Tanuljunk egy klasszikustól: hogyan írjunk (karácsonyi) történetet Dickens szerint?

Úgy tartják, hogy Charles Dickens találta fel a karácsonyt. Mármint nem szó szerint, hanem úgy, hogy az 1843. december 19-én megjelent Karácsonyi ének című kisregényével ő teremtette meg azt a mindenki fejében élő idilli, havas, szeretettel teli világot, amire óhatatlanul is vágyunk így év vége táján. Mi volt a titka az akkor 31 éves angol szerzőnek? Mivel tudja több mint 170 éve lenyűgözni olvasóit a fáradhatatlan író, aki számtalan kötete mellett keményen küzdött a gyerekek jogaiért, az oktatásért és egyéb társadalmi reformokért is? Mit lehet tanulni az írás mesterségéről a klasszikus szerzőtől? Ebben a posztunkban ezeknek a kérdéseknek járunk utána, és adunk tippeket, hogy magunk is átgondoltabb, jobban szerkesztett, magával ragadó történeteket alkossunk.

Jó kezdet, fél siker

A magyarul 1846-ban Karácson-éj. Kísértetes beszély címmel megjelent kisregény egyik fő erénye, hogy egyáltalán nem úgy indul, mint egy hópihékbe, szeretetbe és vaníliaillatba csomagolt karácsonyi történet. Épp ellenkezőleg. Az első fejezet, a Marley, a kísértet mellbevágó nyitómondatai így szólnak:

Hogy az elején kezdjem, Marley halott volt. Ehhez nem fér semmi kétség.

Még nem tudjuk, kicsoda Marley, miért halt meg, de máris “torkon ragadja” az olvasót a körülötte szőtt rejtély, amire Dickens még rá is erősít azzal, hogy “Az öreg Marley tehát halott volt, mint a kapufélfa.”

Hamarosan kiderül persze – elnézést a spoilerért, aki nem olvasta volna -, hogy Marley a főszereplő lelketlen uzsorás, Ebenezer Scrooge egykori üzlettársa volt, és most visszatér kísérteni, de a lényeg a mi szempontunkból, hogy ezzel a felütéssel sikerült felkelteni az érdeklődést, ami elengedhetetlen az olvasók megtartásához. Keressük mi is meg azt a szálat a történetünkből, amivel már az első mondatokban kíváncsiságot ébresztünk!

Tudatosan építkezzünk

Nem véletlen, hogy Shakespeare drámái is öt részből, felvonásból épülnek fel. Ez az általános szerkezet segít az olvasóknak, hogy jól követhessék a történet menetét, üzenetét. Történetesen Dickens is öt fejezetből állította össze a Karácsony éneket. Az elsőben Scrooge-ot mutatja be, a szerencsétlen, boldogtalan, rosszindulatú uzsorást. A másodikban a múltját, a harmadikban a jelenét, a negyedikben a lehetséges jövőjét vázolja fel a szerző, míg az utolsó fejezetben már a történtek és látottak hatására megváltozott embert állítja középpontba. A struktúra végtelenül egyszerű, de nagyon hatásos, nem véletlen, hogy annyi feldolgozása született, könyvek és filmek formájában is.

Scrooge és Marley kísértete az eredeti kiadásban (ennek és a borítóképnek a forrása: wikipedia.org)

Egy nap = egy élet

Scrooge átváltozása mindössze egy nap alatt megy végbe, december 24-től másnap, karácsony napjának reggeléig. Ez alatt a nagyon sűrített idő alatt azonban – Marley szellemének segítségével – a kisregény egy egész életet jár be, és mutatja meg a múltját, jelenét, jövőjét. Tanuljuk el Dickenstől, hogy lehet egy rövid idő alatt végbemenő történésben, szimbolikusan és valóságosan is, egy egész életet tükröztetni. Az “itt és most”, illetve a “végtelen” ilyen sűrített találkozása mindig egészséges feszültséget kelt, és segít az olvasónak megélni a nagyobb mélységeket.

Legyenek jellemzőek a figurák

Életszerűbbek a szereplők, ha van valami emberi vonásuk, amit könnyű megjegyezni: egy jellemző szó, egy fura szokás. Dickens például a “szamárság” szót adta Scrooge szájába (az eredetiben: humbug), ahogyan ő rendszeresen beszél a karácsonyról:

– Boldog karácsonyi ünnepeket, bácsikám, minden jót kívánok! – kiáltotta hirtelen egy vidám hang. A hang Scrooge unokaöccséé volt, aki oly észrevétlenül lépett be, hogy az öreg csak a mondókájára figyelt fel.

– Hagyjuk ezt a szamárságot, – mondta mogorván. A fiatalember a fagyos ködben, úgy látszik, sietve jött és úgy kimelegedett, hogy most kipirult arccal, csillogó szemmel állt az öreg előtt. Forró lehelete látható páraként lebegett csinos álla körül.

– De bácsikám, csak nem akarod azt mondani, hogy a karácsony szamárság. Ezt magad sem gondolod komolyan.

– De mennyire! Boldog karácsony! Tán te is boldog vagy? Mi okon? Mi jogon? Egy ilyen ágrólszakadt szerencsétlen flótás, aki szegény, mint a templom egere.

Ez a szamárság kifejezés ötször is előfordul az első felében a regénynek, aztán egy fontos lélektani pillanatban a főszereplő elharapja a mondatát, amiben ezt újra hangoztatta volna, és onnan már nem kerül elő, csak a végén utalnak rá, mennyire másként látta a karácsonyt még egy nappal korábban. Fektessünk energiát a szereplők saját hangjának kidolgozásába, hogy még erőteljesebb és emlékezetesebb alakokat teremthessünk!

Fejlődéstörténet

Scrooge példája nagyon egyszerű, mondhatni direkt, de épp ezért hatásos: a lelketlen uzsorás – karácsony napjára – megváltozik, “megtér”, a szíve tele lesz szeretettel és együttérzéssel. Kell-e ennél több, hogy megmozgassa az olvasóit? Mindenki szereti azokat a történeteket, amelyekben egy hős megváltozik, és valamilyen (személyiség)fejlődésen megy át. Dickens ebben is jó példát mutatott, és bár nyilván a 21. században másféle körülmények hatására változnak az emberek, végső soron ugyanaz történik mindig az igazi hősökkel – amit egyébként az olvasók szeretnek minden korban újra és újra átélni.

Ne féljünk keverni

Mármint a műfajokat. Dickens sem éppen a fantasztikus vagy mágikus történeteiről ismert, de a Karácsonyi énekben merészen keverte a valóságot az álmokkal, a fantasztikumot (akár szürreálisat) a hétköznapok realizmusával. Ha neki (és még sok híres írónak) bejött, nekünk sem kell félni attól, hogy kicsit kiránduljunk a választott műfajunk keretei közül. Néha igenis frissítő lehet a történelmi regényt sci-fivel, vagy a fantasyt valami vidám műfajjal vegyíteni. Az arányokra természetesen nagyon kell ügyelni, de a kísérletezés sokszor javára válhat az írásunknak.

***

Nincs más hátra, mint újraolvasni Dickens klasszikusát, és átgondolni, hogyan tudjuk hasznosítani írói ötleteit. Akár már most, a karácsonyi szünetben, egy olyan történethez, amit régóta szeretnénk megírni, vagy olyasmihez, ami talán épp idén jött szembe.