15 apró trükk, amivel hatékonyan bővíthetjük írói szókincsünket

Hogyan írhatnék választékosabban? Mitől lesznek sokszínűbbek a szövegeim? Mi az, ami hitelesebbé, egyedibbé, az átlagból kiemelkedővé teszi a regényeimet? Sokan teszik fel maguknak ezeket a kérdéseket, amelyeknek a megoldása – részben – az írói szókincsünk bővítése lehet. Erre persze az első reakciója szinte mindenkinek az, hogy “tudom, többet kell olvasni”. Ami igaz ugyan, de van még számos olyan többé-kevésbé kézenfekvő módszer, amellyel mind javíthatunk írásaink minőségén, szókincsén, nyelvezetén. Könyv Guru most ezekből gyűjtött össze egy csokorral.

* * *

1. Használjunk új szavakat

Mármint, amint megtanulunk, hallunk egy új szót, igyekezzük azonnal használni is, minél változatosabb szövegkörnyezetben (beszélgetésben, levelezésben, közösségi oldalunkon). Amit használunk, az előbb utóbb annyira a miénk lesz, hogy könnyen “rááll a tollunk” is, amikor alkotunk. A tapasztalatok szerint 10-20 alkalommal kell ismételni egy új szót, hogy beépüljön az aktív szókincsünkbe, úgyhogy használjunk ki minél több alkalmat erre (akár le is írhatjuk a meghatározását, és egy-két példamondatot is írhatunk egy kis füzetbe velük mielőtt más helyzetekben is használni kezdjük őket). Ha máshonnan nem hallunk vagy olvasunk új szavakat, akár értelmező szótárakat is böngészhetünk szókincsbővítési céllal.

2. Olvassunk minden nap

Na jó, ezt már a bevezetőben is említettük, és mostanra nagyjából mindenkinek a könyökén jön ki ez a tanács, de vajon tényleg elég komolyan vesszük. Egyébként sem csak szépirodalmat lehet olvasni, hanem – legalábbis ebből a szempontból – kis túlzással minden betű olvasásnak számít (újság, magazin, szakcikk, stb.). Arra azért ügyeljünk, hogy ne nagyon igénytelen szöveggel tömjük a fejünket, igaz, hamar észre fogjuk venni, hogy ilyesmitől nem nagyon bővül a szókincsünk. A szakkönyveket se vessük meg, mert azokból fontos és néha jól használható technikai szavakat tanulhatunk, egy-egy szakterületről. (Az olvasás és az írói készségek közti összefüggésről egyébként ebben a posztunkban írtunk korábban.)

3. Tanuljuk meg a szavak eredetét

Ha jobban megismerjük egy-egy szó tövét, eredetét (például latin, görög vagy szláv eredetijét), világosabb lesz számunkra a jelentésárnyalata, így könnyebben fogjuk tudni használni különféle helyzetekben, egyszerűbb lesz új alakokat képezni belőle.

4. Legyen kéznél az értelmező szótár

Nem csak akkor jöhet jól, amikor keresgélünk egy megfelelő szót, hanem akkor is, ha úgy érezzük, túl gyakran használunk valamilyen fordulatot, esetleg ha látjuk, nem pontosan fedi a használt szó azt, amit ki akarunk fejezni. Ilyenkor jó lapozgatni egy értelmező szótárt, ráadásul közben biztosan tanulunk új szavakat is.

Egyébként akkor is kéznél lehet egy ilyen szótár, amikor éppen semmit sem csinálunk. Ha van egy nem túl méretes értelmező szótárunk, akkor azt akkor is lapozgathatjuk, amikor éppen az orvosi rendelőben, az autószerelőnél várakozunk vagy a metrón hosszabban utazunk.

