Krisz ötletei/Miért írjunk több műfajban?
Hallottuk már azt a tanácsot is, hogy írjunk többféle művet, és azt is, hogy mindig írjuk ugyanazt. Nézzük meg ennek az éremnek mindkét oldalát!
Miért írjunk mindig ugyanabban a műfajban?
Ha a regényeim témája mindig ugyanaz: romantikus történeteket írok vagy éppen csakis kalandregényt, akkor az olvasóim tudják, mire számítsanak tőlem. Ennek egyértelműen marketingértéke van, a nevem azonosítható lesz egy adott érzéssel, hangulattal, elvárással. Gondoljunk bele, Stephen King mindig borzongat bennünket, a regényei többsége ugyanabban a kisvárosban játszódik, sokszor van olyan szereplő, aki ír vagy író. Kingtől ezt várjuk. Ha a következő regénye történelmi környezetben játszódó, buja vágyakról barokkos körmondatokban fogalmazó szövegfolyam lenne, minden olvasó meglepődne, és sokan mennének vissza vele a könyvesboltba, a pénzüket követelve.
Ha tehát kiadásról van szó, egy író énmárkájáról, akkor kifejezetten hasznos, hogy ugyanolyan jellegű írásai jelennek meg.
Miért írjunk akkor más műfajban?
Mert remek fejlődési lehetőség új területeket kipróbálni az írásban. Ha más jellegű, formájú, hosszúságú művekben keressünk magunkat, akkor kilépünk kicsit a komfortzónánkból – márpedig fejlődés mindig csak a komfortzónán kívül, kihívásokat keresve történik. Kedvünkhöz mérten tegyük ezt mindig. Egy kicsi lépés éppen megfelel egy bátortalan napon, ha pedig ahhoz van kedvünk, fogjunk újdonatúj tevékenységbe!
Ha más műfajt választunk, óhatatlanul változik a fókusz, mást gyakorlunk tehát, mint amit szoktunk. Például:
- Kalandregény írásával akciódús cselekményt, váratlan fordulatokat gyakorlunk.
- Romantikus történet írásával érzelmek átadását.
- Novellával feszességet, tömörséget, hamarabb jutunk konklúzióra, mint regény írásakor.
- Vers írásával a nyelv maga kerül előtérbe, az érdekes szavak és szópárosítások, a dinamika, a hangzás.
- Forgatókönyv írásával a párbeszéden van a hangsúly.
- A krimiben fontosabb az információadagolás, mint más műfajokban.
- Gyerekmesével gyakoroljuk a megszokott elemek variálását kreatív módon, a klisék kerülését; és így tovább.
Elsőképp azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy mi mást írnánk szívesen. Lehet, hogy eddig inkább a romantika felé hajlottunk, de örömmel kipróbálnánk a családregényt. Ez nem nagy ugrás, a téma változik kissé. Vagy talán gyermek született a családban, és kedvünk támad írni neki egy mesét. Ezeket a természetes impulzusokat ne hagyjuk figyelmen kívül, hisz az írás elsősorban élvezet!
Másodjára gondoljuk végig, racionális okokból mit gyakorolnánk, például a fenti lista szerint. Ebben a műfajban alkossunk egy vázlatot – sokszor már a vázlat remek gyakorlás, már ez kiszakít minket a megszokásból és új ötleteket ad. Amit mindenképp kipróbálásra javaslok, az a novella és a vers: rövidségük okán. Ha csak egy órát szánunk a fejlődésre, az is elég, ennyi idő alatt megszületik egy írás. Sőt. A tanfolyamaimon olyan feladatokat adok fel, amelyek megírására húsz perc is elegendő. Valóban. Húsz perc alatt meg lehet írni egy száz-kétszáz szavas, lekerekített történetet.
A gyakorlásként írott anyagok nem feltétlenül szolgálnak más célt. Ha tetszik nekünk, amit alkottunk, a barátainknak megmutathatjuk, blogra, Facebookra kitehetjük, mesélhetünk az alkotás folyamatáról, az érzéseinkről, a tapasztalatról. Lehet, hogy egy kisregényt is megírunk úgy, hogy soha senki másnak nem mutatjuk meg, csak kipróbálni akartuk. A műfajunkból való kilépés öncélú, fogjuk fel gyakorlásként!