Krisz ötletei / Hogyan fejezzünk be ifjúsági regényt?
A történetek lezárásáról írtam már itt és itt, gyakorlati haszna azonban leginkább annak van, ha megnézünk néhány valódi történetvéget. Kiválasztottam öt különböző szerzőt, aki ifjúsági műveket ír, nézzük meg az ő utolsó bekezdéseiket és tanuljuk meg tőlük, amit lehet!
Amerikai kortárs ifjúsági regény lezárása, férfi írótól
Az első legyen az 1972-ben született David Levithan, akit leginkább hiteles meleg fiú ábrázolásáról ismernek. Nap nap után című regénye egy olyan lélekről szól, aki mindennap más testben ébred – és így szerelmes egy lányba. Izgalmas premissza, nem könnyű megoldást találni hozzá, és nem is árulom el, mi az. Nézzük meg a regény végét!
„Ma kétórányi távolságra ébredek, Katie testében. Katie nem tudja, hogy a mai napot messze innen fogja tölteni. Megszokott dolgaitól, ha csak rövid időre is, de búcsút kell vennie, és az élete fenekestül felfordul. Utána azonban bőven lesz alkalma helyrehozni mindent. Élete sodrában ez a nap csak egy apró fodrozódásnak tűnik majd.
Számomra azonban a mai nap valóságos hullámverés; a jelen kezdete, melyben benne van a múlt és a jövő is.
Életemben először szaladok.”
Ez a részlet egy teljes fejezet ebben a könyvben, és különlegessége, hogy jelen időben szól, holott a könyv múlt időben íródott. Ráadásul a jövőről szól – tehát kétszeresen is előremutató. Fontos azonban észben tartanunk, hogy a könyv témája miatt itt valóban kulcskérdés, mi lesz a jövőben, hogyan oldhatja meg ez a lélek a mindennapos változást és a szerelmet!
Magyar kortárs ifjúsági regény lezárása, női írótól
Nézzük a következő lezárást, Mán-Várhegyi Rékától A Szupermenőkét. Az írónő 1979-ben született, szerkesztőként dolgozik, és több irodalmi díjat, ösztöndíjat is bezsebelt már. A Szupermenők az első kamaszkönyve, amely naplóregény formájában dolgozza fel a szülők válását épp túlélő Marci nevű lány napjait.
„Június 14. vasárnap. Mindjárt átjön Nihil, hogy hatszázadszorra is elmeséltesse a pénteki sztorit, aztán ellásson szexre vonatkozó nélkülözhetetlen tanácsaival. Emillel ugyanis azóta már hétszer voltak együtt, vagyis ezen a téren ő hétszer tapasztaltabb, mint én. Reméljük, nem sokáig.
Egy oldal van hátra ebből a füzetből. Eredetileg azt terveztem, hogy hosszan eltöprengek múltról és jövőről, de erre már nincs hely, úgyhogy csak összefoglalom az elmúlt év történéseit. Lássuk!
- Még mindig Laurie Anderson a legcsodálatosabb művész az egész világon.
…
+1. És a menőprojekt? Az réges-rég unalomba fulladt. Szerencsére senkinek sem hiányzik!”
A regény utolsó naplóbejegyzése kiváló lezárást ad a történetnek, azzal kezdve, hogy ezt konkrétan meg is mondja: Egy oldal van hátra ebből a füzetből. Ezután tíz pontba szedve lezár minden szálat a történetből, utolsóként azt hagyva, amivel lényegében indította a könyvet, ami a téma, az alapötlet: a menőséget. Azt is kiemelem, hogy ez a fajta teljes lezárás kifejezetten megnyugtató, ami a tizenéveseknek szóló könyvek végének fontos jellemzője.
Ír kortárs ifjúsági regény lezárása, női írótól
Nézzünk most egy másik európai szerzőt; Cecelia Ahern jellemzően olyan történeteket ír, melyek nőknek szólnak, egy csipetnyi varázslattal. Az 1981-ben, Dublinban született írónő apja a volt miniszterelnök, sógora pedig a Westlife egyik énekese, így érdekesen illusztris família az övék. Első ifjúsági regénye, A vétkes így végződik:
„– Futni hagylak, Celestine, de ha készen állsz rá, keress meg, s segíthetünk egymásnak.
Ez szinte túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Lassan, habozva veszem el tőle a kártyát, mert attól félek, hogy valaki előreugrik az autóból, és elkap. De nem történik semmi. Elindulok, egyre szaporázva a lépteimet. Ő egy darabig figyel, majd beszáll a kocsijába, beindítja a motort és elhajt.
Én pedig szót fogadok anyunak.
Menekülök.”
A regény utolsó fejezete a menekülésről szól, a főhős magában veszi végig a céljait, a következő lépéseit, és amikor édesanyja is az otthona elhagyására buzdítja, Celestine valóban kiszalad a házból. Ott azonban a bírónő várja – és megbeszéli a főhőssel, hogy tulajdonképpen jó ügyért harcol, tehát folytassa.
A befejezés tehát megnyugvást ad, mert tudjuk, hogy a hősünknek igaza volt, és hogy nem üldözi konkrétan senki, de azt is látjuk, hogy nincs biztonságban és állnak még előtte feladatok. Ez a jövőbe mutató, sejtető befejezés az okosabb ifjúsági regényeknek áll jól, ahol nem a romantika a lényeg, hanem egy ettől különböző mondanivalóról van szó.
