8 egyszerű technika, hogy tényleg befejezzük a regényünket

Nem csupán elsőkönyvesek kerülhetnek látszólag reménytelen helyzetbe írás közben. Amikor például túl nagy falatnak tűnik a regény befejezése. Túlbonyolított a cselekmény. Nincs idő a rendszeres munkára. Vagy elvonják a részletek a figyelmet a nagy egésztől. Néhány praktikus módszer segíthet, hogy átlendüljünk ezeken a holtpontokon, és elérhető közelségbe kerüljön a művünk befejezése. Néha nem is olyan bonyolultak ezek az apró trükkök, mint gondolnánk, ám az is igaz, hogy ezek csak kiegészíthetik a kitartást és céltudatosságot, pótolni nem tudják azokat.

* * *

1. Fókuszáljunk a befejezésre!

Sokakat leblokkoló jelenség, hogy túlságosan rágörcsölnek a szöveg stílusának finomítására, ahelyett, hogy a történet ívének megszerkesztésével, és követésével lennének elfoglalva. Emiatt aztán elvesznek a szavak és mondatok erdejében, miközben fogalmuk sincs, vajon a csinosítgatott bekezdések közelebb viszik-e az olvasót a végkifejlethez. Ezen segíthet, ha kiírjuk például egy nagy papírra, hogy “Fókuszálj a befejezésre!”, vagy valami ilyesmit, és kitesszük jól látható helyre. A stílusgondozás várhat addig, amíg elkészül a teljes szöveg, vagyis mindenekelőtt próbáljunk meg a történeti ív megalkotására koncentrálni.

2. 45 perc munka, 15 perc lazítás

Legyünk kicsit iskolások megint, és próbáljunk háromnegyed órás adagokban dolgozni, de akkor valóban dolgozzunk is. Állítsunk be például egy időzítőt, amely 45 perc múlva megcsörren, és azonnal kezdjünk is írni, akármilyen lelkiállapotban is vagyunk. Az aktívan töltött, behatárolt időszak jót tesz a kreativitásnak is. Aztán 15 percig lazítsunk, de közben ne a postafiókunkat böngésszük vagy a közösségi oldalakat, hanem találjunk valami teljesen semleges, de aktív elfoglaltságot, mondjuk egy kis mosogatást, vagy kicsit tornázzunk. Ilyenkor csak a tudatalattink dolgozik, és meg fogjuk látni, hogy visszaülve, milyen frissen, új ötletekkel és munkakedvvel telve tudjuk folytatni az alkotást.

3. Tegyük félre néha a kéziratot, és csináljunk valami mást!

Nem 15 percre, hanem – egy nagyobb rész, szakasz befejezésekor, vagy ha nem jön az ihlet – akár hónapokra is. Néhány száz oldal után, főleg, ha úgy érezzük, hogy nem haladunk, elképzelhető, hogy érdemes valami mást csinálni. Akár egy másik regénybe belekezdeni. Még ha úgy is érezzük, hogy kudarcba fulladt az első írásunk, pár hetes, vagy hónapos kitérő csodákat művelhet. Utána friss szemmel beleolvasva az írásunkba, könnyen lehet, hogy vadonatúj ötletekkel fogjuk folytatni, esetleg újraírni a korábban abbahagyott alkotást.

4. Csak reális írói célokat tűzzünk ki!

Vannak írók, akik napi adagot határoznak meg (mondjuk szavakban), mások napi munkára fordított időmennyiséget kérnek számon maguktól. Akármelyiket is választjuk, legyünk őszinték és reálisak! És próbálkozzunk előbb 1-2 hónapig. Ha sok a napi 1500 szó, vagy 3 óra alkotás, akkor csökkentsük az adagot. Találjuk meg a harmóniát a hétköznapi életünk és a munkánk között. A kevesebb ilyenkor (is) több. A be nem tartott célok miatti rendszeres frusztráció sokkal többet árt, mint ha a lassabb tempó miatt pár hónappal később fejezzük csak be a regényünket.

5. Regényeket olvassunk, ne novellákat!

Igaz, hogy az íráskészség fejlesztéséhez, az egyes jelenetek életszerű kidolgozásához elengedhetetlen a rövidebb írói műfajok olvasása, ám amikor már egy konkrét, nagyobb lélegzetvételű regényt írunk, érdemes váltani. Ilyenkor olvassunk híres írók regényeit, mert azokból sokkal több inspirációt tudunk meríteni. A regényíráshoz ugyanis sokkal inkább el kell engedni a dolgokat, szabadabban kell hagyni a történetszálakat, olykor konkrét cél nélkül is tudni kell előrehaladni, amit viszont nem lehet ellesni, megtanulni pár oldalas történetek olvasgatása közben.

6. Tartsunk egy készülő verset vagy novellát az asztalunkon!

Nem könnyű minden reggel (vagy minden alkalommal, amikor be van tervezve az alkotási folyamat) nekiállni a szöveg írásának. Ahogy haladunk előre az időben (és duzzad a szöveg, meg jönnek a problémák), úgy egyre nehezebb felvenni az alkotás fonalát. Ezeken a nehéz kezdeteken segíthet át például az, ha mindig kéznél van egy olyan rövidebb írásmű, amin babrálhatunk egy kicsit. Egy nem kiadásra szánt vers vagy egy novella tökéletesen megteszi. Mert amíg újra és újra folytatjuk egy picit ezt a “gyakorló” művet, addig belehelyezkedünk az alkotás állapotába, és onnan már könnyebben átválthatunk az igazi szöveg írására.

7. Írjunk 1200 oldalt, hogy legyen egy 300 oldalas regényünk!

Ne legyenek illúzióink: az első írásunk (de talán még a második és harmadik is) jelentős húzásokra fog szorulni, amikor elkészül. Óhatatlan, hogy újragondoljuk az üresjáratokat, a lazán fogott párbeszédeket, leírásokat, és hogy elhagyjunk felesleges jeleneteket, akár szereplőket is. Ahhoz, hogy ez ne borítsa fel teljesen a regényt, szinte két művet kell írni egyszerre. Vagy legalábbis állandóan szem előtt kell tartani, hogy nyugodtan kezeljük lazán a szöveget, mert majd egy második fázisban, kritikusabb szemmel, feszesebbre, pörgősebbre, izgalmasabbra lehet (és kell) húzni.

8. Kérjünk három mérvadó véleményt!

Ahhoz, hogy tudjuk, mit kell húzni (vagy még beleírni) egy általunk késznek tartott regényből, esetleg milyen irányba kéne javítani a szövegen, mindenképpen meg kell mutatni az írásunkat kritikusoknak, kiadói szerkesztőknek. Jó, ha egyből legalább hármat kérünk fel, mert egynek a véleménye könnyen rossz irányba viheti el a munkát. A hármat viszont csak akkor olvassuk el, amikor már mindegyik beérkezett, és akkor döntsük el (miután kidühöngtük magunkat az értetlenségük és rosszindulatuk miatt…), mit változtatunk az eredeti szövegen. Jó esetben a háromból kirajzolódik egy olyan irány, amit követve jelentősen javíthatunk a regényünkön.