Ízelítő/ Kamaszkorom

Részlet Julius Dreamer: Kamaszkorom legszebb elmékei című novelláskötetéből.

KAMASZOK

A lány nem volt több tizenöt évesnél, a fiú is olyanforma lehetett, talán ha egy évvel több.

A folyóparton múlatták az időt, társaikkal együtt lógtak a semmibe.

Ők ketten kevésbé locsi-fecsik lévén le-lemaradtak a többiektől, suttyomban néha egymásra pillantva sétáltak a többiek után.

Megálltak, néhány követ, kavicsot dobáltak a vízbe, azután mentek tovább.

Megbámultak egy dohogó hajót, törtek száraz ágat, rajzolgatni a homokba, aztán ismét az őket már jócskán elhagyó többiek után indultak.

Az egyik part menti fa láttán a fiú megtorpant:

– Ilyen volt a nagyinál a régi cseresznye, ugyanezzel a villás elágazásokkal, így nagyon könnyű volt rá felmászni, cseresznyét szedni.

Már iramodott is neki a fának. Könnyedén, lendületesen szökkent fel jó néhány méter magasságba.

– Te nem jössz?

A lány vágyakozva pislogott felfelé.

– Szoknyában vagyok!

– Na, és? – Mondta volna még a fiú, hogy majd nem néz oda, de a lány folytatta.

– Félek, hogy beleakad valamibe. Ez kötött – akkor lefejtődik.

– Hát, akkor vagy leveszed, vagy lent maradsz! – rikkantott az ágak közül a fiú.

A lány körbenézett. Társaik már nem látszottak, nagyon messze két horgász bóbiskolt. Gondolt egy merészet, kilépett a szoknyából, összehajtogatva egy nagy kőre tette, és szandálját is lent hagyva, mászni kezdett.

Messze föntről a fiú harsogott a – tudomása szerint a földön álló – lánynak, hogy milyen jó is a fa tetejéről nézni a világot.

Meglepődött, amikor a lány utolérve megfogta a lábát.

– Hát, te? – kerekedett el a srác szeme.

– Mi van? Azt hitted, csak a fiúk tudnak fára mászni? – vigyorgott a lány.

– Vau! Szimpatikus! – bukott ki a fiúból.

– Micsoda? Mi szimpatikus? – érdeklődött a lány.

– Az osztályból a lányok lent vinnyognának a földön – kezdte a fiú –, te meg bugyiban jöttél utánam. Ez nem semmi!

– Akkor ti a holdon éltek. Én gyerekkoromban sokat voltam úgy fürödni a folyóban a barátnőimmel, hogy nem volt fürdőruha nálunk. Kerestünk elhagyott helyeket, aztán bugyiban-pólóban, mars be a vízbe! Aztán ki a partra levetkőzni, megszárítani a göncöt, és mentünk haza.

– Azért megnéznélek egy ilyen szituban! – próbált poénkodni a fiú.

– Gyáva! Hát itt vagyok! Nézz! – válaszolt a lány.

– Nem úgy gondoltam! – hökkent meg a srác.

– Jaj! Ne bonyolíts! Ne gondolj semmit! Itt vagyok, nézhetsz, neked vetkőztem le.

A lány már egy magasságban billegett az ágon a fiúval.

– Tényleg? – ámult el a fiú.

– Igen, tényleg. De ha ilyen mulyának teszed magad, lehet, hogy megbánom. A hétvégén a moziban úgy szemeztél velem, hogy azt hittem, most már a kezemet kéred meg.

– Hát nem semmi lány vagy! – nyikkant a fiú. – Csak nem tudom, mit csináljak. Nem igazán érzem magam egy hódító dumájú nőcsábásznak.

– Sebaj! – vigasztalta a lány. – Legyél csak természetes!

[…]