Decens Recenzens / „Az alkotás alapegysége a pár”
Joshua Wolf Shenk: Kreatív párosok
Udvari Judit*
Olyan ez a könyv, mintha egy bulvárlap olvasása közben egy pszichológus barátommal beszélgetnék a sztorikról. Rengeteg pletyka, történet sorjázik Joshua Wolf Shenk könyvében híres emberekről, és ezeket a kapcsolatokat folyamatosan kommentálja, elemzi a szóban forgó alkotópárosok között kialakult dinamika szempontjából.
A szerző abból az alaptézisből indul ki, hogy az alkotás alapegysége a pár. Nem az egyén, annak ellenére sem, hogy legtöbbször a felfedezések vagy remekművek egyetlen névhez fűződnek. Mélyebben megismerve az alkotás folyamatát ugyanis látható, hogy
mindig van valaki, akivel együttműködve születtek meg a művek.
Ennek a páros kölcsönhatásnak többféle formája van. Lehet, hogy távolból való rivalizálás egy kollégával, de lehet, hogy klasszikus alá-fölé rendelt viszony, netán valamiféle szimbiózis. A lényeg, hogy folyamatosan inspirálja egymást a két ember.
A Los Angeles Lakers legendás kosárlabdázó, az 1997-ben visszavonult Magic Johnson teljesítményét például, mint kiderül, kiemelkedően hajtotta és inspirálta a rivális csapat, a Boston Celtics szintén legendás játékosa, Larry Bird jelenléte. Kölcsönösen hajtották egymást azzal, hogy legyőzzék a másikat még akkor is, ha nem egymás ellen játszottak. Az ellenféllel való szembenállás valóban nagyban növeli a teljesítményt, amint ezt kísérletileg is bizonyították. Súlyemelőket vizsgálva is azt találták, hogy átlagosan két kilogrammal nagyobb súlyt tudtak felemelni, ha másvalakivel versenyeztek, mint amikor egyedül álltak a nézők előtt. A rivalizálás tehát kiemelkedő teljesítményre ösztönöz. Ez nemcsak sportolókra igaz hanem – ahogy a könyvben olvashatjuk a példákat – politikusokra, művészekre, üzletemberekre is.
Egy másik jellemző inspiratív kapcsolati formánál, az aszimmetrikus viszonynál a fölérendelt fél zsarnokként viselkedik, elnyomja, megfélemlíti, hatalmába keríti a másikat. Mint ahogy Alfred Hitchcock is tette több színésznővel, köztük a később Oscar-díjjal is kitüntetett Joan Fontainnel. Hitchcock módszere az volt – eleveníti fel Shenk -, hogy elszigetelte, elbizonytalanította a színésznőt, és mindent megtett, hogy semmiféle pozitív visszajelzést ne kapjon. Így érte el, hogy Fontain az ő kedvére tegyen, és a rendező szabadon alakíthassa őt.
Az alárendeltek akkor tudnak sikeresek lenni egy ilyen helyzetben, ha egyszerre behódolnak és aktívan be is vonódnak. Michael Maccoby pszichoanalitikus a nárcisztikus személyiségzavarosokat vizsgálva figyelte meg azt, hogy szükségük van társakra, akiket „termelékeny megszállottaknak” nevezett. Vannak békésebb, mondhatnám kevésbé patológiás alá-fölérendelt alkotó párosok is, a könyvben erről a kapcsolódásról is sokat olvashatunk.
A harmadik változat, a szimbiózis során a felek sajátos „lélektani egységgé” válnak, amelynek jellemzője, hogy közös nyelvük, szokásaik és szertartásaik alakulnak ki. Mint mesélik, a Sony alapítói – Morita Akio és Ibuka Maszaru – is órákig képesek voltak úgy beszélgetni, hogy a kívülállók egy kukkot sem értettek belőle. Ennek a szoros, bizalmi kapcsolatnak egyébként van még egy, a kreativitás szempontjából lényeges jellemzője, hogy
a bizalom és a feltétlen elfogadás miatt nem cenzúrázzák egymás előtt a mondataikat, így sokkal szabadabban áramlik a gondolat.
Végigvéve a kapcsolatok alakulásának stádiumait, a szerző feltárja a páros együttműködés jellegzetességeit. Megvizsgálja, hogy mitől működik egyes emberek között a kémia, hogyan fonódik össze két ember, hogyan egészítik ki egymást a szerepeik az alkotás folyamatában. A „távolság erotikája” kifejezés nagyon szemléletesen mutatja, hogy a két ember közötti optimális távolság nem statikus állapot, hiszen az alkotáshoz éppenséggel a közelség-távolság megfelelő dinamikája szükséges. Az intimitás és az autonómia iránti egyidejűleg fennálló emberi szükséglet ad egy folyamatos töltést az emberi kapcsolatoknak, és ez az alkotást rendkívüli módon dinamizálja. Az alap kapcsolati minta viszont a személyiségünkre jellemző, és általában ehhez passzoló párt találunk.
A kreatív párosok inspiráló olvasmány arra, hogy megvizsgáljuk párkapcsolatunkat, munkakapcsolatainkat a kreativitás és intimitás szempontjából. Biztos mindannyian magunkra ismerünk valamelyik mintában, és így jobban megismerjük magunkat, illetve a ránk ható másikat.
* A szerző klinikai szakpszichológus; elérhetősége a Pszichofészekben.