Elengedhetetlennek tartotta a „terepmunkát” az anyaggyűjtés során Tama Regina, aki Fat Logic – avagy a testnek is van lelke címmel írt „stand-up könyvet” az életmódváltás – más szóval a fogyás – gyötrelmeiről. A Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, miért foglalkozik olyan sokat az edzőtermek világával, miért lehet a humor olykor lelki támasz is, miben különbözik egy stand-up könyve egy szokványos regénytől, és miért töltött olyan sok időt a szöveg szerkesztésével.
A kilókkal való kilátástalan küzdelem áll könyvének a középpontjában. Hogyan jött az ötlet, hogy ebből kellene humoros könyvet írni?
Kevés olyan könyvvel találkozni, aminek kimondottan a nevettetés a célja, ezért úgy döntöttem, írok egyet. Az életmódváltás pedig egy örökzöld téma, ami ráadásul sokakat érint, úgyhogy ideális választásnak tűnt. Mégis, a Fat Logic titka szerintem a támogató hangvétel. A mai világban azt érezhetjük, mindenki tökéletes és csak nekünk vannak küzdelmeink, csaló napjaink, kihasználatlan kondibérletünk. Ez persze korántsem így van, hibátlan diéta nem létezik, a szorongás és belső bizonytalanságok viszont gyakoriak. Mivel a könyv őszintén beszél mindezekről, az olvasó magára ismerve lassanként rájön, hogy semmi sem ciki, ez pedig hihetetlenül felszabadító. Szóval bár a Fat Logic elsősorban egy vicces olvasmány az életmódváltásról, de van egy fontos üzenete: „hidd el, mások is pont olyanok, mint Te”.
„Stand-up könyv” szerepel a borítón műfaji meghatározásként. Pontosan mit jelent ez? Milyen műfaji szabályoknak kell ilyenkor megfelelni? És miért ebben a zsánerben alkotott?
Valójában a „stand-up könyv” egy általam kreált műfaji címke, amivel azt akartam kifejezni, hogy a Fat Logic 0-100 éves korig mindenkinek szól, aki szeretne egy vidám, sodró lendületű, szórakoztató könyvet olvasva kikapcsolódni. Egyébként a mindennapi életben is szeretem a problémákat humorral megközelíteni. Tehát az indok, hogy miért ebben a zsánerben alkottam, elég prózai: ez a könyv nagyon én vagyok.
Mi az igazi célja a kötetnek: a szórakoztatás vagy a fogyás? Esetleg mindkettő? És valóban hatásos lehet, hogy humorba csomagolva inspirál a fogyásra?
A cél úgy szórakoztatni, hogy az olvasó ne csak jóízűen nevessen, hanem a könyv befejezése után azt érezze, támaszt is kapott. Ez a mix pedig szerintem igencsak hatásos inspiráció.
Miért esik olyan sokszor szó a kötetben az edzőtermi szituációkról? Tényleg olyan sokan próbálkoznak ott fogyni, vagy ez a közeg biztosít ilyen sok humorforrást?
Kis túlzással elmondható, hogy adott erőnléti vagy kardió órákra eléggé hasonló emberek járnak és a problémák is ismétlődő jellegűek. Ezzel szemben az edzőterem a sokszínű vendégkör és az időnként egészen extrém történések miatt felér vagy 10 fajta csoportos órával, tehát szuper alapanyag, úgyhogy több kondis fejezet is született.
Miben különbözik egy stand-up könyv megírása egy „normál” regényétől? Ilyenkor a szerző először a poénokon töri a fejét, aztán azokat rendezi sorrendbe? Vagy előbb vázlatot készít, aztán azt tölti meg humorral?
Talán furcsán hangzik, de elengedhetetlennek tartottam a „terepmunkát”, hogy egy csoportos óra, de még egy szimpla bevásárlás leírása mögött is igazi megélés legyen. Ez a gyakorlatban körülbelül úgy zajlott, hogy már ott helyben
próbáltam olyan szemmel átélni az adott jóga órát, home office-t, vagy más szituációt, hogy mik azok a pontok, amelyeket az írásnál érdemes kicsit felnagyítani, eltúlozni.
Közben egy csomó új ötletem is támadt, amik egy fotelban ülve biztosan nem jutottak volna eszembe. Összességében azt gondolom, hogy minden, amit a könyvben leírok valahol igaz, de a való élet azért nyilván kevésbé szélsőséges, mint a Fat Logic. Legalábbis reméljük.
Kiknek szánja a könyvét? Csak olyanoknak, akik reménytelenül fogyni szeretnének és magukra ismernek, vagy bárki elszórakozhat rajta?
Mindenkinek ajánlom, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik. Az első olvasóim között különböző hátterű emberek voltak, és kivétel nélkül imádták. Valószínűleg ez nagyban köszönhető a könyv felszabadító őszinteségének, ami bárki számára átélhetővé teszi.
Voltak esetleg tesztolvasói, akiknél ellenőrizte, működnek-e a poénok? Volt olyasmi, amit a véleményük alapján megváltoztatott a végső kéziratban?
Igen, az öcsém és a barátaim is elolvasták és csakis pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük. Tartalmilag nem módosult a könyv, a szerkezete alakult át egy picit. Akkor még ugyanis inkább volt novellák halmaza, mint egy egységes tartalom, ezért utólag beépítettem néhány átkötő jellegű, kohéziót erősítő szöveget, hogy egyértelmű legyen az az ív, aminek a végén az olvasó eljut a záró részben megfogalmazott konklúzióhoz.
Mennyi időbe telt a könyvet megírni, és okozott-e menet közben valami nem várt nehézséget? Ha igen, hogyan oldotta meg?
A könyvet 6 hónapig írtam és utána 2 hónapig kizárólag szerkesztettem. Belegondolva ez azt jelenti, hogy a kreatív folyamatra fordított időmennyiség egyharmadát szántam a szerkesztésre. Nem tudom, ez másoknál hogyan alakul, de nálam azért volt kiemelten fontos az alapos szerkesztés, mert egy humoros könyv lelke a ritmus, a jó időzítés ugyanannyit számít, mint ütős poénokat írni. A legnagyobb nehézség elsőkönyves szerzőként az volt, hogy élesben, írás közben kellett kiismernem a saját munkaritmusomat, például mikor érdemes, vagy éppen mikor muszáj pihentetni az írást. Ezeket mostanra kitapasztaltam, ezért úgy gondolom, másodszorra már könnyebben menne.
Megmarad a Fat Logic könyvalakban, vagy esetleg elő is adja valahol – hiszen a szöveg kínálja magát az előadásra? Esetleg készül következő stand-up könyvvel is?
Igen, valóban adja magát, hogy legyen Fat Logic előadás, ennek kapcsán jelenleg nincsen semmi konkrétum, de bármi alakulhat. Mikor befejeztem a könyvet azt éreztem, hogy sikerült mindent kihoznom magamból, amit szerettem volna, és elégedett vagyok a végeredménnyel. Emiatt – és mert az új könyv témája már megvan – remélem, hogy lesz folytatás.
