„A kezdő szerző egyedül van a rengetegben”

„Ha valaki pusztán azért akar írni, mert abban bízik, hogy azzal majd jól fog keresni, akkor inkább neki se kezdjen” – hangsúlyozza Balázs Anita, aki nemrégiben immár második mesekönyvével jelentkezett. A Könyv Guru kiadó gondozásában napvilágot látott, Századunk meséi című kötet szerzőjével arról is beszélgettünk, mennyit számított, hogy partiumi magyarként Magyarországon adta ki a könyveit, milyen ötletekkel gazdagították az olvasók az új kötet tartalmát, melyik kortárs témáról írna legnehezebb mesét, és milyen könyvpiaci „zaj” nehezíti a kezdő írók munkáját.

Az ukrajnai háborútól a halálon és a webáruház működésén át az okosóráig és a természeti katasztrófáig sokféle „kortárs” problémát ismerhetnek és járhatnak körbe a gyerekek ebben az új kötetében. Volt valamilyen szervezőelv a mostani válogatásban, vagy csak az Ön szerint legfontosabb témák kerültek össze? Volt esetleg köztük olyan, ami személyesen is érintette?

Korábban megkérdeztem a blogomon az olvasóimat, hogy milyen témákról olvasnának szívesen meséket, szerintük mi kerüljön be az új könyvbe, és ezeket a javaslatokat is figyelembe vettem, amikor összeállítottam azt a témalistát, amit végül követtem a mesék megírásakor. Voltak nagyon jó ötletek, amiknek igazán örültem, például a kopasz cica, aki végül a különbözőségekhez kapcsolódó mese múzsája lett. Több témában is érintett voltam bizonyos tekintetben. Az ukrajnai háború híre például, azt gondolom, hogy mindenkit megérintett valamilyen módon, sokaknak családtagjaik, szeretteik kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. Szerencsére nekem nem élnek hozzátartozóim Ukrajnában, de azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb megpróbáltatás az ember számára éppen az lehet, amikor egy élet munkáját kell hátrahagyni, és menekülni a túlélésért, a bizonytalanságba. Ilyen helyzetben senki nem maradhat közömbös, mindenkinek „kötelessége” szolidaritást vállalni a menekültekkel, és segíteni, amiben tud, mert sosem tudhatjuk, hogy nekünk mikor lesz szükségünk mások jóindulatára. Én is készítettem csomagokat a rászorulóknak, pénzadományt küldtem a segélyszervezeteknek. A válás és a halál témáját illetően személyesen is érintett vagyok, ugyanis a szüleim elváltak tinédzser koromban, majd néhány évvel később édesapám sajnos elhunyt. Azt gondolom, hogy ezek olyan nehéz témák, amelyeket sokszor a „tabulistára” száműznek a felnőttek, pedig szerintem rendkívül fontos beszélni róluk, hogy a gyerekek ne traumaként éljék meg ezeket a történéseket, ha bekövetkeznek.

Kötetének legnagyobb erénye, hogy „kész mondatokat ad ezekhez a nehéz vagy nagyon összetett témákhoz” – fogalmaz az Előszóban Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus. Ezek szerint kijelenthető, hogy legalább annyira készült a Századunk meséi a szülőknek, mint a gyerekeknek?

Abszolút, a könyvben szereplő mesék egyaránt szólnak a felnőtteknek és a gyerekeknek. Egyfajta modern fabulák ezek, amelyek minden korosztálynak tartogatnak mondanivalót. A legtöbb szülő, de akár pedagógus számára is hasznos lehet, ha van a tarsolyában egy-egy olyan mese, ami alapot teremt a könyvben szereplő összetett témák feldolgozására, beszélgetések elindítására a gyerekekkel. Ebben szeretnék segítséget nyújtani a felnőtt korosztálynak a meséimmel, hiszen sokszor valóban komoly fejtörést okoz kitalálni, hogy például a válás témakörét miként közelítsük meg. Viszont a statisztikák szerint nagyon aktuális a téma, mert napjainkban egyre nő a válások száma. A gyerekeknek pedig értelemszerűen szerettem volna olyan közegbe helyezve bemutatni ezeket a nehéz témákat, ami hozzájuk a legközelebb áll, a mesék nyelvére fordítva.

Sokféle nehéz témát körbejárt már a két mesekötetben, de vajon van olyan, amivel Önt is zavarba lehetne hozni, ha mondjuk a lánya megkérdezné? Mi az a 21. századi probléma, amit a legnehezebb elmagyarázni gyereknyelven?

