10 technika, hogy gyorsabban és hatékonyabban írjunk

Nem csak a tízujjas gépelés elsajátítása gyorsítja fel az írók munkáját, hanem számos olyan apró szabály betartása vagy egyszerű körülmény megteremtése, amelyek önmagukban triviálisnak tűnhetnek, ám együtt meglepő eredményeket alapozhatnak meg. Mivel a hétköznapok taposómalmában nehéz megfelelő mennyiségű időt találni, és azt jól ki is használni, ezért Könyv Guru most összeszedte azt a 10 technikát, amelyek segítségével bárki könnyebben fog tudni a munkájára koncentrálni, hogy rövidebb idő alatt írhasson többet.

* * *

1. Találjuk meg a megfelelő időpontot!

Ez kulcsfontosságú! Ne ámítsuk magunkat: elvileg a nap bármely szaka ugyanolyan jó. A lényeg, hogy azt

derítsük ki, mikor vagyunk a legproduktívabbak.

Van, akinek az este megfelelő, amikor már mindenki alszik, elnyugodott a környezete, a telefon sem csöng, más viszont lehet, hogy inkább a reggeli órákban érzi magában az alkotáshoz szükséges szellemi frissességet. Nyugodtan próbálgathatunk többféle időpontot is, hogy kiderítsük, mikor születnek a legjobb mondataink. De aztán lehetőleg mihamarabb válasszuk ki a nekünk megfelelő időszakot, és próbáljunk ehhez ragaszkodni. Még akkor is, ha a hétköznapok kötelezettségei közepette ez nem mindig könnyű. Végső esetben pedig gondoljunk arra, hogy ha nagyon elúsznánk a hét során, majd hétvégén, nyugodtabb körülmények között be tudjuk hozni a lemaradást.

2. Zárjuk ki a külvilágot!

Ha megvan az ideális időpont, már “csak” arra kell ügyelni, hogy lehetőleg minél kevesebb esély legyen arra, hogy megzavarjanak az elmélyült munkában. Ehhez sajnos nem mindig elegendő a szobánk ajtajának becsukása. Gondoljuk azt is át, hogy ki fog ugrani, ha csöng a telefon? Nem fognak-e esetleg benyitni, hogy mi legyen az ebéd? És hozzánk fordul-e majd a gyerek, ha elakad a tanulásban vagy összeveszett valakivel a játék során? Megannyi hétköznapi szituáció, amelyek apróságok ugyan, de ha nem gondolunk rájuk előre, akár tízpercenként kizökkenthetnek a koncentrálásból. Márpedig, ha nincs, csak két nyugodt óránk, ezek a kis kizökkenések végzetesek lehetnek. Éppen ezért előre kell gondoskodunk arról, hogy ezekkel a problémákkal az írásnak szentelt időben ne (minket) zavarjanak, kapcsoljuk ki (vagy bízzuk másokra) a telefonjainkat. Ha mindez megvan, akkor sokkal magabiztosabban ülhetünk a klaviatúra elé. Ha viszont így sem találunk nyugalomra, menjünk inkább el otthonról (például egy könyvtárba vagy a parkba).

3. Szűrjünk ki minden más zavaró tényezőt is!

Korántse higgyük, hogy ha mindezek után végre magunk maradunk a szobánkban, mindent megtettünk, hogy ne kalandozhasson el a figyelmünk. Számos csapda leselkedik még ilyenkor is ránk! Hirtelen ránk törhet például az “ellenállhatatlan” vágy, hogy rendet rakjunk az íróasztalunkon vagy a könyvespolcunkon. (Vigyázat: ez a feladat még jogosnak is tűnhet!) De ha ezt sikerült is “legyőznünk”, ott van még a számítógép. Egy nyitva felejtett levelezőprogram, hírportál vagy közösségi oldal olyan veszélyeket rejt magában, amelyekre csak az első, kattintgatással ellötyögött óra után eszmélünk rá.

A helyzet az, hogy ezek a “feladatok” vagy fontosnak tűnő levelezések, kapcsolattartások mind-mind a figyelmünket akarják elvonni. Ezért a legjobb, ha a gépünket le is választjuk az internetről (az írás közben esetleg felmerülő kérdéseket, mondjuk egy városnév helyesírását vagy egy dátum ellenőrzését nyugodtan megválaszolhatjuk később, a szöveg ellenőrzésekor), és kilépünk mindenféle programból, amelyek nem elengedhetetlenül szükségesek a munkánkhoz. Akinek így is nehezen megy a koncentrálás, az erre a célra kifejlesztett programokat is használhat (ezekről itt írtunk bővebben.) A cél, hogy tudatosan félre tudjunk tenni minden olyan “halaszthatatlan” feladatot, ami eszünkbe jut, ide értve a polcunkon évek óta heverő Rubik-kocka kirakását is.

