezdve, egyre többször mondta: „Nagyika, olyan jó meséket mondasz, hogy mesekönyvet kellene írnod”. Annyira kicsi volt, amikor először mondta, hogy komolyan meglepett, honnan jut ez eszébe egy ilyen pöttöm gyereknek. Gondoltam, csak úgy mondta, de ahogy nőtt, egyre gyakrabban hozta szóba. Végül úgy döntöttem, megpróbálok leírni emlékezetből néhányat közülük, és ha csak egyetlen példányt tudok bekötve odaadni neki, akkor is írok neki egy mesekönyvet. Eközben elkezdtem felderíteni a könyvkiadás lehetőségeit, ami hetekig tartott. Elolvastam mindent, végül ezek alapján az Ad Librum mellett döntöttem. Mikor összeállt a tíz mese, az esélytelenek nyugalmával elküldtem a kéziratot. Néhány nap múlva rövid, néhány szavas jellemzéssel kaptam meg a választ, hogy a kiadó részéről rendben van. Úgy gondolom, jól döntöttem.
A mesék, írja a fülszövegben, „közösen alkotott” történetek. Hogyan képzeljük el ezt a közös alkotást? Milyen inspirációt, ötleteket kapott az unokájától? És miért hasznos az interaktív meseírás?
Bencuka már néhány éves korától, minden mese előtt konkrétan elmondta, miről meséljek. Többnyire állatokról kérte, majd ahogy alakultak az aktuális történetek, sokszor közbeszólt, hogy merre tartson a történet. Egyre több kérdést is feltett vadászról, juhászról, más tevékenységekről. Innentől már tudatosan alakítottam úgy a meséit, hogy kerüljenek bele apróbb valós események, mesébe rejtett ismeretek is. Ezek a mesés esték sok nevetéssel, viccelődéssel zajlottak.
És miért hasznos mindez? A legfontosabb az együtt így eltöltött idő. Ez mindenkiben mély nyomot hagy, és önmagában is nagy élmény. Másrészt egészen biztos, hogy fejleszti a gyerek gondolkodását, beszédkészségét, szélesíti a fantáziáját, hiszen aktívan részt vesz a történet formálásában. Növeli a témák felismerésének lehetőségét és azt a képességét, hogy konkrétan hozzá tudjon szólni egy témához, később már általánosságban is.
Több típusú mese is szerepel a tíz történetet tartalmazó kötetben: állatos, királylányos, gyerekszereplős stb. Azért ilyen változatosak, mert az unokájával közösen készültek, vagy az évek során sokféle történet született, és ezekből válogatott?
Ezek „csak” a keretet adják a belső tartalomhoz, de mivel meséknek készültek, alapvetően szükségesek a hagyományos meseelemek. A kiadó jellemzéséből az a mondat tűnt fel elsőként, hogy „meséknek megfelelő a stílus”. Ez fontos volt, mert a célom, hogy ne oktató jelleget érezzen ki belőle az olvasó, hanem a meseszerűség domináljon. Ugyanakkor kerüljenek bele ismeretek, tanulságok is. Persze ez minden mesében megvan, de a történetmesélés irányába is szerettem volna elvinni meséket. Bencu ugyanis minél idősebb lett, annál inkább kezdték érdekelni maguk a történetek is. Kizárólag a gyerek reakciói, viselkedése, kérdései, humora, kíváncsisága irányított abban, hogy mi kerüljön bele, és mi ne. Ezért is tekintem ezt közös alkotási folyamatnak, ami bennem is folyamatosan alakult. Mivel ezek közel tíz év alatt kialakult mesék, arra gondoltam, nem érdemes csupa „babás” történettel előállni egy könyvben, hanem legyenek benne korosztályos és témabeli eltérések is, ahogy Bencu aktuális korához is mindig alakítanom kellett őket. A feltett kérdései, kiegészítései mindig növelték a mesékbe illesztett információk szintjét is. A sokféle történet színesebbé tette az így együtt töltött estéket, és azt gondolom, a mesekönyvet is. Szeretem a folytatásos meséket is, azokat egyenként is meg lehet tölteni más-más történetekkel, de kicsit talán novellás hatása is lehet.
Milyen tanulságokat szeretett volna átadni a gyerekeknek a meséi által? Mi az az üzenet, amit a legfontosabbnak tart?
A legfontosabb, hogy a gyerek ne mindig csak passzív mesehallgató legyen, bár az is jó és szükséges, de lényeges, hogy a mesélés, a történet kitalálásának közös öröme legyen a legnagyobb élmény. A gyereknek pedig adja meg azt a sikerélményt is, hogy „nem csak anya, apa, nagyi, oapa tud mesét mondani, hanem én is”. Erre a felnőttek tudják rávezetni őket, de sok gyerek, mint Bencu is, magától ezt teszi. Sokszor a mesélő szülő lepődik meg a legjobban, milyen spontán, kreatív ötletei vannak egy kisgyereknek, ha ennek részese. Maguk a mesék hétköznapi tanulságokat tartalmaznak, és épp azért részben megnevezetlen valós történetekbe ágyazva, hogy aki olvassa, ha nem is konkrétan, de akár közvetetten magára ismerjen, akár később is.
Különböző életkorú gyerekeknek (5-10 éveseknek) szólnak a mesék. Tudatos volt, hogy egyetlen kötet többféle korosztálynak szóljon, vagy azért alakult így, mert Bencukával ezekben az életkorokban alkottak közösen meséket?
