10 szabály, amit minden memoárírónak be kéne tartani
Könnyen elronthatja a memoárját, aki őszintétlen, sok mindenről akar egyszerre írni vagy csak túl tapintatos. Pedig az emlékirat-készítés népszerűsége az ezredforduló óta szüntelenül növekszik: évről-évre egyre többen gondolják úgy, hogy a családon vagy a karrieren túl más formában is nyomot kellene hagyniuk maguk után. Könyv Guru most összeszedte azt a tíz műfaji szabályt, amit betartva máris nagyobb önbizalommal kezdhetjük feleleveníteni életünk legfontosabb történéseit.
1. Ne használd a memoárt terápiának!
Kétségtelen, hogy az emlékek felidézése, újrarendezése terápiás hatású lehet a személyiségre, és ezáltal például jobban megérthetjük életünk nagy fordulatait, rejtett hibáit. De az emlékiratoknak semmiképpen sem az a célja, hogy általa a szerző valamiféle terápián essen át. És nem is napló, hiszen ezt alapvetően nem magunknak, hanem másoknak írjuk! Éppen ezért tekintettel kell lenni az olvasóközönségre, és nem szabad olyan részletekbe bocsátkozni, amelyek csak a szerzőt érintik.
2. A memoár nem önéletrajz!
Vagyis nem kell végigmesélni az egész életünket. A memoár feladata nem az események teljes láncolatának a felidézése, hanem sokkal inkább az, hogy fókuszáljon a legfontosabb történésekre, az azokkal kapcsolatos emlékekre, meglátásokra, érzelmekre. Akárcsak egy regényben, tudni kell elengedni a jelentéktelen részleteket, és a fő irányra koncentrálni. A kevesebb többet mond, és éppen a tömören, jól megfogott történetek érdeklik az olvasókat.
Emlékiratot írt? Olvassa el, hogyan adhatja ki!
3. Szentelj figyelmet a körülményeknek is!
Bármennyire is a lényegre kell fókuszálni, azért a jó memoárírók ügyesen rendre beleszőnek érdekes körülményeket is a történetükbe, hogy életszerűbbé tegyék. Tegyük fel, hogy valaki a Himalájában megtett emberpróbáló túrájáról írja meg az emlékeit. Ilyenkor például jót tesz a szövegnek, ha a szerző hozzáfűz némi kitekintést a bejárt országok történelméről, földrajzáról, esetleg érdekességeket árul el azokról a népcsoportokról, akikkel útközben találkozott.
4. Kerüld a kronológiát!
Az természetesen világos, hogy az életünk nem egymástól elszigetelt eseményekből áll össze, hogy minden, mindennel összefügg. Éppen ezért lehet hasznos egyszerűen tudomást sem venni az időrendről, és megpróbálni a legtávolabbi történések között keresni a kapcsolatot. Ez nemcsak segíthet feltárni rejtett összefüggéseket, hanem – ha ügyesen keverjük a szálakat – egyben sokkal érdekesebb olvasmánnyá is teszi a memoárunkat.
5. Ne problémázz azon, hogy megbánthatsz másokat!
Bár teljesen természetes, hogy minden memoárszerzőben felmerül, mit fog kiváltani az érintettekből a szöveg, ha túl sokat töpreng ezen, bénítólag hathat rá. Nem kell persze „belerúgni” sem azokba, akik életünk kísérői, szereplői voltak, de miattuk nem szabad vissza sem fogni magunkat. Inkább változtassuk meg a nevüket, a helyszíneket, minthogy kihagyjunk egy fontos vagy jó sztorit! Ha a szerző őszintén feltárja az egyes eseményekkel kapcsolatos szándékait, érzéseit, akkor az olvasók sem megbántódni, hanem inkább elgondolkodni fognak. Egyébként meg a sikeres memoárt úgyis viszonylag kevesen olvassák a szerző közvetlen környezetéből, mások meg nem fogják felismerni a szereplőket.
6. Légy őszinte, mondj igazat!
Ha valamit nem kellemes felidézni, inkább a kihagyás eszközével érdemes élni. A hazugság gyorsan lelepleződik – mint az már számtalan közéleti szereplő emlékiratánál bebizonyosodott -, és ez sokkal kellemetlenebb, mint a könyvben egy kevéssé hízelgő részlet. Ráadásul az olvasót taszítja a múlt túlságos megszépítése, ugyanakkor megérinti az őszinteség. Utóbbi azonban ne legyen kíméletlen: a memoárt nem bosszúból vagy valamiféle törlesztési szándékkal írjuk.