4. Tervezzük meg, mit akarunk aznap elvégezni / megírni!

Az is hiba lehet, ha mindenféle tervezés nélkül “nekiugrunk” az írásnak, mert a lelkes kezdést pár sor után hosszas egy helyben toporgás követheti. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, nem kell különösebben bonyolult előkészületekre gondolni, elég csupán néhány perc gondolkodás alapján felvázolni nagy vonalakban, honnan hová akarunk eljutni aznap, és ehhez milyen állomásokon kell végighaladnunk.

Egy ilyen vázlat egyrészt segít előre kiszűrni bizonyos hibákat, problémákat, amelyek könnyebben feltűnnek a nagy összefüggések vizsgálata során. Másrészt azért is hasznos ez, mert a vázlatkészítés során tudat alatt elkezdünk már agyalni a történeten, és ennek következtében könnyebben fognak majd írás közben beugrani a jó ötletek. Arról nem is beszélve, hogy mindent, amit apróbb részfeladatokra bontottunk és jobban átlátunk, könnyebb elvégezni. Amúgy pedig írás közben (is) nagyon motiváló tud lenni, ha tudjuk, hová akarunk elérni, vagy, hogy például már csak három részletet kell kidolgozni.

5. Állítsunk be időzítőt!

Vannak, akik utálják ezt, másokat viszont motivál, ha tudják, adott idejük van írni. Akárhogyan is, egy próbát megér! Állítsunk be egy időzítőt, mondjuk 20, 30 vagy 40 percre, és ugorjunk neki a munkának. Sokan számoltak be arról, milyen nagy megtartó erő az, ha tudják, csak bizonyos ideig dolgozhatnak, mert ilyenkor sokkal jobban megbecsülik az adott időt, nem kalandoznak el sem gondolatban, sem a számítógépen vagy az interneten (persze, ha úgyis kikapcsoltuk a wi-fit, akkor ez utóbbi veszély nem is fenyeget).

A korlátozottan rendelkezésre álló idő szigorúbbá tesz önmagunkkal szemben.

Ezt a módszert továbbfejleszthetjük azzal, hogy adott idő, mondjuk 25 perc elteltével 5 percet pihenünk, majd újra belevágunk egy 25 perces etapba. Könnyebb ugyanis rövidebb időkre koncentrálni, és igen motiváló tud lenni, ha elkezd ketyegni az óra, mert abban a pillanatban érezzük, hogy nincs több kifogás: írni kell!

6. Készítsünk hosszú távú napirendet és munkatervet!

Nem elegendő csupán a napi penzumunk elkészítésénél vázlatot, tervet készíteni. Kívánatos, hogy legyen hosszú távú tervünk is. Vagyis tűzzünk ki magunk elé egy reális célt, például, hogy mikorra akarjuk befejezni a könyvünket, és ehhez mikorra kell elkészülni az egyes fejezeteknek. Ezt természetesen nem csupán egy esetleges külső határidő ismeretében kell kiszámolni, hanem elsősorban annak tudatában, hogy naponta / hetente mennyit tudunk írni. Fontos, hogy rendszeresen alkossunk, de az is, hogy a hétköznapjainkba észszerűen illesszük be az írásra szánt időszakokat. A túl nagy vállalás frusztrál, a túl kevés alkalom miatt pedig kijövünk a gyakorlatból.

Azt se feledjük, hogy mindenféle tervet könnyen felülírhat az élet: egy betegség, egy családi probléma, egy munkahelyi extra elfoglaltság… Az ilyenek miatt tervezzünk be némi ráhagyást, hogy ne érezzük magunkat annyira szorítva. A vis majorok által egyébként se hagyjuk kizökkenteni magunkat. Ha az élet elsodorja az alkotási munkarendünket, ne essünk kétségbe, hanem az első lehető alkalommal térjünk vissza hozzá. Ez sokat fog majd segíteni.

7. Kezdjük, ahol akarjuk!

Gyorsíthatja a munkát, ha nem akarjuk az elejétől a végéig lineárisan írni a regényünket. Miért is kéne mindent sorban írni? Ráadásul, ha (amint azt a 4. pontban javasoltuk) megtervezzük a fejezeteket, jeleneteket, és beosztjuk a munkát, akkor sokkal egyszerűbb lesz, hogy a vázlat bármelyik részébe belekezdhessünk. Miért hasznos ez? Nem csak azért, mert azt írhatjuk, amihez éppen van ihletünk (és nem utolsósorban kedvünk), hanem azért is, mert a már megírt részek hatással lehetnek a még hiányzókra. Vagyis

a történet bármelyik részének a kifejtése előreviszi a regényt.

