Ízelítő / Pánik a Teidén
Részlet Jenes Gyula Pánik a Teidén című novelláskötetéből.
– Nem vidám történet. A szüleim összerúgták a port, szétmentek, Öcsémet anyámnak, engem apámnak ítéltek, még tavaly nyár közepén. –
-Akkortájt jöttünk. – Kottyantott közbe a lány.
– Igen, tudom, anya mesélte. Nem szép ilyet mondanom, de nem véletlenül váltak el. Telefonon beszéltem vele többször is és amikor felvetettem, hogy szívesebben élnék itt, kisgyerekkorom színhelyén, velük, azonnal a gyámhatóságoz ment. Apám egyetlen marasztaló szó nélkül aláírta a papírokat. Most lett hivatalos a dolog. – Lars faarca kissé felderült.
– Veletek mi van? Ti se vagytok komplettek, ha jól tudom. – Folytatta, már vigyorogva.
– Hát, nem. – Sóhajtott Sarah. – Apám hajósként dolgozik, évente alig néhány napot láttuk, nem is csodálom, hogy kihűltek a szenvedélyek. Eh, szóval visszatérve az első kérdésre, utánam leselkedsz? – Próbált helyzeti előnyhöz jutni újra. Ám a válaszon megint lefagyott.
– Igen, persze! – Válaszolta habozás nélkül a fiú.
– Miért? – Nyikkant végül a lány. De ismét nem az általa várt válasz jött.
– Miért, miért? Mert szeretnék veled beszélgetni, megismerni, járni veled!
– Csak így? Semmi romantika, udvarlás… – Próbált időt nyerni Sarah, hogy összeszedje a gondolatait, meg a méltóságát.
– Ha gondolod, eljárhatok neked egy ősi termékenységi táncot. – Lars komoly képpel válaszolta.
Sarah nem bírta tovább, felnevetett.
– Tudnál? – Kérdezte fuldokolva.
– Nem. De ha mégis megpróbálnám, a közelben kipusztulna minden a nevetéstől, mert röhögés közben nem tudnának szaporodni. – Lars is elengedett és girbe-gurba fogait mutatva nevetett ő is.
– Azt a mindenit! Neked kapával ültették a fogaid? – Sarah közelebb lépett, két tenyerébe fogta a fiú arcát és a szájába nézett, ám az nagy nehezen abbahagyva a nevetést, becsukta .
– Nekem most meg kellene sértődnöm! – Jelentette ki Lars. – Legalábbis eddig mindig megsértődtem, amikor a fogaimat kritizálták, bár még soha senki nem tette ilyen kedvesen, nevetve. –
– Keddenként a reggeli hajóval jön a fogorvos, menj el hozzá és kapsz fogszabályzót. Egy év alatt gyönyörű fogsorod lehet. Ha félsz, szívesen elkísérlek. – Mondta a lány komoly képpel a fogakat nézegetve.
– Te komolyan beszélsz. – Jelentette ki elképedve a fiú.
– Igen. Miért? Nem úgy nézek ki? – Nézett kérdőn Sarah. Aztán két kezével a vállánál fogva megfordította a fiút. – Menjünk haza, éhes vagyok. Holnapután tízkor a fogdokinál. Ne késs! – Felmászott a quadjára és eldöcögött.
Lars percekig állt és tátott szájjal nézett utána, nyelvével a fogait tapogatva.