6 hasznos technika, hogy az olvasástól jobb írók legyünk

Ha jobb íróvá akarsz válni, olvass sokat! – hangzik el sokszor (már korábban Könyv Gurun is) a kezdő és fejlődni vágyó íróknak szóló jó tanács. Bár ezt az útmutatást sokféleképpen szokták megfogalmazni, de csak ritkán fejtik ki, hogy kell úgy olvasni, hogy attól valóban jobban is írjunk. Könyv Guru ezúttal hat, többé-kevésbé egyszerű, de mindenképpen hasznos tanácsot gyűjtött össze, amelyek segítségével “írószemmel”, de legalábbis sokkal tudatosabban leszünk képesek olvasni.

1. Alakítsuk mindennapi szokássá az olvasást!

Nem elég mondogatni, hogy sokat olvasunk, a könyvekkel valóban napi kapcsolatban kell lennünk. Ezt különösen akkor nehéz megtenni, ha valaki nem főállású író (márpedig csak szépírásból elég kevesen tudnak megélni), mert más munka mellett bizony nem mindig van az embernek energiája minden nap elővenni egy könyvet.

  • Abban, hogy ez valóban rendszeres szokásunkká váljon, érdemes bevált technikákat bevetnünk. Írjuk le először is a célunkat (például, hogy napi 30 percet fogunk olvasni) és ezt tegyük is ki olyan helyre, ahol mindig szem előtt van. Aztán meséljük el minél több ismerősünknek, hogy mit tűztünk ki magunk elé, mert ez is arra fog sarkallni, hogy be is tartsuk a magunknak tett ígéretünket. Végül pedig vezessünk naplót arról, hogy milyen eredményt értünk el naponta, sőt, akár jutalmazhatjuk is magunkat a sikeres napi fél óra elérésekor. Ha mindezeket legalább egy hónapig csináljuk, jó eséllyel sikerül szokást csinálni a rendszeres, napi olvasásból.
  • A szokás kialakításában az is segít, ha bizonyos élethelyzetekhez minden alkalommal az olvasást társítjuk kísérő tevékenységként. Lehet például evés (reggelizés) közben, elalvás előtt az ágyban, a wc-ben, netán várakozás közben (mondjuk orvosi rendelőben, szerelőnél) olvasni, amit, ha rendszeresen betartunk, akkor segítenek rögzíteni a szokást. Siker esetén napi sok plusz percet nyerünk a könyvek számára.
  • És az sem árt, ha mindig visszük magunkkal az olvasmányunkat. Még autóba is. Bár 10-ből lehet, hogy csak egyszer kerülünk olyan helyzetbe, amikor elő is tudjuk venni, mégis megéri. Egy váratlan várakozás, egy szusszanásnyi csendben nagyon fogunk örülni a könyvünknek.

Ha nincs időd olvasni, nem lesz időd (se eszközöd) írni sem. Ez ilyen egyszerű. (Stephen King)

2. A nagyoktól tanuljunk!

Ha tanulni vágyunk, érdemes elsősorban a “nagy írókat” olvasni, de nem csak a klasszikusokat. Fontos, hogy forgassuk Shakespeare-t, Dosztojevszkijt, Cervantest, Joyce-t vagy Hemingway-t, de keressünk olyanokat is (főleg kortársakat), akik jó történetmesélők! És olyanokat is, akik szellemesen, sziporkázva tudnak írni, akik életszerű karaktereket képesek alkotni, akik megérintik szövegükkel a lelkünket, akik különleges, új világokat tudnak teremteni. Egyszóval olyanokat, akiktől úgy érezzük, hogy van mit tanulnunk. Az ilyen olvasmányélmények rengeteg inspirációt adnak majd nekünk, és hagyjuk is, hogy hassanak ránk!

3. Elemezzük, amit olvasunk!

Legyünk tudatosak olvasás közben és után. Tegyünk fel kérdéseket magunknak a szöveggel kapcsolatban (például sportolás, zuhanyozás vagy házimunka közben), hogy jobban megértsük, mivel és hogyan érte el a szerző azt a hatást, ami a művének (vagy egy adott jelentnek) az ereje.

