Mitől lesznek lebilincselőek a jeleneteink?

Nemcsak az számít, milyen történetet dolgoztunk ki a regényünkhöz, hogy milyen felütéssel kezdjük, mennyire vannak kidolgozva a szereplők, fejlődik-e a jellemük, és hogy megfelelően vezetjük őket az izgalmas befejezésig. A regény- vagy novellaírás kulcskérdése, hogy miként szerkesztjük meg a legalapvetőbb építőköveket: a jeleneteket. Ezek a többnyire egyetlen cselekménysort, gondolatot, összefüggő történést bemutató egységek gördítik tovább a történetet, ezeknek a minőségén múlik, mennyire sikerül behúzni és megtartani az olvasót egy írónak. Könyv Guru a héten a jelenetírás alapszabályait veszi végig.

* * *

Mire jók a jelenetek?

Regényekben, novellákban, filmekben, színdarabokban is a történetmesélés egységei a jelenetek. De vajon milyen funkciói lehetnek egy-egy jelenetnek?

  • Előreviszik a történetet – Fenntartják az olvasó érdeklődését, hogy ott motoszkáljon benne: Mi lesz ezután?
  • Biztosítják a történet ívét, okokat tárnak fel – Ha például az adott jelenetben a szereplő lekési a vonatot, annak következtében elszalaszthat egy fontos találkozót. De vajon tényleg elpuskázza-e az ott adódó lehetőséget? És ez milyen további következményekkel járhat, akár az egész történetre kihatóan?
  • Bemutatják a következményeket – A korábbi események hatásai, akár halmozódva is érdekes fordulatokat hozhatnak. Ha tényleg lekéste a történetbeli szereplő a találkozót, lehet, hogy ez egy másik, nem várt lehetőség felé indította el.
  • Könnyebben követhetővé teszik a cselekményt – A kisebb egységekre bontás (szinte) mindig segít az olvasónak, hogy könnyebben kövesse, mi történik. De a jelenetekkel való játék eszköz is a szerző kezében, hogy eldöntse, miként adagolja az információkat. Egy korábban elmesélt, izgalmas jelenet következményét például lehet jóval később is elmondani, amivel egyrészt izgalomban tartjuk az olvasót, másrészt nem árulunk el fontos részleteket túl korán.
Hogyan építsük fel a jeleneteket?

Jegyzetek helyett sokszor segít, ha vizuális módszerekkel alakítjuk ki a jelenetek struktúráját. Íme néhány tipp, hogy fogjunk hozzá:

  • Készítsünk elmetérképet (Mindmapping)! Ezt fehér papíron, jegyzetfüzetben vagy egy számítógépes program segítségével is elkészíthetjük. A lényege ennek a technikának, hogy a gondolatokat, ötleteket egy központi alapesemény köré csoportosítjuk, abból indulunk ki, és a szabadon érkező ideák között utólag megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Tegyük fel, hogy a jelenet kezdőpillanata egy házaspár veszekedése. Írjuk fel a lap közepére ezt, majd jöhetnek az ötletek, hogy mi fog ezután történni, milyen érzelmek, indulatok jelennek meg, vagy bármi más, aminek köze lehet a cselekményhez.
  • Cédulákkal rakjunk rendet! Apró cetlikre, kártyákra is írhatunk jelenetrészleteket, vagy egyes jeleneteket, mert így könnyebb lesz sorba rendezni őket. Egy bonyolultabb jelenet részleteit nem árt az asztalon egymáshoz illeszteni, de még inkább igaz ez egy fejezetre, amelyik több jelenetből áll. Ha ezeket szabadon tologathatjuk, akár új, kreatív történetvezetésre is juthatunk, vagy arra, hogy egy jelenetet nem is abba a fejezetbe teszünk, hanem máshova.
  • Lehet forgatókönyvvel is! Legyünk egy kicsit filmrendezők, és vázoljuk fel a jelenet részleteit, lépésről-lépésre. Nem baj, ha nem tudunk jól rajzolni, egészen vázlatos skiccek is megteszik. Ez a módszer nemcsak arra jó, hogy sokkal plasztikusabban elképzelhessük, mi fog történni egy jelenetben, hanem arra is, hogy esetleg rájöjjünk, mi az igazán fontos, és mi hagyható nyugodtan el az előzetes elképzeléseinkből. Ráadásul vizuálisan magunk előtt látva sokkal határozottabb képünk lesz a teljes történet ívéről is.
Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak a jelenetek írása közben?
  • Hol zajlik a cselekmény? Mennyire lesz könnyű az olvasónak maga előtt látnia, elképzelnie a helyszínt? Milyen szerepe van a helyszínnek a történet kibomlásában?
  • Mikor történik mindez? Ez az előző jelenet kronologikus folytatása? Vagy visszautalás egy korábbi jelenetre, annak megoldása? Mennyire tettük világossá az idősíkokat (akár a fejezet címében, akár a leírásban)?
  • Ki szerepel a jelenetben? Van-e szükség még több karakterre, esetleg el is lehetne hagyni néhányat?
  • Mi történik a jelenetben? Miről szól a jelenet? Ez a két kérdés nem feltétlenül fedi ugyanazt! Ha például egy házaspár a lakásuk felújításán dolgozik a jelenetben, akkor ez történik éppen akkor, de a szituáció szólhat közben a házasságuk összeomlásáról.
  • Miért történik éppen ez a szereplőkkel? Ezek a kérdések mind az okok és következmények jobb feltárásához tartoznak, és érdemes mindegyiket végiggondolni a tudatosabb szerkesztés érdekében.
Hogyan kezdjünk jeleneteket?

