A kreatív regénycímadás 8 egyszerű lépése

Legyen rövid és frappáns. Szóljon a regényről, keltse fel az érdeklődést, de ne áruljon el túl sokat. Legyen művészi, ugyanakkor működjön a könyvesboltokban és az interneten is. Ja, és lehetőleg olyan legyen, ami másnak még nem jutott eszébe!

Sok regényíró küszködik azzal, hogy ezeknek a szempontoknak mind egyszerre feleljen meg az új művének címe. Honlapunkon Nádasi Krisz korábban már foglalkozott a címadás szabályaival, most pedig Könyv Guru összeszedte, hogyan tudjuk a címadás nehéz, fárasztó, olykor reménytelennek tűnő feladatát egyszerű lépésekre bontani, és így viszonylag könnyedén megoldani.

* * *

1. Hagyjunk rá időt!

Amikor eljön a címadás ideje, sok szerzőt szokott sürgetni az idő, meg talán a kiadója is, hogy igyekezzen, hogy minél hamarabb mehessen már nyomdába a várva-várt kötet. Különösen így van ez, ha valamilyen eseményhez (karácsonyi vásár, Könyvhét, stb.) időzítik a megjelenést, esetleg még egy előre megszervezett sajtóbemutató időpontja is fenyegetően közeledik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk sietni, kapkodni, holott aligha követhet el nagyobb baklövést egy szerző, mint hogy nem hagy elegendő időt a cím kiválasztására.

Gondoljunk bele: a legtöbb potenciális olvasó csak a cím és – jó esetben – a borítókép alapján fogja eldönteni, belelapoz-e, megveszi-e! Könyvünk egyik, ha nem a legfőbb marketingeszköze a cím, ezért nem szabad türelmetlenségből, kényszerből, nemtörődömségből, netán önbizalomból (mert azt gondoljuk: “már a munkacímünk is zseniális volt, mint törjük magunkat”) lemondani arról a lehetőségről, hogy a lehető legjobbat válasszuk ki. Ne sajnáljuk azokat az órákat, amiket címadással töltünk, mert a szó szoros értelmében kifizetődőek lehetnek (még akkor is, ha “csak” megbizonyosodunk arról, hogy a munkacím tényleg zseniális volt). Ráadásul a tapasztalat is azt mutatja, hogy az igazán jó ötletek megszületéséhez idő kell.

2. Állítsunk össze egy bőséges listát!

Mármint olyan szavakból és kifejezésekből, amelyek valamiképpen kapcsolatba hozhatók a művünkkel, amelyek felidézik a hangulatát, a műfaját, a főhős célját, a cselekmény központi elemét vagy kihívását.

Minden könyv egy ígéret. Kérdezzük meg hát magunktól: milyen érzelmeket, milyen kalandokat, felfedezést, meglepetést, sosem látott dolgokat ígér a könyvünk?

Mindig fejtörést okozhat, hogy ne áruljon el se túl keveset, se túl sokat, hogy meg tudjunk maradni az arany középúton. De gondoljunk arra, hogy az a hős, akivel esetleg évek óta kelünk és fekszünk, aki belakta mindennapjainkat, gondolatainkat, nos, ő az olvasók számára tökéletesen ismeretlen (hacsak nem a harmadik folytatását írjuk a sikeres sorozatunknak).

A cím forrását meglelhetjük a főhős személyében, aki, akármennyire is ismeretlen, magában, vagy némi kis kiegészítéssel, esetleg utalással megfoghatja az olvasót: mint a Lolita, a Bridget Jones naplója vagy Az angol beteg. De fókuszálhatunk a cselekmény (legfontosabb) helyszínére, mint az Ódon ritkaságok boltja Dickenstől, illetve a cselekményből is meríthetünk ötletet, utalva arra, hogy mi a célja a főhősnek, vagy hogy miről, milyen általános emberi konfliktusról szól, milyen üzenetet hordoz a sztori.

3. Kezdjünk játszani az ötleteinkkel!

Itt az idő, hogy szabadon engedjük a fantáziánkat és eljátsszunk kicsit mindazzal, ami összegyűlt. Ehhez persze kell egy kis merészség, invenció, játékos kedv. Ne féljünk első hallásra furcsa vagy bugyuta megoldásoktól, hagyjuk, hogy bármi eszünkbe jusson az összegyűjtött kifejezésekről! Csak ezek mérlegelése által jutunk majd el oda, hogy egyre jobban szűkül a választék, és egyre izgalmasabb megoldások pattannak ki a fejünkből.

