Decens Recenzens / Aki gyereket nevel, önmagát nevelje
Kádár Annamária: Mesepszichológia 2. – Útravaló kényes nevelési helyzetekhez
Czimmerman Edit*
„A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat.” (Jung)
Nagy várakozással és kíváncsisággal vettem kezembe Kádár Annamária új könyvét, amely letehetetlennek bizonyult számomra. Munkám során tapasztalom, hogy az online tartalmak egyre nagyobb térnyerésével sajnos az olvasott mese – tisztelet a kivételnek- kiszorult a gyerekek életéből. Pedig a mese több területen megnyilvánuló fejlesztő hatását nem lehet elégszer hangsúlyozni. A szerző első kötetében (Mesepszichológia) a mese szerepére, az életkori sajátosságoknak megfelelő meseválasztásra és a mese érzelmiintelligencia-fejlesztő hatására mutatott rá. A második kötetben a szülő- gyermek kapcsolattal és a szülőket leginkább foglalkoztató kisgyermekkori problémákkal foglalkozik, közérthető, szemléletes és olvasmányos módon.
A könyv nagy erénye, hogy gyakorlatias: a szerző élvezetesen, nagy mesélőkedvvel, sok-sok hétköznapi példán keresztül adja át az olvasónak azokat a pszichológiai ismereteket, amelyek segítségével a szülő jobban megértheti gyermeke viselkedését, problémáit. Az általános nevelési kérdések taglalásán (határállítás, nevelési stílusok) juttatja el az olvasót konkrét nevelési helyzetek megoldási módjaihoz. Ezeket a helyzeteket részletesen tárgyalja, alaposan magyarázza. A könyvből megtudhatjuk többek között azt, hogy miben különböznek egymástól a különböző nevelési stílusok, hogyan birkózzunk meg gyermekünk önállósodási törekvéseivel a dackorszakban, hogyan kezeljük a hisztiket. A szerző külön fejezetet szentel a testvérféltékenységnek, a kisgyermekkori félelmeknek, illetve a halál, veszteség témájának. A szülők számára minden egyes rész végén pontokba szedett javaslatkészlet található a lehetséges megoldásokra. Emellett egy fejezeten át hasznos mese illetve könyvajánlásokat kapunk a problémás helyzetek kezelésére.
A szerző sok- sok személyes példával illusztrálja azokat a kényes nevelési helyzeteket, amelyekkel a legtöbb szülő találkozik élete során. A saját életből hozott hiteles példák, a könnyed és humoros hangnem megkönnyebbülést adhat a tanácstalan szülők számára, hiszen a könyvet olvasva megtapasztalhatják, hogy szülőnek lenni senkinek sem könnyű; sorstársközösséget érezhetnek a szerzővel, illetve a többi szülővel.
A nehézséggel küzdő szülők szinte mindig a „tuti módszert” keresik, amellyel a problémák egy csapásra megoldódnak.
A rossz hír az, ahogyan erre a szerző is rámutat, hogy nincs egyenrecept
, amely minden szülőnél, minden gyermek esetében, minden helyzetben hatékony; a jó hír viszont az, hogy sok- sok eszköz közül válogathatunk szülőként, amelyekkel a gyermeknevelési problémák eredményesen kezelhetőek.
A mese segítségével a szülő utat találhat a gyermekéhez; megértheti, hogy a gyermek miért viselkedik másképp; miért olyan, amilyen. Amikor a gyermek újra és újra ugyanazt a mesét kéri, akkor saját félelmeivel, szorongásaival dolgozik. Így „a kedves történetek segítenek áthidalni a gyerekeknek és szüleiknek a mindennapok apró, de sokszor kibírhatatlannak tűnő nehézségeit” (126. o.).
Bár nagyon nehéz egy valamit kiemelni a könyvből, az egyik ilyen rész talán az, ahol a szerző a szülői modellnyújtás szerepének fontosságát próbálja megértetni az olvasóval. A gyermeknevelés ugyanis nem a szavakon keresztül történik; a szülő hiteles példája az, amely a gyermek számára leutánozandó modellé, követendő mintává válik. Ahogyan a szerző írja: „Tudom, ez a létező legfárasztóbb nevelési tanács, de meggyőződésem szerint az egyetlen, ami valóban működik: önmagunkat alakítsuk olyanná, amilyenné gyermekünket nevelni szeretnénk!” (88. o.). Ez az egyetlen „tuti” nevelési recept, amelyet olvashatunk a könyvben, és valóban nagyon fontos. Ha nem szeretnénk pl. hogy a gyermekünk káromkodjon, legelőször is nekünk kell szülőként jó példával járnunk előtte.
Másik lényeges mondanivalója a könyvnek az, hogy a szülői szeretet mellett nagyon fontos a megfelelő határok, korlátok felállítása is a gyermekek számára. Sok esetben a gyermek viselkedési problémái, magatartászavara mögött a következetlen szülői nevelés, a túlzott engedékenység, a „jó szülő” szerepének való túlzott megfelelés áll. „A szülői feladatoknak legjobban megfelelő anyák gyerekei viselkedtek a legakaratosabban. A gyermek dacossága, makacssága kifejezetten a megfelelő, nem pedig a helytelen szülői bánásmód eredménye” (109. o.).
A szabályok, korlátok nélküli mindennapok, helyzetek a gyermekeket feszültté, bizonytalanná teszik;
problémás viselkedésükkel ezt jelzik a szülők számára.
A könyv teljesíti a hozzáfűzött reményeket, alcímének megfelelően útmutatót ad kényes nevelési helyzetekhez, rengeteg gyakorlatban hasznosítható ötletet tartalmaz. A végén pedig jó pár mesében folytatódnak Tündérbogyó kalandjai, meseszép rajzos illusztrációkkal gazdagítva. Szakemberként bátran merem ajánlani majd a hozzám forduló szülőknek, mivel úgy gondolom, hogy mindenki számára alapműnek kell lennie, hogy könnyedebben lavírozzon a gyermeknevelés ingoványos területein.
* A szerző klinikai gyermek szakpszichológus, és elérhetősége a Pszichofészekben.