“Ha az ifjú pár sem tud figyelni, akkor arra szoktam gondolni, hogy felvételről úgyis újra meghallgatják, amit nekik mondok”

“Legfontosabbnak azt tartom, hogy tudatosuljon bennük az, hogy kettőjükön múlik minden, hiszen két ember döntése, két ember felelőssége a házasság” – vallja munkájáról F. Szőllősi Csilla anyakövvezető, aki Házasságkötési köszöntőbeszédek anyakönyvvezetőknek című kötetét hét éve nem vitte könyvesboltba, mégis szépen fogy. Az Ad Librum kiadónál kiadott könyv szerzője az interjúban beszél arról is, honnan szerez ihletet a beszédeihez, mit gondol a válásról és hogy melyik a kedvenc idézete esküvőre.

Emlékszik még az első házasságkötési beszédére? És arra, hogy fejből írta, vagy valahonnan ihletet merített hozzá?

Az első beszédet egy két tanús esküvőhöz írtam, 2001-ben. Nem volt könnyű dolgom, mert mindkét fél második házasságkötésére kellett készülnöm. Nagyjából a felét, pontosabban a második felét írtam magamtól (az elsőt átvettem egy másik kiadványból), és, erre tisztán emlékszem, a végét egy idézettel zártam.

Egy évtizedes szakmai tapasztalat után hogy született meg a kötet ötlete? Az anyakönyvvezetőknek korábban nem volt efféle beszédírási sorvezető?

Létezik egy kiadvány, ami többek között házasságkötési forgatókönyveket is tartalmaz, amit Családi szertartások forgatókönyve címmel adtak ki 1985-ben. Azóta elég sok idő eltelt, túl vagyunk egy rendszerváltáson, a különféle változások zajlottak le az élet minden területén, így a házasodási szokások, igények is megváltoztak, időszerű volt egy új könyv megjelenése. Az ötlet úgy született, hogy az egyik esküvőn a vendégek között jelen volt egy másik anyakönyvvezető, akit én korábban nem ismertem, és a szertartás végén odajött hozzám, hogy gratuláljon a beszédhez és megkérdezze, hogy hol találtam, honnan írtam le.

Ő ugyanis ennek egyetlen mondatát sem ismerte, és ez nagy dolog, mondta, mert eddig minden esküvő minden beszédét szó szerint ismerte.

Elmeséltem neki, hogy én lehetőleg minden esküvőre új beszéddel készülök, legfeljebb néhány gondolatot szoktam ismételni, amire ő annyit mondott, hogy könyvet kellene kiadatnom, mert ennek sokan örülnének. El is kérte az aznapi beszédemet, amit én szívesen átadtam, és miután elbúcsúztunk egymástól, a könyvkiadás gondolata nem ment ki a fejemből.

Mi az a gondolat, tanács, amiről úgy tartja, hogy minden házasságkötési beszédben benne kell lennie? És van-e olyasmi, amit az utóbbi évek tapasztalatai alapján tart fontosnak az ifjú pár lelkére kötni? 

Nincs olyan gondolat, amit feltétlenül szükségesnek tartok, sokféle kedves és hasznos tanács, idézet szerepelhet egy beszédben, és ami nem hiányozhat, az néhány jókívánság. Legfontosabbnak azt tartom, hogy tudatosuljon bennük az, hogy kettőjükön múlik minden, hiszen két ember döntése, két ember felelőssége a házasság.

Mostanában, a statisztikák szerint, ismét növekszik (egy kissé) a házasodási kedv. Miben mások tapasztalatai szerint a ma házasságot kötő párok az egy évtizeddel ezelőttiekhez képest?

A mai párok nem annyira fiatalok, a menyasszonyok általában 28-30 év körüliek, a vőlegények 30-35 évesek, aminek lehet előnye is, hátránya is. Talán megfontoltabbak, sok negatív példát látnak, felbomló kapcsolatokat, és egyre több olyan emberrel találkoznak, aki egyáltalán nem tervez házasságot, hiszen egyre több az élettársi kapcsolat. Másrészt a mai párok többsége évek óta együtt él, a házasságkötéssel törvényes kapcsolatra, és az ezzel együtt járó más szintre, más minőségre vágynak. Ezenkívül vannak a sürgős esküvők, ahol a menyasszony gyermeket vár, ezekből jóval több van, mint 15-20 éve.

