Milyen fantasyt írjunk? – avagy fantasztikus irodalmi műfajok

A fantasy, avagy fantasztikus irodalom, egy történetmesélési (epikai) műfaj. Mindig van benne valami természetfeletti: általában varázslás, mágia vagy egyéb misztikum, illetve szerepelnek benne kitalált, természetfeletti lények. Lehetnek ezek mesebeli hősök: királyok, sárkányok, hattyúvá változó hercegek, törpék vagy beszélő teknősbékák, eredhetnek a mondavilágból, mint mondjuk az aranyszarvas, vagy jöhetnek a vallási kultúránkból, ilyenek például az angyalok.

Számtalan különféle jellegű fantasy történetet különböztetünk meg. Mindemellett az összes alműfajt általában jellemzik még az alábbiak:

1. Központi elem a jó és a rossz harca, vagy egy kérdés eldöntése. Ha nem is két ellenséges királyság csap össze, gyakorlatilag mindig létezik két tábor, amely homlokegyenest másképp gondolkodik egy adott tényezőről – ami általában a társadalom alapstruktúrájával kapcsolatos.
2. Vagy a múltban játszódik, vagy alternatív jelenben, vagy elképzelt jövőben. Fantasy története nem eshet meg a mai világban úgy, hogy a jelenleg ismert fizika és egyéb természettudományok elveit, törvényeit teljes egészében érvényre juttatjuk.
3. Ezáltal a világ mindig részben vagy egészben képzelt. Lehet ez egy adott történelmi korra jellemző világkép, tehát amikor képzelt világunk egy őskori, vagy ősi egyiptomi, vagy 1400-as, esetleg 1800-as évekbeli világhoz hasonlít. Építkezhetünk mitológiai vagy mesebeli alapokra is, például amikor a minotaurusz vagy Hófehérke történetét gondoljuk újra a világ felhasználásával.
4. A világ kidolgozott, kerek egész. A nyelvüket ugyan nem kell megalkotnunk, mint Tolkien tette, de minden fontos tényező esetén fel kell tennünk két kérdést: miért? És mi ennek a következménye? Például ha a világunkban nincsen pénz, csak cserekereskedelem, akkor fontos tudnunk, miért alakult ez ki, és hogyan oldják meg a szereplők a cserét, ha bonyolult beszerzésről van szó, illetve mindez hogyan szolgálja a konfliktus megoldását.
5. Van egy központi hős akkor is, ha a történet több szereplőről szól. Egyvalaki sorsa lesz az, ami köré a teljes történet felépül.
6. A karakterek és a személyiségjegyek fontosak. A történetben ugyan hangsúlyos maga a cselekmény (és a világ), de a fantasyolvasók azt szeretik, ha minden, ami történik, a szereplők jelleméből fakad. Emiatt különösen fontos az egyes szereplők vágya, motivációja, múltja, indítékai.

Melyek a fantasy főbb alműfajai?

Gyakorlatilag végtelen számú alműfaj létezik, hiszen a meglévő kategóriák mindig kombinálhatóak, illetve születnek olyan ötletek, melyek minden eddig definiált dobozból kilógnak. Érdemes tanulmányozni ezeket az alműfajokat és ezáltal színesíteni ötleteinket, illetve akkor is fontos ismernünk a zsánereket, amikor kategóriákba soroljuk a könyvet, mesélünk róla a közönségnek vagy akár a barátainknak.

Nézzük tehát a jelentősebb típusokat!

• Epikus fantasy (epic/high fantasy): A történet alapja egy magasztos cél vagy elv, melyért a gyakran nem hősnek tűnő főszereplő óriási erőfeszítéseket tesz. Részletesen elképzelt, a Földtől eltérő világban játszódik, jellemzően nemzetek csapnak össze. Az angol megnevezés high szava arra utal, hogy az elképzelt tényezők (világ, teremtmények) száma, aránya magas. Példa: A Gyűrűk Ura, Trónok harca.
• Heroikus, hősi fantasy: Az epikus fantasy variációja (szintén high fantasy), ahol az író kiemeli a hősét és az ő céljait, kevésbé jellemző a mellékszereplők erős történeti szála. A hős magára maradva harcol egy hatalmas ellenséggel, általában karddal és mágiával, innen ered a műfaj másik (angol) megnevezése: sword and sorcery. Példa: Conan, a barbár.
• Low fantasy: Ezekben a történetekben kicsi (low) a természetfeletti aránya és ez ráépül a jelenlegi világunkra – ha ezt a jellemzőt kivesszük a világból, éppen olyan lesz, mint a valódi világ. Példa: Harry Potter.
• Portálfantasy: A történet egy olyan low fantasy, ahol a mi világunkból egy átjáró vezet át egy másik, elképzelt világba. Példa: Narnia, Aliz Csodaországban.
• Paranormális fantasy: Szintén low fantasy műfaj, jellemzően szerelmes történet, ahol vámpírok, vérfarkasok vagy hasonló lények élnek (sokszor titokban, a való világgal párhuzamosan, beleilleszkedve). Jellemző még rá a horrorisztikus, gótikus hangulat és cselekménysor, gyakori a női főhős. Példa: Twilight.
• Dark fantasy: Sötét, negatív hangvételű fantasy, ahol az összecsapásokba akár mindkét fél belerokkanhat. A végkifejlet is jellemzően negatív, patthelyzet alakul ki vagy elbukik a hős. Példa: Stephen King sok ilyen regényt írt.
• Grim: A dark fantasy egy válfaja, ahol maga a környezet grim, azaz komoly és negatív. Ezek a történetek jellemzően az alvilágban játszódnak, bérgyilkosok és bűnözők közt, maga a főszereplő is egy ilyen alak. Példa: Tövisek hercege.
• Történelmi fantasy: Nem egy alapjaiban elképzelt világban játszódik, hanem a Föld egyik történelmi szakaszára épít (legtöbbször a középkorra). Lehet valós a világ és az eseménysorozat is, ha másban nem, hát abban, hogy jelen van a mágia és az elképzelt lények. Kedvelt alzsáner Artúr király mondaköre (még a Shrek filmekben is visszaköszön), jellemző, hogy van királyság és sárkány. Példa: Outlander.
• Kortárs vagy városi (urban) fantasy: Mai korban játszódik (jelen vagy sci-fiszerűen megrajzolt jövő), jellemzően nagyvárosban, ahol a technológia fejlett, ezzel együtt a mágia és a mitikus lények, szellemek többé-kevésbé titokban jelen vannak. Példa: London folyói.
• Mese vagy tündérmese: Klasszikus XVIII-XIX. századi mesevilágra épülő történet, amely a régi műfaj szabályait nagyjából megtartja (pl. a sárkány gonosz), de maga a történet alapvetően eredeti. A mesének is alműfaja a klasszikus mese újragondolása. Példa: Cinder.

Őszintén szólva azt remélem, cikkemmel nemcsak a fantasyírók figyelmét keltettem fel a párhuzamos műfajok iránt, hanem azon olvasókét is, kik azt gondolják magukról: Én nem szeretem a fantasyt.

Nádasi Krisz író, szerkesztő