Amerikai kortárs ifjúsági regény lezárása, női írótól
Mivel sok a piacon az amerikai könyv, hadd mutassak még egyet ezekből. Amy Harmon 1968-as születésű, Pulitzer-díjas újságíró. Arctalan szerelem című regénye egy olyan párról szól, ahol a különösen jóképű fiú, Ambrose sebesülten ér vissza a háborúból, de gyerekkori szerelme így is szereti, és családot alapítanak.
Záró sorai így szólnak:
„– Apa, szerinted egyszer én is lehetek olyan nagy hős, mint Herkules?
– Neked nem kell olyannak lenned, mint Herkules, kicsim – állt meg Ambrose az ajtóban. – Sokféle hős van a világon – mondta, és lekapcsolta a villanyt.
– Aha, lehet. Jó éjt, apa!
– Jó éjt, Bailey!”
Harmon párbeszéddel zárja a regényét: az apa – a mindennapi hős – lefekteti a kisfiát. Ez a zárás a nap vége is, ami megerősíti azt, hogy valaminek vége van, és ugyan alapvetően lassítja a köszöngetés a cselekményt, itt mégis kellemesnek érezzük, mert visszaadja a gyerekfektetés hangulatát, elnyújtja azt az érzést, hogy a történetnek vége, és minden jó, ha a vége jó.
Magyar klasszikus ifjúsági regény lezárása, férfi írótól, fiúknak
Noha a legtöbb ifjúsági regény inkább romantikus és lányoknak szól, nagy szelet – bár főképp régebben volt az – a fiúknak szóló kalandregény. Mindnyájan emlékszünk a Móra kiadó Delfin-sorozatára (vagy legalábbis találkoztunk már vele), ami éppen ezt az olvasóközönséget célozta meg.
Teknős Péter (1920-88) rengeteg regényt és egyéb művet írt, amelyek szinte
mindegyikében titkolt célja volt az ismeretek átadása. Egyik legismertebb műve Az elnök futára, mely az amerikai polgárháború idején játszódik, és egyes szám első személyben meséli el Jack, a parasztlegény történetét, aki Lincoln idejének legfontosabb csatáit mutatja meg nekünk – minden valódi ebben a regényben, kivéve magát Jacket, aki fiktív személy, általa mutatja meg a szerző a háború eseményeit.
A regény így végződik:
„Amikor aztán végre megint beállítottam a mi kis farmunkra, apám elismerően végigpaskolta a lovamat (végül is csak a nyakamon maradt, mivelhogy sehol se volt már nyilvántartva a szegény pára), és azt mondta:
– Látom, fiam, lovat szereztél. A háborút is megnyerted. Most már csak egy menyecske kellene.
– Hát iszen – mondtam én. – Lenne, lenne, csakhogy túlságosan városi kisasszonyka az ide.
– Lárifári! – legyintett az öregAndrews. – Ha szeret, majd beletörik. Aztán teneked van- e hozzá hajlandóságod?
Látjátok, gyerekek, ez az… Van-e hozzá hajlandóságom. Amikor politikáról meg háborúról van szó, tudom, hogy mennyi a kétszer kettő, de ezek a szívbéli dolgok…”
Itt is párbeszédes befejezést látunk, egy plusz konklúzióval – ami a korábbi regényekre meglehetősen jellemző: biztos, ami biztos, megmondta azért a szerző, mit is gondoljon az olvasó. A befejezés szépen sommázza, mi minden történt a főhőssel a történetben, és előre is vetít egy újabb eseményt, a megházasodást, tehát kétségek nélkül hagyja ott az olvasót, mi is történik. Nem maga a párbeszéd (vagy akció leírása) a vég, hanem a következtetés, a megnyugtatás.
Hogyan fejeződjön be egy ifjúsági regény?
Nézzük az összefoglalást, milyen legyen egy ifjúsági regény lezárása:
- lehet sejtető a vég, ha a regényben a mondanivaló fontos, nem a szerelem;
- mégis jobb, ha minden szálat egyértelműen elkötünk;
- ha fiú olvasóknak írunk, ne a szerelemre hegyezzük ki a véget, hanem a többi esemény, szál lezárására;
- legyen megnyugtató, üzenje, hogy minden rendben lesz, és ennek érdekében inkább tegyünk be néhány plusz mondatot vagy listát;
- vagy a szereplők beszélgetésével és cselekedeteivel záródjon, vagy a narrátor konklúziójával;
- a narrátori következtetés kicsit idejét múlt;
- a szereplők folytonos cselekedetét mutassa, ha akcióval zárunk (lásd: szaladok, menekülök);
- a teljes lezárás, a témára való visszautalás jó ötlet.
A fenti gyakorlati tanácsokkal és példákkal gyerekjáték lesz az ifjúsági regény lezárása. Szerkesztői tapasztalatom alapján azt tudom ehhez hozzátenni: az olvasók gyakran okosabbak, mint gondoljuk, ne rágjuk a szájukba, pontosan mit is jelent a lezárás, de húzzuk megfelelő hosszúra!
Nádasi Krisz író, szerkesztő