Alapvető vélekedés, hogy a humoros írás nem illik a magasirodalmi művekhez, így ponyva kategóriába kerül a művünk, ám az az igazság, az olvasó igenis szereti a humort. Nézzük meg, milyen előnyei vannak a humor alkalmazásának az irodalomban!
1. A mindennapi életünket a mosolygás és a humor teszi igazán jóvá. Egyértelmű tehát a következtetés, hogy az irodalmi szöveget is jobbá, az olvasó által szerethetőbbé teszi.
2. Egy humoros karaktert az olvasó jobban szeret, az ő kalandjairól szívesebben olvas, vele szívesebben kikapcsolódik, mint egy komoly vagy morózus szereplővel.
3. A humor a szövegben könnyíti a hangulatot, oldja a feszültséget, a nehéz vagy drámai helyzetek oldását tökéletesen elvégzi.
4. A finom humorral megírt szöveg gyorsabban és gördülékenyebben olvasható, mint a komoly szöveg. (Az arányokra nagyon kell figyelni, a kevesebb néha több, a durva humort, például a fájó szarkazmust, a trágár vicceket, az altesti humort az olvasók átlagban nem szeretik.)
Milyen a jó humor?
Először is természetes. Ha az olvasó azt érzi, ez a humor a helyzetből vagy a szereplők tulajdonságaiból származik vesző akkor helyénvalónak érzi – még akkor is, ha mi ezen akár órákat dolgoztunk. Nem jön azonban természetesen, hogy a szereplők vicceket meséljenek egymásnak, csak azért, hogy az olvasót nevetésre bírd. (Ezzel együtt elképzelhető olyan helyzet egy regényben, amikor egy szereplő igazán szeretne elmesélni egy viccet.)
Sokkal egyszerűbb a párbeszédbe humort csempésznünk azzal, hogy az egyik szereplőnek humorérzéket adunk. Nehezebb magát a leíró részt humorosabbá tenni.
A szakállas poénokat, kliséket, bevett fordulatokat mindenképp kerüljük.
Legyünk óvatosak az adagolással! Csak akkor használjunk humort, ha odaillő (figyelembe véve, hogy oldja a feszültséget!), és ne essünk túlzásba. A túlzás egyik fajtája, amikor két humoros szereplőnk egymással hosszú párbeszédben évődik, de a párbeszédben nem emelődik a tét és az olvasó új információt sem kap. Ilyenkor pusztán az, hogy két ember vicces dolgokat mondogat egymásnak, nem humoros, sőt, unalmas.
Milyen helyzet humoros?
Az a történet lesz megmosolyogtató, ahol már az alaphelyzetben valamiféle humor, valamiféle aránytalanság van. Valami elcsúszott, valami furcsa, valami váratlan. Például ha azzal kezdődik a novella, hogy egy utas beszállna a taxiba, kinyitja a kocsi ajtaját, és kiömlik onnan 100 kg nyers tonhal.
Minél nagyobb a különbség az adott világban elvárható történésektől, annál inkább megy a történetünk a komédia irányába. Például ha egy Tesco kasszás találja magát hirtelenjében egy tizenötödik századbeli kalózhajón, az nagy különbség, abból kifejezetten abszurd komikus történetet írhatunk. Viszont ha egy tizenötödik századbeli bénácska kalóz találja magát egy tizenötödik századbeli kalózhajón, ahol valami mágikus okból kifolyólag ő az ünnepelt kalózkapitány, azzal finomabb humor megcsillantására van lehetőségünk.
Jól működő alaphelyzetek:
- jól szituált, normális, átlagos szereplő találja magát nagyon hozzá nem illő, nagyon nem átlagos, akár mágikus (fantasy, sci-fi) helyzetben (ld. a fenti kalózos példát, de egyszerű helyzetek is működnek, például egy mai magyar tinédzsernek egy pajtában tehenet kellene most fejnie);
- mesebeli vagy könyvbeli szereplő (például királylány, varázsló, E.T. vagy Elizabeth Benett, esetleg VIII. Henrik találja magát mai helyzetben, például egy magyar kormányablaknál új személyit kell kérnie);
- egy icipici dráma/probléma/cél grandiózus felnagyítása, például a sztoriuniverzumban a munkahelyről való kirúgással jár, ha valakinek elvész a céges tolla. (Gondoljunk Mr. Bean- szerű komikumra!) Vagy ha a főhősnek az az életcélja, hogy az utca „legszebb kertje” címet megszerezze.
Jól működő mikrokonfliktusokra is van szükség, azaz történjenek változatos csetlések, botlások, érjék a szereplőket új benyomások. Bevált recept az alábbi lista:
• Történjen valami váratlan esemény,
• Legyen félreértés a szereplők közt,
• Essen meg bármi véletlen (egy vicces történetben jobban elhisszük a hihetetlen véletlent, mint egy komoly regényben),
• Menjen füstbe a szerepelők terve,
• Ügyetlenkedjen egy-egy szereplő (elesik, elront egy szerkezetet stb.).
A szituációs humor ezen felül igazán viccessé teszi a történetet, amikor maguk a cselekedetek és az elhangzó párbeszédek viccesek. Korábbi cikkünkben idéztünk két humoros szituációt az Időfutárból, ahol a helyszínre (egy osztályteremre) jellemző poénok sülnek el.
A teljes cikket ajánlom a kedves olvasó figyelmébe, mely számos írói eszközt mutat be a humor alkalmazására. E cikk folytatásában pedig hamarosan megnézzük, a szereplők kialakításával és a párbeszéddel hogyan vigyünk humort az írásunkba!
