Így tervezzük meg hatékonyan a könyvünket – elkerülve a típushibákat

Vannak a “Tervezd meg a regényed egy óra alatt!” típusú posztok, meg a “Ne tervezz, csak írj, ahogy jön!” jellegű írótanácsok, de egy könyv megtervezését csak igen alapos indokkal érdemes elkapkodni vagy elhagyni. Különösen azért, meg még az alapos mérlegelésbe is bőven csúszhatnak hibák, különösen a kezdők esetében. Ezúttal végigvesszük a regénytervezés 7 legfontosabb lépéseit és azokat a baklövéseket, amelyeket a legjobb szándék mellett is elkövethetünk.

1. hiba: nem készítünk egyáltalán tervet

Természetesen meg lehet ideologizálni azt is, miért nem jó ötlet megtervezni a készülő könyvet az írás kezdete előtt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a kreativitásnak (is) szüksége van a sorvezetőre. Ha csak a magunk szórakoztatására írogatunk, akkor persze kihagyhatjuk ezt a lépést, de ha másokat szeretnénk magunkkal ragadni, akkor semmiképpen sem ajánlatos csak úgy a papír elé ülni. Már csak azért sem, mert a tapasztalat azt is mutatja, hogy sokkal nehezebb egy már megírt szöveget “megtervezni”, mint egy még csak fejben létezőt.

  • Nem baj, ha nincs egyből egy részletekbe menő tervezetünk, de ha nincs egy épkézláb, pár mondatban összefoglalható sztori, egy alapkonfliktus meg egy valamirevaló főszereplő a fejünkben, akkor jobb, ha nem kezdünk még lelkesedni. Az ezek nélkül kezdett kézirat jó eséllyel vagy a papírkosárban végzi majd, vagy egy masszív írói válságba taszíts minket.

2. hiba: következetlenségeket hagyunk a cselekményben

Könnyűnek tűnik elkerülni ezt, de sajnos jóval gyakrabban előfordul, mint gondolnánk. Jobb, ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a cselekményben mutatkozó komolyabb hiányosságokat – mondjuk egy logikai ugrást, egy a szereplők motivációiból nem megmagyarázható fordulatot vagy egyéb súlyos következetlenségeket – majd befoltozzuk menet közben. Ezek sajnos általában benne szoktak maradni. Márpedig akkor már a legtöbbször késő ezen bánkódni, mert szinte újra kellene kezdeni az egész munkát.

  • Éppen ezért már a tervezéskor szenteljünk alapos figyelmet mindenféle következetlenségnek, készítsünk jegyzeteket róluk, és külön foglalkozzunk velük. Vannak íróprogramok (mint a Scrivener is), amelyekkel könnyen ki lehet emelni az efféle anomáliákat. A lényeg, hogy a legelején tegyük tisztába ezeket a kérdéseket, és ha szükséges, változtassunk az egész cselekményvázlaton, hogy kiküszöböljük mindegyiket.

3. hiba: nem nézünk utána a műfaji elvárásoknak

Vagy inkább: a közhelyeknek. Ha sci-fi – akkor egy elképzelt világban játszódik. Ha fantasy – akkor sárkányok és törpék szerepelnek benne. Ha krimi – akkor a nyomozó elvált, alkoholista. Ezekkel a panelekkel bizony kár lenne fárasztani a kiadókat, alighanem vissza sem jeleznek a könyvünkre. De vajon mi mennyire néztünk utána, miről írnak a mi műfajunkban alkotó legjobbak? Mi az, amivel roskadásig vannak a könyvesboltok polcai? Milyen tipikus fordulatokkal vannak leterhelve az olvasók?

  • Olvassuk bele magunkat az általunk választott műfajba! Olvassunk rossz és jó szerzőktől, és figyeljük meg, mi működik, mi untat, miből van sok, mi ragad magával. Készítsünk erről listát, és vessük össze a saját történetünk fontosabb pontjaival! Ha túl sok egybeesés van (mármint a közhelyek terén), jobb, ha tovább fejlesztjük a cselekményt és a szereplőket.