Minden jelenet felütése fontos, ilyenkor nem árt végigpörgetni magunkban, mi a célunk az adott jelenettel, meddig akarunk jutni vele, és milyen érzelmeket akarunk átadni általa az olvasónak.

Íme néhány ötlet, hogy mivel érdemes kezdeni:

  • Akcióval – robbanások, autós üldözések, veszekedések… Kezdjük “tűzijátékkal” a jelenetet, merüljünk azonnal bele a történésekbe. De ilyenkor is tartsuk szem előtt, milyen vágyai, döntései, dilemmái vannak a szereplőnek, mert ezek azok, amik igazán izgatják az olvasót.
  • Összegzéssel – néha jobb elmondani, mint megmutatni. Néha a gyors belemerülés a történésekbe túl erőszakos, jobb helyette felvillantani, mi történt éppen azt megelőzően. Például: “Már három napja halott volt, amikor megtalálták a testet.”
  • A szereplő gondolataival – sok karakter-vezérelt történet azzal kezd, hogy bevezeti az olvasót a főhős világába, gondolataiba. Mint például Salinger Zabhegyezője.
  • Leírással – sok szerző szereti bevezetni egy leírással, a helyszín megfestésével a jelenetet. Ez a hagyományosabb megoldás sem elvetendő, de arra mindig figyeljünk, hogy a leírásnak mindig szorosan kötődjön a történésekhez, ne forduljon öncélú mesélésbe.
  • Párbeszéddel – két szereplő beszélgetése mindig érdekes lehet, különösen, ha jól eltaláljuk a stílusukat és megfelelően talányos, azaz nem magyarázzák el szájbarágósan az olvasóknak a beszélgetés hátterét.
Hogyan fejezzünk be egy jelenetet?

Nem árt erre is tudatosan készülni, mert itt dől el, éjjel egykor is folytatja-e az olvasó a könyvet, vagy bekerül az éjjeli szekrényen porosodó többi könyv közé.

  • Akció közben – az egyik legjobb módszer a függő helyzet teremtése egy fejezet végén. Tévésorozatok bevett és tökélyre fejlesztett technikája ez, hogy az utolsó percekben egy olyan történetszálat kezdenek mesélni, amelyiknek drámai vége is lehet, ám a néző már nem tudja meg, mert befejeződik az adott rész. Ugyanezt lehet fejezetek, jelenetek közben is alkalmazni, a legizgalmasabb pillanatban abbahagyva a mesélést. De ne éljünk vissza ezzel az eszközzel, mert egy idő után ez is megszokottá, öncélúvá válhat.
  • A szereplő dilemmájával – egy nehéz pillanatban döntés vagy választás elé kerülő hős mindig érdekes. Az olvasót bizonyosan furdalja majd a kíváncsiság, hogy miként döntött, hogyan haladt előre (vagy hátra) a megoldáshoz vezető úton.
  • Egy új probléma, akadály feltűnésével – egy új (pláne nehezen legyőzhetőnek tűnő) akadály izgalmas kihívás, bizonyosan lapozásra ingerel.
  • Érzelmi feszültséggel – a jelenet befejeződhet a szereplő, főhős érzelmi válságával, amelyben hamarosan szintén dűlőre kell jutnia, akár úgy, hogy továbbhaladhasson az úton.
  • Egy jövőbeli felfedezés ígéretével – egyszerű, de hatásos eszköz, amikor egy hamarosan nyilvánosságra kerülő titok, fontos információ létéről kap információt a főhős – és az olvasó.

* * *

Ezek után nincs más hátra: gondoljuk végig a regényünket / novellánkat (akár már előre haladtunk vele, akár még csak tervezgetjük), hogyan tudnánk ütősebbé, tudatosabban szerkesztettebbé, lebilincselőbbé tenni azáltal, hogy átgondoltan állítjuk össze az egyes jeleneteket!

Borítókép: Atlas Green / Unsplash.com

Aktív Szerző könyvkiadási program az Ad Librumnál