  • Számtalan kérdés merülhet fel bennünk: Hogy kezdte a könyvet a szerző és hogyan bonyolította a cselekményt? Milyen hősöket/szereplőket teremtett, és miként váltak valamilyen érték hordozójává? Milyen eszközökön keresztül tudta átadni a regény központi gondolatát? stb.
  • De haladhatunk úgy is, hogy a fontosabb jelenetekkel, részekkel kapcsolatban a következő 3 alapkérdést tesszük fel: mi, miért, hogyan? Elsőként, hogy mi is az adott (valamiért számunkra fontos) résznek a műfaja, próbáljuk a nevén nevezni, vagy például címet adni neki. Aztán próbáljuk kideríteni, hogy miért volt különleges vagy szokatlan, mi is volt az, ami megragadott, meghökkentett a szereplő viselkedésében, a szituációban? Végül pedig – bár sokszor ez a legnehezebb – igyekezzük megválaszolni azt is, hogy hogyan érte el a szerző ezt a hatást: a szóhasználattal, a szöveg ritmusával, netán a nézőpont megváltoztatásával? Esetleg valami mással?

4. Olvassunk lassan, alaposan!

Ne csupán a látványos írói megoldásokon legyen rajta a szemünk, hanem a szöveg szövetét adó szavakon is. Végül is ez az író elsődleges “nyersanyaga”, munkaeszköze, ebből kell – ahogyan a szobrásznak a márványból vagy az agyagból – remekművet létrehoznia. Ahhoz viszont, hogy erre is jusson figyelmünk, a legfontosabb, hogy ne “habzsoljuk, faljuk” a könyveket, hanem hagyjunk időt magunknak a szöveg mélyebb felfogására, a szavak ízlelgetésére. A jó írók ugyanis nagy figyelemmel választják ki a megfelelő szavakat, ügyelnek arra, hogy milyen hatást keltenek azok, illetve, hogy ők milyen hatást szeretnének elérni azokkal, hogy hogyan lépnek interakcióba a többi szóval, miként ferdítik, alakítják, erősítik egymás jelentését szöveggé válva. Az alapos, elmélyült olvasás segít, hogy jobban megfigyeljük a szavakkal való játékot.

5. Vegyük kölcsön, utánozzuk a nekünk tetsző írói fogásokat!

Rendhagyó stílusgyakorlatként próbáljuk utánozni azt, ahogyan kedvenc íróink dolgoztak. Ne féljünk, ez nem fogja azt eredményezni, hogy valakinek az epigonjává válunk, főleg akkor nem, ha több szerző trükkjeit is megpróbáljuk alkalmazni a saját művünkben. Ez a gyakorlat akkor lesz majd igazán érdekes, ha egyszerre több írót is utánozunk. Kicsit olyan ez, ahogyan beszélni tanultunk – másokat utánozva. Aztán ahogy megtaláltuk a saját hangunkat, stílusunkat a beszédben, ugyanúgy meg fogjuk – ezen gyakorlatok révén – a saját írói hangunkat. A számunkra szimpatikus és hasznos elemek próbálgatásával, használatával, variálgatásával – meg esetleg némi további szókincs felszedésével – szép lassan azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy mindezek lekopnak, és helyet adnak egy új, eredeti eszköztárnak, stílusnak.

6. Olvassunk tőlünk idegen műfajokban is!

Nyissunk olyan irodalmi zsánerek felé is, amelyeket nem szoktunk olvasni. Ha például sok fantasyt és romantikus regényt olvasunk, akkor keressünk néha klasszikus szépirodalmat is. De ha inkább az utóbbiba tartozó műveket szoktunk forgatni, akkor érdemes elkalandozni olykor a sci-fi vagy a detektívregények birodalmába, netán memoárokat vagy verseket is olvasni. A lényeg, hogy lehetőleg az adott műfaj jeles képviselőitől vegyünk kezünkbe könyveket. Mert lehet ugyan, hogy kevésbé tetszenek majd ezek a könyvek, mint az általában olvasott szerzőkéi, de biztosan sokat tudunk tanulni ezektől az íróktól is. A nézőpont- és műfajváltás mindig hasznunkra válik!

* * *

A lényeg egyébként, hogy bármilyen technikával is olvasunk, élvezzük azt, hiszen azért ez mégsem elemzés és tapasztalatszerzés csupán! Vagyis mindent, amiről itt szó volt, ennek fényében alkalmazzunk, és ha egy könyv valami miatt nagyon nem tetszik, nyugodtan tegyük le, és kezdjünk bele egy másik, kedvünkre valóbb kötetbe. Abból is fogunk legalább annyit tanulni, mint a félbehagyottból.

 

Borítófotó: Jilbert Ebrahimi / Unsplash.com