Nagyon érdekes ötletek jöhetnek létre különféle gondolatok összekapcsolásából, keveréséből. Ilyenkor születnek a váratlan, meghökkentő asszociációk, vagy a többértelmű, “duplafenekű” címek, amelyek egyszerre több szinten is jól foglalják össze a regény üzenetét, és amelyek a leginkább megmaradnak az olvasók fejében.

De azt se feledjük, hogy ha már megvan az ötlet, a cím formázásával könnyen orientálhatjuk az olvasót, mire számíthat. Egy egyszerű példán szemléltetve ezt: a Forró éjszakák a Central Parkban cím erotikus regényre utal, a Gyilkosság a Central Parkban krimire, míg a Bűnözés a Central Parkban esszére.

4. Ügyeljünk, hogy a választott cím passzoljon a regényhez!

Elég kézenfekvőnek tűnik ez a szabály, de mégis könnyű figyelmen kívül hagyni. A lényege, hogy semmiképpen ne lőjük le a poént vagy leplezzük le a gyilkost, még utalásszerűen sem a címben. Vigyázzunk, hogy se az első, se az utolsó mondat poénját ne vegyük bele. Ne változtassuk meg a könyv nézőpontját vagy a hangvételét a címadáskor (ne legyen például egy egyes szám harmadik személyben írt regény címe Az utolsó nyaram). És itt jön elő még egyszer a munkacím, amit nem árt ebből a szempontból is még egyszer alaposan átgondolni. Mert bármennyire is jól választottuk annak idején meg, könnyen előfordulhat, hogy írás közben másképp alakult a regény vonalvezetése, és már egészen mást fejez ki, mint a szöveg.

5. Aludjunk rá egyet!

Ez is idő, de szintén megéri. Az este vagy éjszaka jónak pazarnak gondolatokról könnyen kiderülhet a másnapi napfényben, hogy nem is olyan jó ötletek. Érdemes várni ezért egy kicsit a kiválasztott címmel, különösen ha nehéz “szülés” volt a kitalálása. 2-3 nap alatt biztosan érezni fogjuk, hogy beletrafáltunk-e vagy csak le akartuk már tudni az egészet.

6. Teszteljük másokon!

Ha már biztosan lettünk magunkban, nem árt, ha szűkebb-tágabb környezetünkkel is teszteljük az ötletet.

Kérdezzük meg a családunk tagjait, a barátainkat, hogy mit idéz fel bennük a cím, milyen hőst látnak maguk előtt, mit várnak a cím alapján a regénytől.

Sokat segíthetnek ezek a vélemények, akár teljesen új utat is nyithatnak a keresésben. De arra mindenképpen figyeljünk, hogy ne várjunk el teljes egyhangúságot a “kritikusainktól”! Hallgassunk meg minél több embert, és a vélemények alapján jó eséllyel tudni fogjuk, melyekre hallgassunk.

7. Ellenőrizzük, hogy nekünk jutott-e először eszünkbe!

Egy jó ötletbe hajlamosak vagyunk annyira beleszerelmesedni, hogy elfeledkezhetünk a megszületett cím ellenőrzéséről. Pedig nem kerül semmibe az ilyesmit az internet vagy nyilvános könyvtári adatbázisok segítségével megtenni, és milyen hálásak lehetünk, ha még időben vissza tudunk vonni egy már “foglalt” címet.

Ez az ellenőrzés egyébként más szempontból sem árt – akár még a szabad ötletelés idején. Segít ugyanis kiszűrni az első, mindenkinek eszébe jutó gondolatokat, amelyeknek lehet, hogy nagyon megörültünk, de jobb ha tudjuk: sokszor közhelyszerűek, kevéssé eredetiek.

8. Optimalizáljuk internetre a címet!

Az angolszász szakirodalom esküszik a rövid, 2-3 szavas címekre, amiben lehet is valami, mert például a Libri aktuális irodalmi sikerlistájának első 30 helyezettje közül 2-3 olyan szerző van csak, aki hosszabb címmel operál, közülük azonban az egyik a jól bejáratott Harry Potter legújabb kötete. Erre tehát nekünk sem árt ügyelni, és ha valami olyan fontos dolgot akarunk elmondani a címben, ami semmiképpen sem fér bele ebbe a tömörségbe, akkor adjunk hozzá alcímet, ott ugyanis jóval nagyobb a tűréshatár.

Ja, és ami az internetre való optimalizálást illeti: a rövid cím nem csak azért fontos, hogy könnyebben bevésődjön az olvasó memóriájába. Hanem azért is, mert az online könyvesboltok “polcain” 2-4 centis méretben jelennek meg a borítók, és nagy előny, ha ilyen bélyegperspektívában sem válik olvashatatlanná a regényünk címe.

Borítókép: Pixabay.com