Mennyi ideig tart (valójában) megírni egy regényt?

Arról azért ne is álmodjunk, hogy képesek leszünk két és fél nap alatt megírni egy regényt, amint azt az ír John Boyne tette egy évtizede, amikor – saját bevallása szerint – 60 óra alatt papírra vetette az utóbb 5 millió példányban eladott, A csíkos pizsamás fiú című történetét. De az sem valószínű, hogy egy nap olyan ütemben adhatjuk ki a köteteket, mint a világ legsikeresebb írója, az amerikai James Patterson, aki évente fél tucat bestsellerrel szokott előrukkolni. (Patterson írói hitvallásáról itt írtunk.) Már csak azért se reménykedjünk ebben, mert ezt a ritmust ő is csak jó pár szellemíró bevonásával képes tartani. De a híres írók munkatempójából (amint arról korábbi összeállításunkban írtunk bővebben) is elsősorban azt tudjuk leszűrni, hogy bármi lehetséges. Óriási a szórás ugyanis a legnagyobbak módszerében: néhány naptól, vagy inkább héttől egészen egy évtizedig terjedhet egy-egy remekmű megalkotása.

A realitások talaján maradva Könyv Guru ezúttal azt nézi meg, milyen valós időtartammal lehet számolni a különböző könyvméreteket, tempókat, írói szokásokat figyelembe véve. Mindehhez pedig természetesen feltételezi azt is, hogy igazán el vagyunk szánva arra, hogy írjunk egy (vagy több) könyvet.

 

Mekkora is egy könyv?

Bár a “mennyi ideig tart egy könyv megírása?” kérdésre sokan úgy érzik, jobb, ha csak annyit válaszolnak, hogy annyi ideig, ameddig elkészül, azért eközött, meg az interneten úton-útfélen feltűnő “hogyan írd meg 30 nap alatt a könyved” nyilvánvaló tódítása között viszonylag pontosan be lehet lőni a regény megírásának időtartamát.

A probléma egyébként az szokott lenni a könyvírás időtartamának becslésével, hogy túl sok változót kell figyelembe venni a komoly válaszhoz, amelyek többnyire egyénenként és történetenként változnak. Merthogy egyáltalán nem mindegy, hogy

  • napi egy órát vagy nyolcat tudunk szánni az írásra,
  • ez az első regényünk, vagy írtunk már egy tucatot,
  • lassan dolgozunk, vagy villámkezűen vetjük a sorokat a papírra,
  • kisregényt készítünk vagy ezer oldalas családtörténetet…

Aki arra kíváncsi, milyen hosszúságúak a különböző műfajú könyvek, az ebben az összeállításunkban találhat részletes választ a kérdéseire. Itt pedig Nádasi Krisz írt arról, milyen hosszú legyen egy regény.

 

Mi harminc?

Szóval, ami a 30 napos regényírási lehetőséget illeti, elég csak azon elgondolkodni, hogy napi 3 ezer szót kell legalább írni ahhoz, hogy első körben összejöjjön a 90 ezer szavas átlagterjedelem. Ez a tempó nem lehetetlen, hiszen nem egy híres író hozott össze ennyit naponta hosszú időn át (erről lásd ezt a posztunkat), ám kezdőként azért ne számítsunk arra, hogy biztosan összejön, ráadásul ez tényleg 30 egymás utáni nap, pihenő és hétvége nélkül, a “civil” munkáról és családról, egyéb elfoglaltságokról már nem is beszélve. Ja, és számíthatunk arra is, hogy az összekalapált első változat azért finoman szólva sem lesz nyomdaképes. Inkább arra jó, hogy nekiálljunk még keményebben dolgozni, csiszolni, szerkeszteni, újraírni…

Ha ez tényleg csak a “nyers” írás ideje, akkor viszont fontos azt is hozzászámolni, hogy mennyi ideig tart, amíg

  • fejben kidolgozzuk az ötleteinket (vagy egyáltalán kitaláljuk azokat),
  • megtervezzük a könyvünket,
  • kutatásokat végzünk a történethez, a karakterekhez,
  • pihenünk, feltöltődünk, stb.

