Hogyan dolgozzon az író, ha kicsi gyereke van?

Sokféle élethelyzet nehezítheti meg a rendszeres írói munkát, de ezek közül is az egyik legemberpróbálóbb a kisgyermekes korszak. Különösen akkor, ha egyszerre több, öt év alatti kicsi is van a háznál, ami könnyen előfordulhat fiatal házasoknál. Ráadásul manapság már korántsem csak az anya életét foglalja le szinte 24 órában a kicsi gyerekek nevelése, gondozása, hanem az apukák is egyre intenzívebben részt vesznek a napi teendőkben, emiatt – például a civil munka után hazaérve – nekik sem egyszerű nyugodt időt találni az alkotásra. Akárhogyan is, akár kisgyermekes anyukaként, akár apukaként küszködünk az időhiánnyal és az ólmos fáradtsággal, érdemes néhány szempontot és ötletet megfogadni, amelyek segíthetnek ebből az élethelyzetből is a legtöbbet kihozni.

Azok, akik már átélték, tudják, hogy a gyermekáldás hatalmas öröm, ám legalább akkora lemondás is, elsősorban a szabadon, önállóan felhasználható saját időnkről. Ez pedig, különösen egy munka mellett dolgozó író esetében igen nagy érvágás lehet, hiszen a szépen eltervezett ütemtervet aligha tudja így tartani. A korábban órákban mért alkotói idők helyett ilyen helyzetben jó, ha percek, negyed órák szabadulnak fel, amikor elmélyült munkáról aligha lehet beszélni. Pláne nem tiszta, kipihent elméről… De akkor mégis hogyan lehet ezekben a hónapokban, években dolgozni?

1. Ne hibáztassuk magunkat

Az első, és legfontosabb, hogy a szülő-író ne hibáztassa magát, amiért írni szeretne. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk arra, hogy önzőnek, rossz szülőnek tartsuk magunkat, amiért el akarjuk venni azt az időt is a gyerekónktől, a családunktól. Ugyanakkor azért is gyötörhet a bűntudat, mert nem írunk, vagyis nem “teljesítjük a normát”, a napi, heti, havi “penzumot”, ami nélkül bizony nem készül el “időben” a könyvünk.

Fontos, hogy mindezekről a gyötrő – és mondjuk ki: bénító – gondolatoktól meg tudjunk szabadulni, és el tudjuk engedni. Sem az nem igaz ugyanis, hogy rossz szülők leszünk attól, amiért a munkánkat a gyerekek mellett is akarjuk csinálni, sem pedig azt nem mondja ki semmilyen szabály, hogy mennyi karaktert, bekezdést kell leírni egy írónak hetente, havonta, stb. Ha el tudjuk engedni ezeket a többnyire a környezetünk, de leginkább önmagunk által felállított korlátokat, akkor sokkal szabadabban éljük meg ezeket a szép időszakokat. És jó ha tudjuk, akkor sem történik semmi komoly baj, ha kihagyunk néhány hetet, hónapot az írásból, vagy csak sokkal kisebb intenzitással dolgozunk. Legfeljebb ennyit csúszik a regény. Amúgy pedig a családdal töltött intenzív időszakok is kiváló inspiráló források, amelyekből sokat lehet töltődni, élettapasztalatot szerezni, akár új ötleket is meríteni. Ezek pedig később fognak visszaköszönni, és gyümölcsöt hozni.

2. Egyeztessünk a partnerünkkel

Ha azonban mégis akarunk (újra) dolgozni, akkor – hacsak nem ő is íróember – érdemes egyeztetni a házastársunkkal, partnerünkkel. Kérjük meg, hogy a héten egy délután foglalkozzon ő a gyere(ke)kkel, lehetőleg ne otthon, amikor így mi is kapunk pár nyugodt órát az alkotásra. Természetesen akkor működik jól az ilyen megállapodás, ha kölcsönös, vagyis a hát egy másik napján mi vállalunk valamit, hogy neki is legyen szabad ideje. Egy-egy ilyen rendszeres dedikált időszak a munkára nagyon sokat tud lendíteni a leállni látszó regényünkön.

Ha egyedül neveljük a gyerekünket, akkor nagyszülőt, egyedülálló barátnőt kérhetünk meg (akár felváltva) ilyen szívességekre, aminek lehet, hogy örülnek is.

3. Hozzuk ki a legtöbbet a felszabadult időnkből

Ne csak találjunk ilyen időszakokat, hanem használjuk is ki azokat! Ez pedig valószínűleg jobban is fog menni, mint ha gyerek nélkül találnánk időt az írásra. A behatárolt alkotási pillanatok ugyanis sokszor jóval termékenyebbek, mint a szabadon, nagy mennyiségben rendelkezésre álló idő. Ilyenkor mindenki megpróbálja összeszedni magát, és sokkal koncentráltabbak vagyunk, mint általában. Lehet, hogy 30 perc alatt többet haladunk, mint máskor egy délután alatt… Legyünk tehát szigorúak magunkkal, és ha már kaptunk időt, azt használjuk is ki.

4. Ne legyünk perfekcionisták

Az idő lelkiismeretes kihasználása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a végletekig kellene hajszolni magunkat. Lehet, hogy ilyenkor lejjebb kell adni egy kicsit az elvárásainkból, akár íróilag is. Ahogy szülőből is jó már az “elég jó”, úgy íróként is lehet erre törekedni. Például lehet, hogy kevesebb időt tud az ember a szerkesztéssel foglalkozni, de elképzelhető, hogy ezt a munkát a kiadónál elvégzi majd valaki más. Ahogyan az is előfordulhat, hogy az ütemtervünk szempontjából kötünk kompromisszumot, és nem akarjuk a korábban – önmagunknak – megígért dátumra befejezni a regényt. A lassabb és kevesebb munkához kell mérnünk a teljesítményünket, és nem kell ezért feltétlenül belehalnunk a munkába.

* * *

Bárhogyan is oldjuk meg az alkotást azokban az években, amikor kicsi gyerekeink vannak, sosem szabad elfeledkezni arról, hogy ilyenkor a gyerekeknek óriási szüksége van a szüleikre, különösen az anyákra, és hogy ezek az évek – bármilyen közhely, de igaz – nem fognak visszajönni. Egy regényt be lehet fejezni 2-3 évvel később is, de egy gyerek nevelése, a vele való kapcsolat kialakítása már nem végezhető el kamaszkorában.

Borítókép: Aaron Mello / Unsplash.com