És segít abban például, hogy ne bonyolódjunk utóbb feleslegessé váló történetszálakba. Így aztán a részletek szabad sorrendű megírása egyrészt azzal gyorsítja a munkánkat, hogy nem töltjük az időt felesleges töprengéssel, másrészt azzal, hogy időt spórol a történet alakításában.

Azt se feledjük azonban, hogy nincs “helyes” munkasorrend! Ha valaki úgy érzi, hogy a regényét mégiscsak az elejétől kell írni a végéig, az is teljesen rendben van, nem kötelező az “ugrálás”. Csupán az a lényeg, hogy a rendelkezésre álló időt kihasználva folyamatosan dolgozzunk, és ne bámuljuk 20 percig az üres képernyőt…

8. Ne javítgassuk magunkat munka közben!

Az alkotás, legyen alkotás, ne pedig korrigálás! Azért dolgozunk, hogy kifejtsünk egy gondolatot, leírjunk egy tájat, minél kifejezőbben ábrázoljunk egy személyiséget, konfliktust vagy hangulatot. Felesleges megnehezítenünk a dolgunkat azzal, hogy rögtön a tökéletesre törekszünk. Ne törjük meg az alkotás lendületét azzal, hogy minden mondatunkat nyelvtanilag, stilisztikailag vagy más egyéb szempontból egyből az ideálisra akarjuk csiszolni. Bőven lesz még időnk ilyesmivel bíbelődni, ellenőrizni az ellenőrizendőket, helyes sorrendbe tenni a bekezdéseket, esetleg még szebb átkötést írni valahová, vagy csak helyrebillenteni a döcögő mondatokat. A lényeg, hogy mindezeknek máskor van az ideje, és ha egyszer elkaptuk az ihletet, ne engedjük elillanni, hanem hagyjuk, hogy segítse a munkánkat.

9. Ismerjük meg az érzéseinket és gondolatainkat, de ne kerüljünk azok hatása alá!

Lesz olyan, hogy úgy érezzük, ihletett állapotban vagyunk. Lesz olyan, hogy azt hisszük: kreatívak vagyunk. Akad majd olyan pillanat is a munkánk során, amikor úgy tűnik, hogy túlterheltek vagyunk. De fogunk rettegést, félelmet vagy aggodalmat is érezni. Vagy azt, hogy semmire se vagyunk jók, úgysem tudjuk befejezni, netán egyszerűen csak szórakozottnak, esetleg végtelenül fáradtnak érezzünk magunkat.

A helyzet azonban az, hogy ezek csak érzések, gondolatok, és ezekre adott típusválaszok, lelki rezdülések, vagy pszichoszomatikus válaszreakciók. Ezt nem szabad elfelejteni, és hagyni kell, hogy ezek a gondolatok ugyanolyan gyorsan távozzanak is, ahogyan érkeztek. Nem könnyű, de gyakorlással sokat javíthatunk az önbizalmunkon vagy a helyes önértékelésünkön. Ne engedjük, hogy efféle érzések kerítsenek a hatalmukba és befolyásolják a munkánkat!

Ha úgy döntöttünk, hogy írunk, akkor írjunk, dolgozzunk, akkor is, amikor ez nehezebbnek tűnik.

Minden esetben próbáljuk magunkat a kidolgozott tervünkhöz tartani, végezzük a kitűzött penzumot (írjunk akár csak 10-20 percet), mert így győzzük le a legkönnyebben a negatív gondolatokat, érzéseket.

10. Gyakorlat teszi a mestert

Ez igaz a koncentrálásra is! Minél többet gyakoroljuk tehát, hogy koncentráltan tudjunk dolgozni, hogy kihasználjuk a rendelkezésre álló időt, kizárjuk a külvilágot és erőt vegyük magunkon, annál jobban fog menni. Ne csüggedjünk, ha elbukunk! Minden nap megpróbálhatjuk újra. Ha pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a kidolgozott munkaterv vagy a kitalált időpont nem működik, esetleg nem tudunk otthon dolgozni, bátran változtassunk a körülményeken, állítsunk össze másik tervet, keressünk az életritmusunknak megfelelőbb helyszínt.

 

Borítókép: Teddy Kelley / Unsplash.com