“A meséim alapot nyújtanak a témák közös továbbgondolására”

“A jó mese mindig tanít valamit, a jóra való törekvést hirdeti, pozitív végkicsengésű, olyan, amit a gyerek a magáénak érezhet” – vallja Balázs Anita, aki első kötetében a modern kor jelenségeiről, eszközeiről, kihívásairól írt meséket. A Meseköntösben a 21. század című, a Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzőjével egyebek mellett arról beszélgettünk, hogyan tudott gyereknyelven ezekről a sokszor bonyolult dolgokról beszélni, milyen tanácsokat adott a pszichológus, hogy jobb meséket írjon, és hogyan talált időt kislánya nevelése és a munkája mellett az írásra.

Ritkaság, hogy egy mesekönyv a hétköznapi élet, modern világunk jelenségeit, eszközeit magyarázza el a gyerekeknek. Mikor és miért jutott eszébe, hogy olyan történeteket írjon, amelyekben a Facebook, a telefon, a szegénység, a klímaváltozás vagy a szerencsejáték-függőség problémáját magyarázza el a fiataloknak?

Az ötlet nagyjából négy évvel ezelőtt, egyik kedves barátnőm javaslatára fogalmazódott meg bennem. Ő az egyik hírműsorban hallott egy felmérésről, amiben azt vizsgálták, milyen területeken ajánlott napjainkban vállalkozni, milyen piaci réseket érdemes megpróbálni kitölteni. Itt említették meg azt is, hogy hiánycikk az olyan mesekönyv, ami mai, modern témákat mutatna be a gyerekeknek, pedig az olvasóközönség részéről lenne rá igény. Mindezt elmesélte nekem, és megkérdezte, miért nem próbálok meg olyan meséket írni, amelyek aktuális témákat érintenek? Ez volt az a szikra, ami elgondolkodtatott a meseírás kapcsán. Az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban rendszeresen foglalkoztam gyerekekkel különböző kézműves táborokban és kézimunka foglalkozásokon, így elég jól beleláttam abba, hogy a gyerekek miként gondolkodnak, mennyire figyelmesek és érdeklődőek, sokszor nem is gondolnánk, de ők akkor is figyelnek ránk, amikor egy másik felnőttel beszélgetünk, és eltöprengenek azon, amit hallanak. Ilyen előzmények után határoztam el, hogy megírom a saját, 21. századi meséimet, és amint lehet, könyv formában átnyújtom őket a gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak. Bár az első mesék megszületése után várandós lettem, így a kötet többi meséjét csak ez év tavaszára tudtam befejezni, de nagy örömömre ezután felpörögtek az események, és néhány hónappal később már a kezemben tarthattam a kész művet, amiért végtelenül hálás vagyok.

Miért éppen ezt a tíz témát választotta ki? Mik azok a témák, amikről most itt nincs szó, de úgy érzi, hogy egy következő kötetben akár azokat is fel lehetne dolgozni?

Úgy éreztem, hogy egyrészt olyan témákat kell bemutatnom a gyerekeknek, amelyekről ők a mindennapokban egyébként is hallanak, akár a szüleik beszélgetéséből, akár a televízióból, ha mondjuk Apa éppen híradót néz, viszont magyarázatot mindeddig nem kaptak a hallottakról. Ezért biztosan tudtam, hogy szeretnék mesét írni például a Facebookról, a koronavírusról vagy a globális felmelegedésről. Másrészt az a meggyőződés is vezetett a témák kiválasztásakor, miszerint számomra nagyon fontos a mások irányába nyújtott segítőkészség, az empátia, a tisztelet, ezért olyan meséket is szerettem volna megjelentetni a kötetben, amelyek ezeknek az emberi értékeknek a fontosságára hívják fel a figyelmet. Így született mese többek között a felelős állattartásról, a segítségnyújtásról, a munka értékéről. Ami a következő kötetet illeti, igazság szerint már elég sok olyan téma megfogalmazódott bennem, amelyekről szívesen írnék újabb tíz mesében, úgyhogy tulajdonképpen a fejemben már nagyjából összeállt a folytatás. Nem szeretném előre lelőni a poént, de azt elárulom, hogy például a háború mint téma, sajnos olyannyira aktuális, hogy biztosan születik róla mese, s ugyanígy a halál témáját is szeretném feldolgozni a második kötetben.

