„A rosszfiú általában rosszfiú is marad”

„Nálam mindig inkább azzal volt a gond, hogyan tudok az írás és olvasás mellett időt szakítani a hétköznapi tevékenységekre, nem pedig fordítva” – mesél alkotói lelkesedéséről Végh Csenge, akinek most jelent meg első regénye, az Elvegyülve című erotikus krimi. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott mű szerzőjével egyebek mellett arról is beszélgettünk, milyen nehézséget okozott, hogy a regény cselekményét két idősíkon futtassa, hogyan használja a Tik-Tokot és az Instagramot a könyve promotálásában, és hol a határ nála az erotika ábrázolásában.

Dorka, a csinos fiatal lány első látásra vonzalmat érez a férfias bankrabló iránt, sőt a „Banda” tagja lesz, és ezzel bonyolult kapcsolatok hálójába keveredik. Hogyan született meg az Elvegyülve alapötlete? És honnan volt a késztetés, hogy regényt írjon belőle?

Az ihletet egy dalból és a hozzá tartozó videoklipből merítettem (Niykee Heaton, Migos, OG Parker – Bad Intentions). Egészen fiatal korom óta írok, ez számomra mindig olyan volt, mint az olvasás, egyfajta „menekülés” a való életből. Így mondhatni a késztetés csupán annyi volt, hogy saját magamat szórakoztassam az írással.

Az ártatlan lány és a rosszfiú (általában sok jóra nem vezető) egymásra találását már sokféleképpen megírták. Miben ad többet az Elvegyülve a szokásos felállásnál?

Azt vettem észre, hogy manapság a rosszfiúk piedesztálra vannak emelve a nőknél, ami véleményem szerint nem egészséges. Én is rengeteg olyan könyvet olvastam, amelyben a főhősnő a rosszfiút választja, és úgy gondolom, hogy ez rengeteg rossz döntéshez vezetett az életem során, mivel azt gondoltam, hogy ha a könyvben megváltozik a férfi a nőért, akkor az a való életben is így fog történni. Ez azonban az esetek nagy részében nem így zajlik, ezt is próbálom átadni a könyv segítségével. A rosszfiú általában rosszfiú is marad.

A kiadó krimiként határozza meg a kötet műfaját, de a szöveget olvasva a romantikus vagy erotikus regény címke talán jobban illene a történetre. Ön hogyan definiálná a könyve műfaját?

Őszintén: fogalmam sincs. Véleményem szerint inkább romantikus regény, de sokan definiálták inkább krimiként az olvasóim közül is. A romantikus krimi (criminal romance) szerintem a legtalálóbb.

A szexjelenetek leírásánál meglehetősen szókimondó. Tudatosan döntött úgy, hogy ilyen explicit lesz ezen ebben a témában, vagy természetesen adódott ez a kapcsolatok dinamikájából? És ha már erotika: hol a határ az Ön számára? Mi az, amit már nem tart illendőnek egy könyvben leírni?

Aki olvasta a könyvemet, szerintem tudja, hogy nem sok határ van nálam ilyen szempontból. Mivel én is az olyan könyveket részesítem előnyben, amelyben az erotikus jelenteknél szókimondó az író, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a saját könyveimben is így fogom megírni ezeket a részeket.
Egy dolgot mégis ki tudnék emelni, mint „határt”; sok Stephen King-regényt olvastam már, és bár szeretem a könyveit, a gyermekbántalmazásról valószínűleg nem tudnék írni.

A sztori végig párhuzamosan, egymást váltva két szálon fut, a múltban és a jelenben, és a két idősík a végére összeér. Miért döntött emellett az elbeszélői módszer mellett? Milyen előnyei vannak egy ilyen technikának?

Mint már említettem, a könyv abszolút a saját ízlésem szerint készült, és én egyszerűen imádom, ha több szálon fut egy történet; legyen szó akár osztott szemszögről, vagy a múlt és a jelen váltakozásáról. Szerintem ez a megoldás fokozza a kíváncsiságot, és végig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését.