Az Ön által szentesített házasságkötések hány százalékában ismeri személyesen az ifjú párt? Mennyivel nehezebb olyanoknak beszélni, akiket nem vagy alig ismer?

Ezt nehéz megsaccolni. Legfeljebb 7-8 % lehet, akiket régóta ismerek, illetve az egyikük régi ismerősöm. Ismeretleneknek inkább csak általánosabb dolgokról beszélek, a különleges napról, az ünneplésről, a házasság értékéről, ilyenekről. Ha viszont ismerem a párt, akkor sokkal személyesebb hangvételt tudok megütni, és így bensőségesebb lesz az egész beszéd. De az ismeretlenek sem teljesen idegenek, hiszen a bejelentkezés egy kötelező fél órás találkozást jelent, és általában jellemző, hogy 1-2 nappal az esküvő előtt megkeresnek egy utolsó egyeztetésre. Ilyenkor mindig megtudok róluk még néhány információt, ha kérdés, kérés van, mindig segítek a lehetőségekhez mérten.

Mennyire van kapcsolata anyakönyvvezetőként az összeadott párokkal? Van, akinek később is kíséri valamennyire az életét? Fordultak már Önhöz tanácsért házassági nehézségekkel?

Néha összetalálkozom párokkal, és olyankor örülök, ha azt látom, hogy jól vannak, szépen alakult az életük. Olyan is van, hogy évek múlva küldenek magukról egy fényképet, és megköszönik a közreműködést, a szervezést. Az nem jellemző, hogy tőlem kérnének házassági tanácsot, ez csupán egyszer fordult eddig elő.

Mennyire érinti rosszul, ha tudomására jut, hogy elváltak olyanok, akiket Ön adott össze?

Az anyakönyvbe a bíróság értesítése alapján be kell jegyezni a házasság felbontását, így sokszor tudomást szerzek róla hivatalból. A számok elszomorítóan magasak, de ehhez joguk van a feleknek. A válást követő névváltozást szintén anyakönyvvezetőnél lehet kérelmezni, így

gyakran találkozom olyan elváltakkal is, akiknek én működtem közre a házasságkötésénél. Ez kissé elszomorító, azonban az elváltak többsége újraházasodik, ami szintén azt igazolja, hogy nem a házasság jogintézményével van baj.

35 mintabeszédet közölt a kötetben. Volt olyan “féltett” fordulata, amit nem adott ki a kötetében? Mekkora egyébként a köszöntőbeszéd-repertoárja? Vagy nem is beszédeket gyűjt, hanem olyan fordulatokat, idézeteket, amelyekből személyre szabva tudja összeállítani az aktuális beszédet?

Nincs olyan gondolatom vagy idézetem, amit megtartanék magamnak, azért sem, mert az esküvők nyilvánosak, felvétel készül róluk, ha csak azokon az esküvőkön hangzana el egy-két gondolatom, ahol én működök közre anyakönyvvezetőként, akkor is meg lenne az esélye annak, hogy több kollégához is eljut. Másrészt mindenkinek más az illetékességi területe, ezért nagy eséllyel mások a jelenlévők is, akik a beszédet hallgatják. Idézeteket is és gondolatokat is gyűjtök, ez már szokásommá vált.

Sokfelől hoz idézeteket a beszédeiben: Müller Pétertől Ady Endrén át Pál apostolig. Van kedvenc idézete? Mennyire szokta felfrissíteni az alkalomhoz illő idézet-gyűjteményét?

Folyamatosan frissítem a repertoáromat. A kedvenc idézetemet pedig a saját esküvőmön hallottam először, ezért nagyon szeretem, és én is sok párnak idéztem már. Így hangzik: „Virágozzatok s mit kis élet / Nagy álmoknak meg tudhat adni, / Adja meg nektek olyan bőven, / Alig bírjátok elfogadni.”

Tapasztalatai szerint mennyire figyelnek a házasulandók és a násznép a beszédre? Ilyenkor nem az esemény izgalmával, esetleg a többiek ruhájával vannak elfoglalva az emberek?