Bonyolult kérdéseket tárgyal gyereknyelven. Hogyan döntötte el, hogy mi az, amit még el lehet magyarázni, és mi az, ami már meghaladná a célközönsége felfogási képességét? Segített ebben valaki?

Elsősorban a saját tapasztalataimra hagyatkoztam a korábban már említett kézművestáborok és kézimunkafoglalkozások nyomán, és aszerint bontottam ki a témákat, ahogyan én megismertem a gyerekek gondolkodásmódját, hogy mi az, ami még beleférhet egy mesébe és mégis emészthető a nagycsoportos óvodás és a kisiskolás korosztály számára. Persze

a környezetemben is vannak kisgyerekek, így az alkotás folyamatában őket még inkább megfigyeltem, és igyekeztem behatárolni, hogy az életkorukhoz igazodva meddig mehetek el egy-egy téma szétszálazásában,

vagy mennyire koncentráljak csupán egyetlen aspektusra. A mesék többsége egyébként ez utóbbi modellt követi, tehát az adott téma egyik jellegzetességét emelem ki és magyarázom el. Így történik például az Instagram témájú mesében is, ahol az Instagram képszerkesztő funkcióját ismeri meg a gyermek, de nem beszélünk róla úgy, mint közösségi médiafelület. Másrészt a kézirat véglegesítése előtt megkértem az egyik kedves pszichológus barátnőmet, hogy olvassa el a meséket és véleményezze őket érthetőség szempontjából, hogy az ő meglátása szerint a gyerekek számára mennyire befogadhatóak a mondatok. Az ő javaslatai alapján előfordult, hogy picit átfogalmaztam egy-egy bekezdést, mert számomra nagyon fontos volt, hogy valóban olyan megfogalmazásban menjenek nyomtatásba a mesék, hogy azok a gyerekek számára könnyen érthetőek és feldolgozhatóak legyenek.

Van-e már visszajelzése az olvasóközönségtől? Ismer olyanokat, akik már a Meseköntösben a 21. századból tájékozódtak a modern élet fogalmairól?

Több szülőtől, pedagógustól és gyermektől is kaptam már visszajelzést a mesékről, és legnagyobb örömömre eddig mindegyik nagyon pozitív volt. A vélemények alapján érdekesek, figyelemfelkeltőek és továbbgondolásra késztetőek a mesék a gyermekek számára, és éppen ez volt az egyik célom ezekkel a mesékkel, hogy a hatásukra a gyermekekben kérdések fogalmazódjanak meg az érintett témákkal kapcsolatban, és beszélgetések induljanak a felnőttek és a gyermekek között. Szerettem volna, hogy a meséim egyfajta alapot nyújtsanak ezeknek a témáknak a közös továbbgondolására, és eddig úgy tűnik, hogy ezt sikerült megvalósítani.

Mi a tapasztalata: milyen meséket szeretnek a mai kisgyerekek? És milyen a jó mese Ön szerint?

Én úgy látom, hogy elsősorban azok a kedvenc mesék, amiket nem csak felolvasnak nekik, hanem animációban is látnak a gyerekek, illetve amiket valamilyen formában haza is vihetnek. Például plüssfigura, kirakós, színező, a mesehőssel díszített ruhák, evőeszközök, a boltok polcain sorakozó termékek. Magyarán azok a mesék, amikre egész iparágak épülnek és lépten-nyomon szembe jönnek velünk. Ezek a mesék szerintem nem feltétlenül a legjobbak, mert a népszerűség nem egyenlő azzal, hogy az illető mese valami fontos értéket is közvetít. Persze, mint mindenhol, ebben is vannak kivételek. Összességében szerintem a jó mese mindig tanít valamit, a jóra való törekvést hirdeti, pozitív végkicsengésű, olyan mese, amit a gyerek a magáénak érezhet, olyan szereplőkkel, akiket közel érezhet magához, akiknek a bőrébe belebújhat és elképzelheti, hogy az adott történet vele is megtörténhet. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekeknek kedves, tanulságos, szerethető meséket olvassunk, amelyeknek boldog a végkifejlete, én úgy gondolom, hogy ráérnek majd idősebb korban szembesülni azzal, hogy a való életben nincs mindig happy end. Bár zárójelben hozzátenném, hogy sok esetben ez is nézőpont, és az otthonról hozott minta kérdése, de ez már egy másik történet.

