Ki vagy te? – A kérdések, amiket mindenképpen fel kell tennünk a szereplőinknek

A regényírás legfontosabb része az, amit az olvasóink sosem fognak látni. Az a rész, amit csak magunknak, csak magunk miatt csinálunk. Vagyis, pontosabban magunk és a szereplőink miatt. Nem leszünk képesek ugyanis jó történetet írni anélkül, hogy ne ismernénk a karaktereinket kívül-belül.

Sokféleképpen lehet persze felépíteni a karaktereinket (erre egy korábbi posztunkban már mi is adtunk mintát és egy bőséges kérdőívet). A szereplők hátterének, történetének, jellemének kialakítása történhet például egy levélben, amit egy barátjának ír, vagy mondjuk egy személyes vallomáson keresztül, de egyszerűen készíthetünk egy listát is, hogy milyennek szeretnénk őt látni.

Az is sokat segíthet, ha például elképzelünk hétköznapi szituációkat, amelyeket közösen élünk át az aktuális szereplőnkkel. Vajon hogyan reagálna, ha késne a barátja egy fontos ebédmeghívásról? Türelmesen megvárná, vagy sértődötten bemenne? És ha egy autó elállná a kertajtót? Inkább dudálna ész nélkül, vagy megkeresné a tulajt?

Sok mindent elárulnak az ilyen apró gesztusok egy személyiségről, és nem árt, ha mi is alávetjük efféle próbának a karaktereinket, így sokkal életszerűbbre faraghatjuk őket.

Ez a módszer egyébként akkor is működik, amikor nem kortárs történethez, hanem fantasyhoz vagy utópisztikus sztorihoz gyúrjuk a karaktereket, hiszen végtére ők is kerülnek hétköznapi helyzetekbe.

“A legfontosabb, amit észben kell tartanunk a háttértörténetekkel kapcsolatban, hogy mindenkinek van múltja, ám a legtöbb nem igazán érdekes” – mondta erről Stephen King.

Sok igazság van ebben, hiszen, ahogy a legtöbbünknek sincs különösebben izgalmas élete, ugyanúgy igaz ez a regényhősökre is. Mármint a hétköznapjaikra, múltjukra. Attól lesznek érdekesek, ami a regény lapjain történik velük, abban az egy napban, hétben, évben. De ahhoz, hogy ott úgy mozoghassanak, cselekedhessenek, vívódhassanak, mint a hús-vér emberek, ismernünk kell azt is, milyenek reggeli kávéfőzés közben vagy a sarki közértben, amikor rájönnek, otthon felejtették a pénztárcájukat.

Melyek is azok a legfontosabb kérdések, amiket minden szereplőnkkel kapcsolatban fel kell(ene) tennünk magunknak, hogy igazán megismerjük őket? Íme egy lehetséges lista, amit aztán mindenki maga is kiegészíthet, akár egyes szereplőtípusokra (főszereplő, antagonista, mellékszereplő, stb.) célirányosan átdolgozva.

1. Hány éves? Hány éves lelkileg? (Ez azért fontos, mert lehet egy 40 éves ember egy 16 éves lelki érettségi szintjén és fordítva.)

2. Mennyire volt boldog a gyermekkora? Az volt egyáltalán? Ha igen, miért, és ha nem, miért?

3. Milyen kapcsolatai voltak, illetve vannak? Hogyan érintették, befolyásolták ezek őt?

4. Mi érdekli őt igazán? Mi fontos (mi a legfontosabb) a számára?

5. Mi az, ami gyötri őt?

6. Mi a hősünk (szereplőnk) legnagyobb félelme?

7. Mi volt a legjobb dolog, ami valaha is történt vele? És mi a legrosszabb, amit átélt?

8. Mi volt a legkínosabb eset, amit valaha át kellett élnie?

9. Mi a legnagyobb titka?

10. Mi lenne az az egyetlen szó, amit a jellemzésére mondanánk?

* * *

Ezek persze csak az alapok, hiszen ekkor még messze nem tudunk mindent róluk. Például azt, ahogyan viszonyulnak egymáshoz, ahogyan alakulnak majd a történet eseményei hatására. Ezeket azonban már minden regény saját univerzumában kell megkérdezni és megválaszolni. Akár készíthetünk is magunknak, e kérdések folytatásaként, egy másik, a saját sztorinkhoz igazodó folytatást. Ha mindez megvan, és tényleg összeállt a szereplők háttértörténete, kezdhetjük formálni a történetünket, mozgatni a karaktereket!