A mesekönyvnél ez már tudatos volt, de az esti mesék az adott életkorhoz igazodtak, bár sokszor visszatértünk régi mesékhez is. A rengeteg digitális formában nézett, hallgatott, eltorzult hangon kommunikáló mesefigurák, mesék után, ebben a tabletek uralta világban szerintem muszáj normális beszédhangon és a tiszta magyar nyelv használatával készült történeteket is hallgatniuk, akár már olvasniuk is. Épp ehhez kapcsolva fontosnak tartottam néhány magyar mondás, szokás, szakma „gyereknyelvre lefordított”, meseszerű beillesztését is. Ez nem múltba nézés, hanem az általam is kedvelt, használt digitális világgal párhuzamosan nyelvünk, hagyományaink megemlítése is, szórakoztató formában.
Milyen a jó mese? Mire kellene törekedni a mesélőknek, meseszerzőknek? Manapság másféle meséket kell írni/mondani, mint ezelőtt néhány évtizeddel?
A jó mese bárkit leköt, akár felnőtteket is. Mesék születnek ma is, írott, digitális, rajzfilm, filmek formájában is, nyilván a kor adottságainak megfelelően. Hogy kell-e írni meséket manapság, az attól függ, mi a célunk vele, milyen a fogadtatása. Nem eladás szempontjából csak, hanem, hogy mennyire köti le a gyerekeket. Én mesélhettem volna reggeltől estig nekik, ha nem érdekelte volna őket. Mivel érdekelte, leírtam, hátha más gyerekeket is érdekel, mert fontosnak gondolom a mesék mondanivalóit, tanításait. Ha a nyelvünk, hagyományaink, mondásaink megőrzése is célja egy mesének, akkor azt gondolom, szépirodalmi stílusban valamennyit mindenképp szükséges lenne átadni a gyerekeknek, a gyerekek érdeklődése, a szülők szándéka dönti el, hogy milyen formában, mivel akarják megismertetni a gyerekeiket, és azt js, hogy érdemes volt-e megírni egy mesekönyvet, vagy sem. Ebben a formában kellett- e megírni, vagy sem.
Fogékonyak még mostanában a gyerekek a szóban mesélt mesékre, amikor már mindenütt képernyőkön mozgóképes történetekkel találkozhatnak? Hogyan lehet lekötni a felnövekvő generációk figyelmét?
Ha cinikus akarnék lenni, akkor szomorúan azt az egyszerű választ írnám csak le, hogy a felnövekvő generáció figyelmét manapság csak tablettel, mobiltelefonnal, videójátékokkal lehet lekötni. Vagyis a mese és a játékok legnagyobb mai konkurenseivel lehet minden nehézség nélkül lekötni a gyerekek figyelmét, már egész kicsi kortól kezdve. Csakhogy ez ennél sokkal összetettebb kérdés, és szakemberek tömege küzd az ebből eredő problémák megoldásával. Mégis azt látom, hogy egy jó mese még mindig odaülteti a mesehallgatáshoz a gyerekek többségét, legalábbis egy bizonyos életkorig. Nyilván ez attól is függ, hogy egy gyerek milyen családi, kulturális hátterű, de a meséknek még mindig van varázsuk.
Az egyik mesében szerepel egy játékrobot. Miért került be egy ilyen modern figura? Mit akart üzenni azzal a történettel?
Azt például, hogy a többi mesében leírt, múltat idéző hagyományokkal szemben ma már itt tartunk, sőt… Egy szimbolikus híd a múltból már nem is a jövőbe, hanem a jelenbe, mert már ezt is rég meghaladtuk. Ezt a mesét egyébként szintén egy részben megtörtént eset inspirálta. A másik fő üzenet az, hogy már gyerekeknél is megjelenik, hogy valakit, valamit saját célunkra, hasznunkra akarunk megszerezni. A szülők örömszerzését elhomályosítja, hogy míg ők egy drága, talán anyagi ereijüket is meghaladó modern dologgal akarják meglepni kisfiukat, addig az öröm mellett már megjelenik a gyerek nem szimpatikus törekvése is, de a szülők ezt humorral, szellemesen vezetik át arra, hogy nem azok a legfontosabb értékek, amit ő gondol.
Hogyan készültek a kedves illusztrációk?
ChatGPT-vel. Mikor megtudtam, mennyibe kerülne egy hivatásos illusztrátor, kifizettem egyhavi előfizetést és belevágtam. Ezt megelőzően, néhány kérdésfeltevésen kívül, azt még sosem használtam. Leírtam mindegyik mese rövid összefoglalóját, aminek alapján elkészültek az alapok, tíz kép, azt követték a finomítások. Jó kis „játszadozás” volt, de végül összeállt, és azt is beküldtem a kiadónak, ahol ezek alapján a kiadó grafikusa elkészítette a szerintem zseniális borítót, és javításokat is végzett rajtuk, pont ott, ahol szükséges volt, vagy még jobban illeszkedett a mese tartalmához. Az a pontos és gyors összmunka, ami az AdLibrum Kiadó vezetője, szerkesztője, grafikusa és köztem zajlott mindvégig, szerintem egészen egyedülálló, ezt külön köszönöm.
Mennyi idő alatt készült el a teljes kötet az ötlettől a teljes megvalósításig? Volt esetleg valamilyen nem várt nehézség a folyamat során? Ha igen, hogyan oldotta meg?
Ez év márciusában kezdtem megírni, április közepén küldtem el a kéziratot, júliusban megjelent a könyv, bámulatos gyorsasággal készült el, minden fennakadás nélkül.
Maradtak még kiadható mesék a tarsolyában? Készül esetleg újabb mesekötettel?
Igen, van elképzelésem egy másik mesekönyv elkészítéséről SNI-s gyermekeknek, amit nagyobbik, pszichológus unokám szakmai segítségével tervezek megírni, de ez jelenleg még kezdeti stádiumban van.