5. Készítsünk aktuális szószedetet

Vagyis gyűjtsünk olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek az éppen aktuális munkánkhoz szükségesek. Ha például gazdasági ügyekről van szó az írásunkban, vagy egy sajátos szakmáról, hobbiról, ássuk bele magunkat kicsit annak a szakterületnek a “tolvajnyelvébe”. Ne akarjuk megúszni a dolgot általános fordulatokkal, klisékkel, hanem vegyük a fáradtságot az új szavak megtanulására, már csak azért is, mert ezek által sokkal hitelesebb, életszerűbb lesz a szövegünk.

6. Írjunk naplót

Ez nem csupán arra jó, hogy formában tart, netán fejleszti is a stílusunkat, hanem segít a szókincs művelésében is. Ráadásul kitűnő, nem nyilvános gyakorlóterep, ahol kipróbálhatjuk az éppen tanult, ellesett új fordulatokat.

7. Irtsuk az “izéket”

Bizonyára mi is rengeteg “izét” használunk beszéd közben, amikor nem jut eszünkbe (vagy nem is tudjuk pontosan) valaminek a nevét. Ilyesmik írás közben is becsúsznak, alighanem mi is pontosan tudjuk, mikor “kenjük” el olykor azt, amit nem tudunk. Nézzük át ebből a szempontból a szövegeinket, és próbáljuk átgondolni, mi lenne a megfelelő fordulat egy-egy “helykitöltő” szó helyett. De ugyanez előfordulhat mondatokkal is, amikor 5-6 mondattal írunk körül valamit, amit – a megfelelő szavak használatával – akár egyetlen egyben is el tudnánk mondani. Fésüljük át az írásainkat, hogy megtaláljuk ezeket az üresjáratokat, és keressünk helyettük egyszerűbb, tömörebb, pontosabb megoldást.

8. Merítsünk tágabb körből olvasnivalót

Ha ugyanabban a műfajban olvasunk nap mint nap, akkor ne csodálkozzunk, ha nem nagyon bővül a szókincsünk. Vagyis ha mindig csak fantasyt, romantikusat vagy történelmi regényt olvasunk, akkor bizony ebben a körben fog mozogni az írói szótárunk is. Bővítsük olvasmányaink körét, hogy bővüljön a szókincsünk is, és ne restelljünk természettudományos műveket, klasszikus irodalmat, filozófiát, kortárs irodalmat, politikai írásokat vagy bármi mást olvasni, amihez kedvünk van (vagy hasznosnak találjuk).

9. Fejtsünk keresztrejtvényeket

Az újságok, magazinok vagy akár az internetes szórejtvények nem csak szórakoztató időtöltést vagy agytornát jelenthetnek, hanem szókincsbővítési céllal is gyakorolhatunk velük. Ráadásul megmozgatják az emlékezetünket is, miáltal előhozhatnak régen ismert, de már rég nem használt szavakat az aktív szókincsünkbe. De ugyanezt a célt szolgálhatják a különféle szójátékok, akár fejben társaságban, akár táblán játsszuk azokat (például a scrabble-t).

10. Asszociáljunk

Az új szavak megtanulására, beépítésére az is jó módszer, ha asszociációs láncokat alkotunk hozzájuk. Egy új melléknévhez például a hasonló jelentésű változatokat társítjuk, és így rögzítjük. Mondjuk az infernális jelzőhöz hozzátesszük a sátáni, pokoli, démoni, gonosz, alvilági szinonimákat is. Aztán csatolhatunk az infernálishoz olyan fogalmakat, főneveket, amelyekről úgy gondoljuk, illik rájuk.

11. Vessük be a mnemotechnikát

Vagyis használjunk memóriasegítő praktikákat. Egy új szót például könnyebb szövegkörnyezetben megtanulni, mondjuk egy olyan mondatban, amelyik a vicces hangzása (vagy épp az adott szóhoz hasonló tagjai) miatt bevési az új szót. De lehet, hogy egy olyan fogalommal együtt ismételgetjük, amelyikről mindig az a szó jut majd eszünkbe.

