Jobb írók leszünk-e, ha naponta írunk?

Nehéz kérdés, pedig biztosan sokan felteszik ezt maguknak, akik írásra adják a fejüket. A válasz sem könnyű, hiszen sem egyértelmű igent, sem egyértelmű nemet nem lehet mondani rá. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy az íróknak szóló általános tanácsok között az elsők között szerepel mindannyiszor, hogy „írjunk rendszeresen”. Na jó, aki írni akar, az biztos, hogy nem csak havonta akar a klaviatúra elé ülni, de azért az egy kicsit túlzás, hogy mindennap, nem? Hiszen mi az, amit önszántunkból minden áldott nap képesek vagyunk megtenni?

Könyv Guru ezúttal összeszedett néhány érvet amellett, hogy miért hasznos minden „józan” megfontolás ellenére minden nap erőt venni magunkon, és a számítógép vagy a papír elé ülni. Milyen hatással lehet az alkotókedvünkre, az írásaink minőségére vagy a teljesítményünkre?

* * *

1. Jobban fogjuk tudni kifejezni magunkat

Biztosan ismerjük azokat a pillanatokat, amikor kábán ülünk a monitor előtt, és sorra töröljük ki a leírt mondatainkat, mert tudjuk ugyan, hogy mit akarunk leírni, csak azt nem, hogyan.

Ezt a fajta bizonytalankodást, keresgélést nagyban lecsökkentheti, ha rendszeresen írunk. Ettől ugyanis beolajozódnak az agytekervényeink, tudjuk, hogy bizonyos gondolatokat milyen irányból közelítsünk meg, hozzászokhatunk ahhoz, hogy a fejünkben kavargó véletlenszerű gondolatokat koherens, szabatos, frappáns formába öntsük. Minél többet gyakoroljuk, annál gyorsabban leszünk képesek erre. És nincs is annál jobb érzés, mint gyorsan szöveget alkotni a gondolatainkból – ahelyett, hogy félúton leblokkolnánk, és órákig bámulnánk a monitort.

2. Többet fogunk tudni írni

Az persze nem nagy újdonság, hogy annál jobban fog menni valami, minél többet gyakoroljuk. Ha viszont ez épp az írás, ami a legfőbb ambíciónk, akkor már biztosan nem mindegy, vajon milyen sebességre vagyunk képesek. A tapasztalatok szerint, ha rendszeresen írunk, akkor néhány hónap alatt könnyen meg is tudjuk duplázni a sebességünket – akár 300, akár 1000 szó is volt az eredetileg. Nem ettől lesz valaki Dosztojevszkij vagy J. K. Rowling, de tagadhatatlan, hogy sokat számít, mentálisan és pszichésen is, ha gyorsabban többet tudunk letenni az asztalra. Több idő marad másra, és gyorsabban haladunk a regényünkkel (blogunkkal, stb.). Kell ennél több?

3. Kevésbé fogjuk halogatni a munkát

Minek halogatni, hiszen így is, úgy is meg kell csinálnunk a napi penzumot? Ha pedig meg kell, akkor essünk túl rajta minél hamarabb! Ezzel a hozzáállással biztosan nekiállunk akkor, amikor még nem égett a körmünkre más feladat, vagy eleve úgy tervezzük a napunkat, hogy valamennyi idő mindenképpen maradjon az írásra. Észre fogjuk venni, hogy minél fegyelmezettebben tartjuk magunkat a menetrendhez, annál fegyelmezettebben fogjuk tudni szárnyaló gondolatainkat is papírra vetni.

Nem kell persze elérhetetlen célokat kitűzni magunk elé. Legyünk mindenképpen reálisak! Vegyük figyelembe, mennyi időnk van, és inkább ahhoz igazítsuk a munka mennyiségét, semmint irreális vágyainkhoz. De a rendszeres munkában mindenképpen példát vehetünk a nagyokról. (Ebben a posztunkban az ő napi munkaadagjaikról írtunk.)

4. Magabiztosabbak leszünk önmagunkban mint íróban

Aki naponta ír, az igen hamar úgy fogja érezni, hogy igen, ő valóban író. Márpedig sokszor szükségünk van az önbizalomra, főleg, ha még nem adtuk ki első regényünket vagy verseskötetünket. Ilyenkor sokat segít, ha tudjuk, már 3-5-8 hónapja minden áldott nap vesszük a fáradtságot, és akár könnyen megy, akár kínlódunk, de igenis írunk valamit. Ez a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, és remegés nélkül a hangunkban nem azt fogjuk válaszolni a gyakori „mivel foglalkozol” kérdésre, hogy „Írogatok…”, hanem azt, hogy „Író vagyok!”

5.  A rendszeresség megtart

Bármilyen tevékenységben komoly megtartó erőt jelent a rendszeresség. Kérdezzünk csak meg egy sportolót, mit jelent neki az, hogy naponta beleáll a munkába, naponta erőt vesz magán, és próbálgatja a határait. Az írásban ugyanilyen hatása van a napi munkának. Figyeljük meg, hogy ha egyszer elhatározzuk magunkat, hogy akármi is történjen, minden nap foglalkoznunk egy kicsit írással (még ha nem is feltétlenül a könyvünkön dolgozunk, hanem mondjuk blogolunk – apropó blogírás: itt foglaltuk össze tanácsainkat blogot író íróknak), egyre kevésbé szeretnénk megtörni ezt a sorozatot. A  megszakítás nélküli kitartó munka pedig egyszerre javítja az írással kapcsolatos képességeinket és az önbizalmunkat – a kettő pedig egymást tovább erősíti. Efféle pozitív visszacsatolással egészen elképesztő eredményekre lehetünk képesek. Csak egyszer döntsük el, utána már csak tartani kell magunkat a fogadalmunkhoz. Jó rendszeres munkát!

Borítókép: Dawid Zawila / Unsplash.com