Akadt-e valamilyen nehézsége a mesék írása, vagy kiadása során? És ha igen, hogyan oldotta meg? Mennyi idő alatt készült el a kötet anyagával?

Viszonylag gyorsan tudok írni, úgy érzem, hogy az ötletekkel és a fogalmazással alapjáraton nincs problémám, sok esetben inkább az okozott nehézséget, és okoz ma is, hogy kívül-belül megteremtsem azt a nyugalmas lelkiállapotot és környezetet, ami számomra nélkülözhetetlen az íráshoz. Nekem kell a csend, az egyedüllét, hogy elmerülhessek a gondolataimban, hogy a saját történetem szereplőjévé váljak és beleéljem magam a sztoriba. Ennélfogva

leginkább akkor írtam, amikor egyedül voltam otthon, vagy a kislányom éppen aludt.

Szóval eléggé le voltam korlátozva, ami az optimális írási körülményeket illeti. Éppen emiatt elég sokáig tartott elkészíteni a kötet teljes anyagát, több hónapos munka volt, de kiadót már csak akkor kezdtem el keresni, amikor a teljes kézirattal elkészültem, így a kiadási fázis már viszonylag pörgősen ment.

Dr. Kádár Annamária pszichológus írt előszót a kötetéhez. Ismerte már őt korábban is, vagy csak a mesegyűjtemény kapcsán kerültek kapcsolatba? És az előszón kívül adott esetleg tanácsokat is a mesékhez, beszélgettek a kis történetek tanulságairól?

Annamáriát már korábban ismertem, mert többször járt Nagyszalontán különböző előadások kapcsán, és akkoriban én rendezvényszervezőként is dolgoztam, így a legtöbb itteni esemény, amelyen ő előadott, az én munkám eredményeként valósult meg. Innen az ismeretség, ami nem volt mély kapcsolat, de amikor elkészültem a kézirattal, úgy gondoltam teszek egy próbát, és megkérem, hogy olvassa el a meséket, remélve, hogy tetszeni fognak neki, s ha igen, akkor szívesen ír a könyvemhez egy előszót. Szerencsére így történt, és azt gondolom, hogy Dr. Kádár Annamária neve a könyvemen komoly minősítés is egyben, abban a tekintetben, hogy a meséim valóban megállják a helyüket a kortárs irodalomban. Annamária nagyon elfoglalt pszichológus és pedagógus, két kislány anyukája, feleség, aki a családjával együtt sokat utazik a munkája miatt, ezért az én meséimmel kapcsolatban nem volt alkalmunk külön beszélgetést folytatni, de úgy vélem, hogy az előszóban megfogalmazza azokat az értékes gondolatokat, amiket nem csak nekem, hanem az olvasóközönségnek is szeretettel ajánl a Meseköntösben a 21. század című mesekönyvem kapcsán.

Az egykori Partium területén él Romániában. Miért egy magyarországi kiadót keresett meg mesekönyvével? Milyen lehetőségei vannak egy romániai magyar szerzőnek a könyvkiadás terén?

Számomra elsődleges szempont volt, hogy a mesekönyvem bekerüljön a magyarországi könyvesboltokba, a köztudatba, és hogy megismerje a nevem a magyarországi olvasóközönség. Ez volt a legfőbb ok, amiért magyarországi kiadónal szerettem volna megjelentetni a könyvem. Azt gondolom, hogy ha Magyarországon sikeres lesz egy szerző, egy könyv, akkor azt sokkal könnyebb utána a szórványban, így Románia magyarlakta vidékein is népszerűsíteni. Ebben a tekintetben tudatosan „fordítva ültem a lóra”. A lehetőségeket tekintve, azt gondolom, nem az a fontos, hogy egy szerző romániai magyar, szerbiai magyar, vagy anyaországi magyar, legalábbis remélem, hogy nem ez a döntő tényező a könyvkiadási lehetőségek tekintetében. Sokkal inkább hiszem azt, hogy a lehetőségek az illető szerző kitartásától, elhivatottságától, türelmétől függenek, és aki nem adja fel, küzd és lépéseket tesz a sikerért, az idővel eredményessé válhat a könyvkiadásban. Azt látom, hogy a könyvpiac nagyon telített, sok a szerző, sok a jó szerző, a jó könyv, és bizony nem könnyű kitűnni egy friss hangnak ebben a „zajban”. Bizony sokszor nehéz a nulláról építkezni és kitartani, ha nem jönnek olyan gyorsan az eredmények, mint ahogy azt az ember elképzelte, de így van ez valójában az élet minden területén, nem csak a könyvkiadásban. Természetesen komoly előnnyel indulnak a már eleve ismert szerzők, akiknek a nevét a közönség a médiából, a filmekből, a színházakból ismeri, hiszen ők már felépítették a saját énmárkájukat, így az általuk írt könyvekre valószínűleg komolyabb marketing nélkül is kíváncsi lesz az olvasóközönség. Összegezve, azt gondolom, hogy lehetőségei mindenkinek vannak, csak észre kell venni őket és a kellő időben lépéseket tenni az általunk kitűzött cél megvalósításáért.