7. Ne heroizáld magad!
Nem elegáns, ha a memoár „főhőse” felmagasztosul a történet során, ahogyan az sem, ha minduntalan áldozattá válik. A legjobb, ha a szerző karaktere ugyanolyan dinamikus, fejlődő személyiség, mint egy jó regényhősé, aki nem mindig áll ugyan a helyzet magaslatán, de a gyengeségei szimpatikussá tehetik az olvasó szemében. Hiszen ő is ugyanolyan ember, így könnyebben tud azonosulni az íróval.
8. Érzékeltess, ne csak írj!
A jó írók nem pusztán mesélnek, hanem vizuálisan érzékeltetik a történéseket. Ha azt akarjuk, hogy az olvasó valóban belehelyezkedhessen a mi szemszögünkbe, és úgy vonhassa le a saját következtetéseit, akkor nekünk is többet kell tennünk a puszta tényközlésnél. Így például egy nagynéniről ne csupán azt írjuk le mondjuk, hogy „dühöngő alkoholista” volt, mert azzal egyszerre ítélkezünk és kritizálunk. Ha viszont pár mondatban érzékletesen elmeséljük, hogy milyen életet élt, milyen nehéz volt normális kapcsolatot létesíteni vele, és ez milyen félelmeket keltett bennünk, az olvasó sokkal könnyebben átéli a helyzetünket, és maga is véleményt tud alkotni.
9. Kelts érzelmeket, dobj be fikciós elemeket!
Egy jó emlékirat – akárcsak egy jó regény – mindent megtesz, hogy érzelmileg is megragadja az olvasót, mert csak így tudja elérni, hogy azonosuljon a szerzővel, hogy átérezze az ő küzdelmeit, csalódásait, sikereit, vágyait. Márpedig csak ebben az esetben fog hónapokkal később is emlékezni a könyvre, és fogja ajánlani a barátainak, kollégáinak. Meg kell tehát teremteni egyfajta emocionális feszültséget az egész történet során éppúgy, mint az egyes fejezetekben, hogy ez kísérje, vezesse végig az olvasót.
10. Ne várj az alkalmas időre!
Memoárt nem csak nyugdíjas korban lehet elkezdeni írni, sőt. Sokan addig halogatják, amíg nem marad elég energiájuk rá, és az emlékezetük is megfakul. Pedig akár már huszonévesen is el lehet kezdeni azoknak a kis történetmorzsáknak, élményeknek, gondolatoknak a lejegyzését, amelyek később egy fajsúlyosabb emlékirat részeivé válhatnak. Számos lehetőség van arra (napló, blog, stb.), hogy önéletrajzi jegyzeteket készítsünk, amelyeket egy-egy életszakasz lezárultával akár azonnal lehet publikálni vagy egyszerűen csak feltenni a netre.
Ha Önt érdeklik a memoárok, szeretné elkészíteni a saját visszaemlékezését, akkor olvassa el a témában írott további tanácsadó cikkeinket is:
10 ok, amiért mindenkinek meg kellene írnia a memoárját
Kit érdekel az életem, avagy miért írjunk mégis memoárt?
Krisz ötletei / Memoár 1.: Tényleg megírjam az élettörténetem?
Hányféle témája lehet a visszaemlékezésünknek?
6 szempont, amiért a memoár nem tévesztendő össze a naplóval
3+1 tipp, hogy miként kezdjük a memoárunkat
Krisz ötletei / Memoár 2.: Hogyan kezdjek neki az élettörténetemnek?
Hogyan készítsük el a memoárunk idővonalát?
Krisz ötletei / Memoár 3.: Mitől lesz kapós az élettörténetem?
Egyes szám hányadik személyben írjak magamról?
7 ötlet, hogy lebilincselő útirajzot készíthessünk
Múlt vagy jelen? 5 ötlet memoárszerzőknek az igeidők használatához
Videón a teljes könyvheti kerekasztal-beszélgetés a memoárról
Ha szeretne hasonló tanácsokról értesülni, érdemes feliratkoznia a hírlevelünkre.