A különféle szempontok figyelembe vételével a realitás inkább valahol 3 hónap (ha nagyon sietünk) és egy év között van, de kezdőknek akár ennél hosszabb ideig is eltarthat a bíbelődés egy új regénnyel. A valószínű időtartamot csak a regény ötletének, méretének és a saját lehetőségeink, munkakedvünk ismeretében tudjuk csak megbecsülni. Mindenesetre

a 6 hónap és 1 év közti időtartam állhat az esetek többségében a legközelebb a realitáshoz.

 

Menekülés a stopper elől

Fontos természetesen, hogy kitűzzük a célokat, mert csak így tudunk hatékonyan dolgozni. Van, akinek ehhez külső kontrollra (vagy csúnyábban fogalmazva: kényszerre) van szüksége, mondjuk egy szerkesztőre, egy igényes barátra vagy egy határidőre. De többek szerint mégis jobb, ha a célok között nem szerepel konkrét időtartam, főleg egy regény esetében. A határidő (még ha csak magunknak tűztük is ki) előli menekülés általában nem segít hozzá a minőségibb végeredményhez, csak felesleges frusztrációkat, sietséget szül. Egy effajta sürgetés nyomása alatt nemigen fogjuk élvezni a munkát, márpedig azért az írásra, kár tagadni, a legtöbben nem önsanyargató, hanem önkifejező eszközként tekintenek. És ezért sem kell belerokkanni az idő nyomásába, hiszen minden bizonnyal nem a pénz keresése a legfőbb motivációnk. (Itt írtunk arról bővebben, mi minden motiválhatja az embereket a könyvírásra.)

 

Aki keres, az talál

A jó kérdés egyébként nem is az, hogy mennyi ideig tart megírni egy regényt, hanem inkább, hogy

  • mikor is találok időt ma az írásra (és holnap, meg azután),
  • hogyan tudom kihozni a maximumot minden egyes, írással töltött órából?

Aki ezekre a kérdésekre jól tud válaszolni, annak aligha lesz gondja a “fő” kérdéssel.

Az időbeosztás amúgy is kulcskérdés a regényírásnál. A tapasztalatok szerint jó, ha kicsi, számon kérhető és (főleg!) betartható szakaszokra bontjuk a munkát. Találjuk ki, mennyi az az idő, amit rendszeresen – mondjuk hetente – írásra tudunk szánni (ez nem csak az egyéb elfoglaltságainktól, hanem a motivációnktól is függ), és ezt aztán osszuk be, lehetőleg napi penzumokra. Ha csak napi fél óra, akkor fél óra. Ennek a minél gyakoribb alkotóidőnek a beiktatása a napirendünkbe azért is van nagy jelentősége, mert

  • ha naponta, még ha rövid időt is foglalkozunk az írással, akármilyen szövegről is legyen szó, de mindig frissen a fejünkben lesz az, amit alkotunk,
  • ha csak hetente egyszer duráljuk neki magunkat az írásnak, akkor az erre szánt idő jó részét (akár a felét is) azzal fogjuk tölteni, hogy megpróbálunk visszatalálni ahhoz a gondolatmenethez, ahol előző héten abbahagytuk.

Olyasmi ez, mint az izmok edzése: a fittséghez rendszeres terhelés kell, ha ritkán állunk neki, akkor újra és újra formába kell hozni magunkat. Ráadásul egy nagy munka apró részletekre bontva sokkal könnyebben kezelhető – szellemileg, fizikailag és lelkileg is.

Keressünk “új” szabad időket a napunkban!