Honlapján azt írja, hogy jelenleg független műsorvezető és feltörekvő író. Másfél évtizedes újságírói pálya után miért érezte úgy, hogy ebbe az irányba induljon el?

Igazság szerint egy picit belefáradtam az évek során az újságírói munkába, aminek minden lépcsőfokát végigjártam azon a bizonyos ranglétrán, a száguldó riportertől a főszerkesztőig. Éreztem, hogy ideje lenne váltani, így mikor várandós lettem a kislányommal, akkor határoztam el, hogy a születése után nem fogok visszatérni az irodai munkához, és a hagyományos értelemben vett újságíráshoz, hanem igyekszem a karrieremet az ő igényeihez igazítani. Szerettem volna egy olyan alternatívát találni a munkára, mely számomra önkifejezés is, ami mellett marad időm a kislányomra, és megtalálni azt az arany középutat, ami mindenkinek jó lehet. A műsorvezetés, amit egyébként szívből szeretek, ilyen szempontból egy olyan szakma, ami ebbe az elképzelésbe nagyon jól belefér. Mivel elsősorban élő rendezvények háziasszonya vagyok, így a kislányom felügyeletét időben meg tudom szervezni a munkanapokra. Emellett azonban szerettem volna, hogy az írás valamilyen formában továbbra is az életem része legyen, így amikor a kislányom egy picit nagyobb lett, blogírásba kezdtem, és az olvasóim visszajelzései megerősítettek abban, hogy nekem továbbra is dolgom van az írással, csak már nem az újságok hasábjain, hanem az én saját felületeimen.

Arany János családjának leszármazottja. Voltak a nagy költőn túl az elmúlt másfél évszázadban más írói tehetségek is a tágabb családban?

Nem tudok róla, hogy lettek volna. Igazából az Arany Jánoshoz fűződő kötelékről sem mesélt a családban soha senki, nem csak nekem nem, hanem a szüleimnek, nagyszüleimnek sem, úgyhogy igazán

meglepetésként ért mindannyiunkat, amikor a családfakutató telefonhívása nyomán értesültünk erről a fantasztikus hírről.

Arany János családjához tartozni igazi kiváltság és rendkívüli érzés, hogy elmondhatom, a koszorús költő vére csörgedezik az ereimben.

És hogy látja a folytatást íróként? Említette, hogy folytatja a meséket, de esetleg más műfajban is kipróbálná magát?

Igen, a mesei vonalat szeretném folytatni egy következő kötettel, amiben tíz új témát mutatok majd be a gyerekeknek a mai világunk jelenségeiről, úgyhogy a Meseköntösben a 21. század című mesekönyvnek reményeim szerint a nem túl távoli jövőben érkezni fog a második kötete. Azonban ezzel párhuzamosan más műfajok irányába is szeretnék nyitni. Mivel idén elvégeztem egy Life- és Business Coach képzést, tervezem, hogy írok egy olyan motivációs, önismereti, több szempontból is fejlesztő könyvet, ami egyfajta kapaszkodó lehet a mindennapokban az emberek kezében, mert úgy hiszem, hogy a jelenkorban mindannyiunknak nagy szüksége van arra, hogy a testi egészségünk megőrzése mellett a lelkünket is építsük. Egyelőre ez a két kötet van tervben, aztán a jövőben azt is elképzelhetőnek tartom, hogy írok majd egy regényt, ugyanis két pici novellám korábban megjelent a blogomon, az olvasóim pedig, mint kiderült, nagyon szeretnék, ha ezek az írások regény formába rendeződve egyszer napvilágot látnának. Hát, ki tudja, mit hoz a jövő, bármi megtörténhet.