Nagyon változó, hogy mennyire figyelnek. Sok mindentől függ. Az ifjú pár hozzáállásától is. Minden szertartás előtt elmondom nekik, hogy ne kapkodjuk el a dolgot, például lehetőleg nagyon lassan vonuljanak be és legyenek nyugodtak, mindent világosan el fogok mondani, tudni fogják, hogy éppen mi a dolguk, fel kell állni, stb. Vannak, akik idegesen jönnek, ilyenkor egy kicsit meg is nyugtatom őket. Ezenkívül szól egy háttérzene, ami megadja az egésznek az alaphangulatát. Ezt mindig egyeztetem a párral, sokféle elképzelés van, hagyományostól, az ultramodernig, romantikustól a különcig. Ha van valami extrém szokatlan az ifjú pár ruháján, vagy a csokor szokatlan, akkor mindenki azt figyeli, érzékelhető, hogy szinte mindegy, mit mondok. Az esetek többségében azért lehet érdemes alkalmazni retorikai eszközöket, hatásszünettel, szépen tagolt, artikulált, érthető beszéddel is fel lehet kelteni a figyelmet. Időnként előfordul, hogy sokan elérzékenyülnek. Ha az ifjú pár sem tud figyelni, mert akkora a fotósok hada, akkor arra szoktam gondolni, hogy felvételről úgyis visszanézik, és akkor újra meghallgatják, amit nekik mondok.

A templomban (is) házasságot kötő párok sokszor nem kérnek anyakönyvvezetői beszédet. Ez rosszul esik, vagy inkább örül, hogy könnyen túl van egy esküvőn?

Általában az a jellemző, hogy ilyenkor nem tesznek előttem fogadalmat, csak az igeneket mondják ki, és egy rövidebb beszédet kérnek. Az esküvő mindig az ifjú párról szól, tiszteletben tartom a döntésüket, az igényeiknek, kéréseiknek teszek eleget.

Lassan két évtizede mond házasságkötési beszédeket, amelyekben – értelemszerűen – elég sok az ismétlődő fordulat a kölcsönös szeretetről, boldogságról, kitartásról, elfogadásról, őszinteségről, megbecsülésről, stb. Mennyire lehet belefásulni ezekbe? Hogyan lehet tenni az ellen, hogy ne hangozzanak közhelyszerűen a sokszor elmondott igazságok?

Úgy, hogy hiszek bennük, és az a tapasztalatom, hogy akkor, abban a pillanatban az ifjú pár nagy egyetértéssel és mély megrendüléssel hallgatja ezeket. Ezek működnek, csak két ember kell hozzá, egy férfi és egy nő.

Könyvét a kiadó sosem terjesztette könyvesboltokban, mégis hosszú évek óta szépen fogy. Mivel magyarázza a folyamatos érdeklődést a kötet iránt? Időközben ugyanis a házasság intézménye – a korábbi évtizedekhez képest – megrendülni látszik?

Ennek talán több oka is van, egyrészt nincs hasonló könyv a piacon, a szakmában gyakorlatilag hiánypótló kiadvány. Másrészt valóban segítséget nyújt az anyakönyvvezetők munkájában.

Hogyan keresett kiadót? Milyen tapasztalatokat tud megosztani ezzel kapcsolatban? Mi volt a legnagyobb nehézsége a kiadás során?

Az Ad Librum Kiadóval e-mailben vettem fel a kapcsolatot, korábban találkoztam már néhány kiadványukkal, és nagyon tetszett a minőségi munka. Gyorsan reagáltak a megkeresésemre, és zökkenőmentes volt a megállapodásunk és szerződéskötésünk. Gyakorlatilag semmilyen nehézségbe nem ütköztem, a mai napig nagyon jó közöttünk az együttműködés.

Lenne olyasmi, amivel kiegészítené a kötetét? Esetleg új gondolatok? Tervez újabb, bővített kiadást?

Tervezem a következő könyvet az utóbbi időben megírt beszédeimből, ha tudok rá időt szakítani (amiből mostanában egyre kevesebb van), rendszerezem őket és mehet is a kiadóba.

Aktív Szerző könyvkiadási program az Ad Librumnál