A két szálon, két időpontban futtatott történetmesélés nagy odafigyelést igényel, hogy a feszültség és az információk megfelelően legyenek adagolva. Milyen nehézségei vannak egy ilyen szerkesztési módnak, és a gyakorlatban hogyan tervezte meg az egyes fejezetek sorrendjét és cselekményét?

Nehezen! Az Elvegyülve története már hosszú évek óta a fejemben van, és rengeteg vázlat készült hozzá. Végig úgy próbáltam megírni, hogy párhuzamosan dolgoztam a múlt és a jelen idősíkon, de mondanom sem kell, folyamatosan elbuktam benne. Végül tavaly úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a dologgal úgy, hogy külön-külön írom meg. A múlttal kezdtem, ott nem is volt semmi gond, viszont a jelennél nehéz volt odafigyelni, hogy pont csak annyi információt írjak bele, amennyi szükséges. Végül ez a megoldás volt megfelelő számomra.

Mennyi időt vett igénybe az ötlet megszületésétől a kész kézirat leadásáig a munka?

A történet 2018-ban született meg a fejemben, úgyhogy mondhatni egész sok időbe telt, mire létrejött a kézirat.

Hogyan született meg a cím és a borító? Voltak egyéb változatok? Kellett valamiben kompromisszumot kötnie?

A könyveim címét általában akkor választom ki, amikor már megvan a szöveg egy része. Ahogy olvastam a vázlatot, megakadt a szemem az elvegyülve szón, és végül ezt tartottam a történethez illő címnek. A borítót egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, de összességében jobban megszerettem, mint amilyet terveztem a könyvnek.

Hogyan tud időt szakítani hétköznapi tevékenységei mellett az írásra? Milyenek az ideális alkotási körülmények az Ön számára?

Nálam mindig inkább azzal volt a gond, hogyan tudok az írás és olvasás mellett időt szakítani a hétköznapi tevékenységekre, nem fordítva. Szeretek úgymond a fejemben lenni, akár írásról, akár olvasásról van szó, ezért volt, hogy munka után is nekiültem írni. A barátaim pedig órákig tudnának mesélni arról, amikor olykor-olykor „eltűnök”, de igyekszem megtartani az egyensúlyt a valóság és a történeteim között. A tökéletes körülmények számomra egy besötétített szoba, illatgyertya és az adott könyvhöz összeállított lejátszási lista.

Próbál-e valamilyen módon részt venni a könyve promotálásában, vagy mindent a kiadóra hagy? Kit tart az Elvegyülve célközönségének, és hogyan segíti eljuttatni hozzájuk a regényt?

Abszolút! Amikor aláírtuk a szerződést, elindítottam egy Tik-Tok oldalt, ahol három hónap alatt több mint 5500 követőm lett, illetve az Instagramon is igyekszem aktív lenni. Alapból kreatívnak tartom magam, ezért nem esik nehezemre videókat kitalálni, amelyek felkelthetik az emberek figyelmét a könyvvel kapcsolatban, így elég sok olvasóhoz eljutott már az Elvegyülve híre. A célközönséget 18-35 éves kor közé tudnám belőni, de írt már nekem fiatalabb, illetve idősebb olvasóm is.

Lát még valamilyen kiaknázható lehetőséget Dorka történetében, magyarán tervez-e folytatást, vagy más témát írna meg szívesebben?

Dorka elég sokat szenvedett az első részben, ezért amikor befejeztem az Elvegyülvét már tudtam, hogy szeretnék egy második részt, amiben megpróbálom helyretenni a dolgokat; ami úgy gondolom, sikerült is. Reményeim szerint ez a könyv is meg fog jelenni, de ezen felül rengeteg más ötletem is van még; jelenleg szintén egy romantikus krimin dolgozom.