4. hiba: gyorsan túl akarunk lenni rajta

Ne áltassuk magunkat: az “egynapos” regényvázlat-készítés ritkán vezet jó eredményre. Egyszerűen az agynak több időre van szüksége, hogy egy ekkora projektben, mint egy könyvírás, elég kreatív legyen. Ez nem arról szól, hogy gyorsan leírjuk az első dolgot, ami az eszünkbe jut. Egy sikeres regényhez végig kell gondolni többféle végkifejletet, a szereplők jellemének fejlődését, a konfliktusok kiteljesedését és megoldódását stb. Szóval ne a nagy sietséggel vigyük már az elején vakvágányra az alkotásunkat.

  • A megoldás egyszerű: adjunk időt magunknak, aludjunk rá, nem egyet, de inkább többet is. Hagyjuk, hogy friss fejjel újra és újra átolvasva, feltehessük magunknak a legfontosabb kérdéseket, rávilágíthassunk az esetleges következetlenségekre, hiányosságokra, gyengékre!

5. hiba: elmondjuk mindenkinek

Zseniális (vagy annak tartott) ötleteinket a legszívesebben mindenkinek elmesélnénk. Ne feledjük azonban: ha már egyszer elmondtuk másnak, sokkal kevésbé fog az izgatni, hogy miként vihetjük sikerre az alkotásunkat, hanem inkább arra fogunk figyelni, mit szól hozzá a másik. Főleg, ha nem dicsérőleg nyilatkozik róla. Ettől pedig máris elpárologhat a munkakedvünk, a kreativitásunk.

  • Ne osszuk meg az ötleteinket a kezdet kezdetén, ne dicsekedjünk a még meg sem írt regényünkkel fűnek-fának! Ha feltétlenül fontos a kiadónak vagy egy könyvügynöknek elárulni valamit, szorítkozzunk a lényegre, olyasmire, ami alapján el tudja dönteni, hogy jól eladható lesz-e a kötet. De a sztori poénjait, a legizgalmasabb fordulatait tartsuk meg magunknak. Úgysem biztos, hogy minden ugyanúgy fog belekerülni, ahogy ekkor elképzeljük. Egyébként pedig koncentráljunk arra, hogy minél pontosabb vázlatot tudjuk összeállítani.

6. hiba: egy helyben írjuk a vázlatot

Mármint nem együltő helyünkben, hanem ugyanabban a légtérben (például ugyanannál az íróasztalnál, számítógépnél). Ilyenkor ugyanis a gondolataink is kevésbé szárnyalók, mintha valahol a szabadban, vagy épp a regényünk helyszíneihez hasonló térben (kávéházban, könyvtárban, parkban) lennénk.

  • Váltogassuk a helyszíneket, amikor a könyvünkről gondolkozunk, mert ez frissíti az asszociációinkat. Menjünk egy kis, könnyű laptoppal vagy jegyzetfüzettel ki a természetbe, vagy (amikor majd véget ér a járvány) egy kávézóba, könyvesboltba. Sokkal könnyebben találunk inspirációt, ha az íróasztalunk helyett a világban mozgunk egy kicsit.

7. hiba: elunjuk a történetünket

A tervezési fázis az, amikor a legizgatottabbak vagyunk általában a saját sztorink kapcsán, hiszen minden olyan új, egy új világot teremthetünk, szereplőket alakíthatunk stb. Ilyenkor még nem kell aggódni a napi penzum, a csikorgó mondatok, az eltűnő ihlet miatt. Ha tehát a tervezéskor nem lelkesít bennünket a saját sztorink, akkor mikor fog? Ha ekkor frusztrálódunk, aggódunk vagy épp unatkozunk, akkor jobb, ha gyanút fogunk – még idejében -, hogy nem a legjobb úton járunk, nem a legjobb történetet akarjuk megírni.

  • Ha ez az ötlet nem lelkesít, akkor keressünk olyat, amit izgalmasnak tartunk. Nem szégyen ebben a fázisban változtatni, akár gyökeresen a terveinken. Sőt, sokkal jobb, ha nem a kiadó szól, hogy érdektelen, amit írtunk, hanem még bennünk szólal meg idejekorán a vészcsengő. Keressünk olyan témát, amit mi is lélegzetvisszafojtva olvasnánk, olyat, amit minden nap lelkesen fogunk folytatni!
Borítókép: Stewart Edward / Unsplash.com