12. Alkossuk meg a saját szinonimaszótárunkat

Ha úgy érezzük, hogy újra és újra ugyanazokat a szavakat használjuk, ami miatt már magunk is unjuk az írásainkat, akkor készítsünk saját szinonimaszótárat. Írjuk fel egy fehér lap tetejére a megunt szavunkat, és kezdjünk ötletelni, mit is használhatnánk helyette. Ha egyből nem jut túl sok minden eszünkbe, ne lankadjunk, vessünk be szótárakat is, hogy legalább egy tucatnyi helyettesítő kifejezést tudjunk összegyűjteni. Aztán a papírt (vagy, ha szövegszerkesztőbe, számítógépes jegyzetbe írtuk, akkor a fájlt) tegyük el, és vegyük majd elő, ha újra megakadunk írás közben.

13. Járjunk íráskurzusra

Kézenfekvő, bár nem mindig olcsó megoldás. Annyi azonban mindenesetre tény, hogy egy új közeg, ahol másokkal együtt kell szövegeket alkotnunk, megbeszélni azokat, közösen gondolkodni, alighanem inspirálóan fog hatni ránk. Akár jelezhetjük is a tanárunknak, hogy – egyebek mellett – a szókincsünk bővítése a cél, biztosan ő is fog néhány jó ötletet, vagy feladatot adni.

14. Legyünk a saját szerkesztőnk

Amikor elkészülünk az írásunkkal, bármennyire is vágyunk arra, hogy továbbadjuk mondjuk a kiadónak (vagy egy barátunknak) a szöveget, legyünk még egy kis türelemmel. Aludjunk rá egyet, és olvassuk el friss, kritikus, külső szemmel, már amennyire ez lehetséges. Ilyenkor nem csak a nagyobb, szerkezeti, tartalmi hibákat fülelhetjük le, hanem felfigyelhetünk a szóismétlésekre, a stilisztikai üresjáratokra is. Olvassunk fel hangosan egyes mondatokat, főleg azokat, amelyek “gyanúsak” ebből a szempontból. Ilyenkor nyugodtan álljunk meg, használjuk ki a lehetőséget saját magunk korrigálására, és keresgéljünk kifejezőbb, pontosabb kifejezéseket. Meglátjuk, megéri a fáradtságot, mert a gyors szövegalkotás közben sokszor fel sem tűnik, mennyire egysíkú, pongyola lehet a fogalmazásunk. Ugyanakkor ne ijedjünk meg, ezektől még nem rossz az egész szöveg, éppen ellenkezőleg, ilyenkor kell (és lehet), mint egy szobrász vagy asztalos a végső simításokkal, véglegesre csiszolni a művünket. Egyben arra is figyeljünk, hogy ne essünk a másik végletbe, és ne akarjuk túldíszíteni a szöveget, mesterkéltté tenni a fogalmazást. Nyugodtan tegyük fel olykor a kérdést magunknak: kell-e választékosabb fordulat ehelyett, amit leírtunk, vajon az a szereplő így beszélne-e, stb.?

15. Olvastassuk el másokkal az írásainkat

Végül, de nem utolsósorban kérjünk segítséget, mert mindent mi sem vehetünk észre. Ehhez nem feltétlenül kell fizetős kurzusra járni. Egy jó tollú barát, egy művelt volt tanár, egy ráérő kolléga is megfelel, ha elolvassa az írásainkat, és javasol változtatásokat – mind tartalmi, mind szóhasználati szempontból. Egy külső szem sokszor olyan dolgokra hívhatja fel a figyelmet, amelyek nekünk fel sem tűnnek. Így például szóhasználati furcsaságokra, idegesítő ismétlődésekre is. Ne szégyelljük magunkat, előbb-utóbb úgyis szerkesztő elé kerül a szövegünk, és sokkal jobb, ha még az előtt kijavítjuk a hibák többségét.

(Ha az is érdekli, hogy miért érdemes inkább magyar szerzőket olvasni, mint angolszász írókat vagy más nyelvből fordított szövegeket, akkor nézze meg ezt a posztunkat is.)

Borítókép: Rebecca Boyd / Flickr.com