“A mai fiataloknak a liberális nevelés nem tesz jót”

“A felidézés ebben a korban számomra már nem okoz gondot” – mondja büszkén Bencsik Ferenc Pál, aki idős kora ellenére rövid időn belül harmadik önéletrajzi kötetével, ezúttal a Töredékek – 89 év 29 fejezetben című munkával jelentkezett. A Könyv Guru Kiadónál publikált mű szerzője – akivel már több interjút is készítettünk – arról is beszél, mit javasol a mai fiataloknak, miért maradt benne elégedetlenség legújabb könyve kapcsán és hogy mi motiválta az újabb kötet megírásában.

Három éven belül a harmadik visszaemlékező kötetét jelentette meg. Ezek szerint olyan jó visszajelzéseket kapott a második kötetre is, hogy belevágott a harmadik kiadásába? Vagy annyi ki nem mondott gondolata maradt, hogy érdemes volt azokat is papírra vetnie?

Jók a visszajelzések is, de inkább az motivált, amit a kérdés második felében vetett fel, hogy tudniillik olyan sok gondolatom maradt még, amit fontosnak tartottam kiírni magamból.

Szívszorító a gyermek- és ifjúkoráról szóló rész, különösen azoknak, akik nem ismerik a menhelyi gyerekek sorsát. Mennyire volt nehéz felidéznie ezeket az éveket?

Érdekes, de a felidézés ebben a korban számomra már nem okoz gondot.

Mennyire volt tudatos a stílusválasztása, vagyis hogy az egyes eseményekről kicsit eltávolodva, olykor egyes szám harmadik személyben írt? Gondolt arra, hogy így néha nem is visszaemlékezésnek, hanem regénynek hat a szöveg?

A stílus választás nem volt tudatos, mondhatnám azt is, hogy így sikeredett. Az pedig fel sem merült bennem, hogy így nem tűnik majd visszaemlékezésnek.

Az élettörténetén kívül számos gondolatát is megosztja a kis írásokban (a liberális neveléstől az okostelefonon át a házasságig). Ha ki kellene emelni egyetlen, legfontosabb tanulságot a könyvéből, mi lenne az? Mit kellene Ön szerint a mai fiataloknak legjobban megfontolniuk?

A legfontosabb tanulságnak azt gondolom, hogy a mai fiataloknak a liberális nevelés nem tesz jót! Több figyelmet kellene fordítani a múlt tapasztalataira, és azok felhasználására, illetve nagyobb tisztelettel kellene azokat alkalmazni. De szerintem jobban át kellene gondolni a jelenkori élethelyzetet is, és csak azután lenne szabad cselekedni.

89 év 29 fejezetben a könyvének alcíme. Véletlenül alakult ki a 29-es szám, vagy valamilyen tudatos szimbólum? Van benne valamilyen utalás?

Igazából nem volt tudatos utalás benne, egyébként pedig mások sugallatára választottam ez a változatot.

Mennyivel ment könnyebben az írás a harmadik könyvénél? Mit tanult az előző két kötetből, milyen hibákat nem követett már el írás közben?

Az írás könnyen ment ugyan, de azért úgy látom, hogy utólag még lehetett volna javítgatni rajta.

Ennyi idősen hogyan bírja a könyvírással járó alkotómunkát? Változott-e valamennyire a munkamódszere az elmúlt évek során?

Miután nem ebből élek, nem tekintem kényszerű szorongatásnak az ez irányú munkámat. Ami pedig a munkamódszeremet illeti, feltétlenül úgy érzem, hogy az évek során csiszoltabb lett.

Legutóbb azt mondta, hogy még maradt akár egy negyedik kötetre is anyag? Ezt most hogy látja, mikorra tud elkészülni vele? És milyen témákat fog benne érinteni?

Olyannyira maradt anyagom, hogy a következő kötetet már el is kezdtem írni. Annyit elmondhatok róla, hogy az eddigiektől eltérő formában tervezem, de továbbra is a saját életemből, és az egykori történésekből merített tapasztalatok alapján írom.