Azt hiszem, hogy leginkább akkor esnék gondolkodóba, ha az LMBTQ kapcsán a nemi identitás és a szexuális irányultság kérdésköréről kellene mesét írnom. Persze ehhez a témához kapcsolódóan is léteznek már különféle kiadványok a piacon, még mesekönyv is, de én korábban nem éreztem késztetést arra, hogy megnyilvánuljak ebben a kérdésben, ugyanis mindig nagyon törekszem arra, hogy a meséim elfogulatlanok, semlegesek és tárgyilagosak legyenek, viszont ez egy olyan érzékeny téma, amihez szerintem nagyon óvatosan kell nyúlni. A gyerekek nagyon sérülékenyek, könnyen befolyásolhatóak, érzékenyek, éppen ezért az LMBTQ fogalmát és a hozzá kapcsolódó információkat mindenféle elfogultság és saját vélemény nélkül kell megfogalmazni. Én ebben a tekintetben még keresem a megfelelő szavakat és mesei körítést. Talán egyszer írok majd a témában, mert az LMBTQ nagyon is valós, és tőlünk nyugatabbra bizony már gyakran felteszik a kérdést a gyerekek, hogy például (nevezzük) Pistikének miért van két apukája, vagy éppen Linda apja miért visel női ruhákat?

Bő fél évvel az első kötet megjelenése után hogy látja: miként fogadta meséit a célközönség? Vannak visszajelzései gyerekektől is?

Többségében pozitív visszajelzések jutottak el hozzám, a felnőttektől és a gyerekektől is. A vélemények alapján hasznosak a mesék, érdekesek, olyan témákat feszegetnek, amelyek aktuálisak, ezért szívesen olvassák őket a gyerekek, és nem unják meg olyan hamar, mint a már megszokott könyvpiaci termékeket. Kaptam pedagógusoktól is visszajelzéseket az első kötet kapcsán, és nagy örömömre azt mondták, hogy a munkájukban is segítséget jelent a könyv. Talán egy online magazin volt az elmúlt hónapokban az egyetlen, ahová elküldtem véleményezésre a könyvem és nem aratott osztatlan sikert, ugyanis ott azt mondták, hogy bár érdekes meg jó, de nem tudnának kifejezetten pozitívan írni a könyvről, ártani meg nem akarnak, ezért végül nem született cikk róla. Arról már nem szól a fáma, hogy ebben az esetben mi volt, amit kifogásoltak. Egyébként nem könnyű új szerzőként bármilyen sajtótermékben megjelenési lehetőséget kapni. Naívan azt hinné az ember, hogy örülnek a szerkesztők az ingyen témának, ami bekopogtat az ajtón, de nem így van.

Volt esetleg a visszajelzések között olyan, ami elgondolkodtatta, és emiatt valamit másként csinált ebben a második kötetben?

Mivel nem kaptam semmi olyan konkrét építő kritikát, amiből építkezni tudtam volna, így továbbra is csak a saját megérzéseimet követtem a második kötet megírásakor. Amint már említettem, az illető online magazin visszautasításában sem volt semmi olyan konkrét indoklás, amelyen elgondolkodhattam volna, a többi médiafelület pedig, akiknél próbáltam még „kopogtatni”, vagy fogadtak és el is készült egy-egy pozitív hangvételű anyag a könyvről, vagy leráztak valami mondvacsinált indokkal, vagy még válaszra sem méltattak. Ez utóbbi helyzetek egyébként többségében a ma már nagy nevű, „celebnek” titulált online magazinok, podcast készítők és televíziós csatornák esetében fordult elő.

„A könyvpiac nagyon telített, sok a szerző, sok a jó szerző, a jó könyv, és bizony nem könnyű kitűnni egy friss hangnak ebben a „zajban”” – hangsúlyozta legutóbbi beszélgetésünk során. Az, hogy ilyen gyorsan jelent meg a második kötet azt jelenti, hogy Önnek sikerült kitűnni?