Ez sem teljesen lehetetlen, elég csak alaposan végiggondolni, mikor vannak “üresjáratok” a munkán kívül töltött időszakokban: kevés valódi haszonnal járó tévénézés vagy internetezés például. Ha egy kicsit is ambicionál minket az írás – márpedig miért ne tenné, ha egyszer könyvet kezdtünk el írni -, akkor ezekből könnyen összejöhet a szükséges napi 30-60 perc. De ha másképp nem megy, felkelhetünk – egy erős kávé segítségével – a szokásosnál hamarabb, már csak azért is, mert a reggeli, friss gondolatokat sok író szerint semmi sem helyettesíti. A lényeg, hogy ha egyszer eldöntöttük, mikor és mennyit írunk, akkor ahhoz tartsuk magunkat, legyen ez a legfontosabb prioritásunk!

 

Az apró lépések öröme

Ha pedig megtaláltuk a megfelelő, rendszeres időt az írásra, akkor már “csak” arra kell ügyelnünk, hogy hasznosan is töltsük el ezt az időszakot. Éppen ezért különösen fontos, hogy tudjunk a “kis lépésekre” koncentrálni, és ne hagyjuk, hogy összenyomjon az egész feladat súlya. Ha kellő önuralmunk van, hogy egyszerre csak egy dolgot végezzünk, egy részletet dolgozzunk ki, akkor – ahogyan minden más, hosszabb munka esetében – meg fogunk lepődni, milyen gyorsan meglátszik a kitartásunk eredménye. Ebben olyan apró pszichológiai trükkök is segítenek, ha egyszerre csak elvégezhető mennyiségű feladatot tűzünk ki magunknak. Hiszen, ha például a napi egy oldal penzum helyett kettőt írunk, mert olyan jó napot fogtunk ki, akkor sokkal jobban örülünk, mintha a 3 oldalas tervből “csak” kettőt teljesítünk.

Ha pedig végre leültünk, akkor valóban dolgozzunk is, ne hagyjuk, hogy különféle pótcselekvésekkel alibizzük végig a munkaidőt. Gondolhatunk itt a levelek megválaszolására, a klaviatúra portalanítására vagy a papírhajók alapos hajtogatására. Nem ezek fogják meghozni a várva-várt inspirációt, hanem az, ha leírjuk az első, majd a második és a harmadik szót…

 

A napi tíz perc

A kezdő regényírókra leselkedő egyik fő veszély, hogy a kezdeti lelkesedés pár fejezet után elszáll, mivel nincs meg az a kidolgozott vázlat, amit követve végig lehet menni az írás rögös útján. Így aztán rengeteg regény kerül a könyvesboltok polcai helyett az íróasztalfiók (vagy a merevlemez) aljára. Ezt a legkönnyebben tudatos tervezéssel lehet elkerülni, ami azonban nem fél órás feladat. (Ebben a posztunkban a cselekményvázlat összeállításához adunk segítséget, ötleteket.)

Ekkor jön a másik veszély: olyan sokáig tart egy komoly regény (és a karakterek, történések) megtervezése, hogy közben kedvünket veszítjük, hiszen nem tudunk írni. Ilyenkor javasolják tapasztaltabbak azt, hogy a napi penzum időszakát osszuk két részre: a tervezés fázisa mellé mindenképpen iktassunk be legalább egy tíz percnyi írásidőt. Így meglesz a sikerélményünk is, hogy haladunk a konkrét munkával, mégis kézben tudjuk tartani a regény folyamát. Néhány múlva pedig úgyis kialakul annyira a vázlat, hogy egyre többet foglalkozhatunk az írással, és egyre kevesebbet a tervezés munkálataival.

A lényeg tehát könnyen összefoglalható:
  • kezdjük kicsi, belátható, teljesíthető, rendszeresen elvégezhető feladatokkal,
  • napi legalább tíz percet töltsünk írással – már ma,
  • ettől a vállalásunktól ne tágítsunk.

Ha egyszer elkezdtük, meg fogjuk látni, hogy inkább abbahagyni nehéz az írást, nem pedig folytatni az előző napi munkát. Amennyiben pedig reálisan állítottuk össze a regény vázlatát, és a műfajhoz megfelelő méretet választottunk, akkor hamarosan elkap az ihlet és valóban a regény végére juthatunk néhány hónap, maximum egy év alatt.

Aktív Szerző könyvkiadási program az Ad Librumnál