Kádár László könyvének főszereplője közel egy évtized után ismeri fel, hogy sem az nem jó, ahogy most zajlik az élete, sem az, ahogy a másik 95%-hoz tartozó embereké, ezért elhatározza, hogy egyik csoportba sem akar tartozni. Felismerése következtében úgy dönt, felszabadítja a lelkét és nem csapja be sem önmagát, sem mást, soha többé.
„Hajlamosak vagyunk csak a két végletet látni: az úgynevezett „luxusescortokat” és a prostitúcióra kényszerített áldozatokat” – mondja Palotai Zója, aki Szexmunkás című új kötetében a „szakma középmezőnyének” hétköznapjaiba enged bepillantást. Szó esik az erotikus szóhasználat buktatóiról, könnyűdrogokról és segítő szándékú regényírásról is.
Kétgyermekes anyukaként jutott eszébe, hogy leporolhatná a gyerekeinek még ovis korukban mondott meséket, folytathatná és ki is adhatná őket – meséli Szabó Krisztina, hogyan jutott el az Alvócimbik című kötet publikálásáig. Szerinte a meséket nemcsak olvasni kell, hanem meg is beszélni, a jó mese történeteibe pedig a gyerek bele tud helyezkedni.
Krisz a jó regényfelépítés egyik modelljét, a tükröző dramaturgiát elemzi a Harry Potter-sorozat segítségével.
A regény belső dinamikája legyen a legfontosabb szempont, a saját világunk szabályai szerint maradjunk valóságosak. Fontos, hogy eltaláljuk, egy jellemző vagy esemény megtörténhet-e.
Részlet Kovács Gyula A legbelsőbb fegyver című regényéből.
Mi a különbség tarot és tarokk között, miért hasznos a reggeli kávénál húzni egy kártyalapot, vallás-e a tarot és kell-e hinni benne, hogy hasznos eszközzé váljon az életünkben a kártyapakli? Ezekről is beszélgettünk Horváth Krisztinával, aki rendhagyó könyvet írt Életre tanít a tarot, tarot-ra tanít az élet címmel.
A jó leírás nem csak vizuális kapaszkodókat ad az olvasónak, hanem használja mind az öt érzékszervet. De hogyan írjuk bele a szaglásunkat, ízlelésünket és tapintásunkat a regénybe?
Különböző történelmi regények befejezéséből vonunk le következtetéseket, írástechnikai megoldásokat összegyűjtve.