Egyáltalán nem, sajnos. Ezt épp az előbbi kérdésre adott válaszom is igazolja. Továbbra is úgy látom, hogy kezdőként, ismeretlenül, „nincs neve a szakmában” pozícióból nagyon nehéz énmárkát építeni, főként önerőből. Nagyon sok munkát kell beletenni önmagunk és a könyvünk népszerűsítésébe, amit a kiadók nem tudnak biztosítani. A kezdő szerző ilyen szempontból egyedül van a rengetegben. Egyáltalán nem tartok még ott íróként, ahol szeretnék, messze van még, hogy olyan szinten kitűnjek, amiből például már meg is lehet élni, de persze így is hálás vagyok mindazért, amit eddig sikerült elérnem. Vannak olvasóim, akik szeretik az írásaimat, és várták az új könyvet, elsősorban ez motivált abban, hogy minél gyorsabban megjelenjen a második kötet. Másrészt több olyan téma is volt még a tarsolyomban, amiről szerettem volna mesét írni, harmadrészt pedig a jelenlegi piaci trend szerint egy könyv maximum egy évig számít újdonságnak, aztán már csak keveseket érdekel, ezért is igyekeztem nem túl sok időt hagyni a két kötet megjelenése között, hogy benne maradjak valamennyire a köztudatban. Nehéz egyébként ezt a tempót tartani, és nehéz felvenni azt a ritmust, ami már a könyvek piacán is megjelent, hogy csak az új az érdekes, mindig az új kell, mindig valami más.

Számított valamit, hogy magyarországi kiadónál jelentette meg a kötetet? Eljutott a romániai magyar olvasókhoz is?

A népszerűsítés szempontjából annyiban számított a magyarországi kiadás, hogy így lehetőségem nyílt részt venni a Nemzetközi Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten Budapesten a kiadó égisze alatt, aminek nagyon örülök. Fantasztikus élmény ezeken az eseményeken megjelenni szerzőként. A további reklámozás és marketing kapcsán viszont nem vált sem előnyömre, sem hátrányomra az, hogy Magyarországon adtam ki a könyveimet. Ebben a tekintetben, ahogy már említettem, önerőből építkezem. A kiadó abban nyújt elsősorban nagy segítséget, hogy a könyveim bekerüljenek a könyvesboltokba, webáruházakba, többek között olyanokba, amelyekből Romániába is rendelhetőek a köteteim. Így a válaszom igen, a második kérdésre, eljutok a romániai magyar olvasókhoz is, akik szeretnének maguknak a könyveimből mindig megtalálják a módját, hogy kapjanak. Mindemellett igyekszem Magyarországon és a Partiumban én magam eljutni minél több könyvtárba, rendezvényre, hogy népszerűsítsem a könyveimet, illetve folyamatosan tartom a kapcsolatot a blogomon keresztül is az olvasóimmal, úgyhogy mind a magyarországi, mind a romániai magyar olvasókkal élő kapcsolatot ápolok.

Mennyire jött be, hogy az írással immár jó ideje nem újságíróként, hanem független formában, az önkifejezése részeként foglalkozik? Miben fejlődött a leginkább ezen a téren, és hol érzi, hogy még szüksége van az előrelépésre?

Megélhetés szempontjából egyelőre nem jött be olyan szinten, hogy abból nyugodtan megéljek, a jelenlegi állapot inkább csak keresetkiegészítés. Ahogy már említettem, bizony nem könnyű az az út, ami egy kezdő szerzőt vár, ha írásra adja a fejét. Tudni kell, hogy ez sem egy olyan szakma, amiből valaki azonnal meggazdagszik, ha csak nem közismert celeb, színész, televíziós sztár, vagy hasonló. Ők más kategória. Szóval egyszerű, hétköznapi emberként nehéz érvényesülni és a már idézett „zajból” kitűnni. Ezzel együtt én nagyon élvezem az írást, és imádok abban az energiában fürödni, amit az olvasóktól kapok. Elsősorban ez visz előre, ezért születnek a könyveim, ezért készülnek a bejegyzéseim a blogra. Ha valaki pusztán azért akar írni mert abban bízik, hogy azzal majd jól fog keresni, akkor inkább neki se kezdjen. Az íráshoz késztetés kell, ez valóban egy olyan önkifejezés, amit csak akkor lehet hitelesen művelni, ha szeretettel végezzük. Mióta nem újságíróként, megbízásból írok, talán szabadabb lettem, hiszen valóban arról írhatok, amiről szeretnék. Talán bátrabb is lettem, mert jobban ki merem mondani a véleményem megosztó kérdésekben. Viszont a türelmet még tanulnom kell, önmagammal szemben is, és a várt eredmények tekintetében is. Sok mindent szeretnék elérni, annyi tervem és vágyam van, hogy nehezen tudok lassabb fokozatra kapcsolni. Mindig azt érzem, hogy nincs elég időm, kevés a napi 24 óra. Ilyen téren határozottan van még hova fejlődnöm.

Érkezik harmadik mesekötet is? Ha igen, azzal hogy áll? Szabad elárulni valamit a feldolgozandó témák közül?

Jövőre talán elkészül a harmadik kötet, és akkor trilógiaként fogom lezárni ezt a mesei vonalat. Legalábbis most úgy érzem, hogy még egy könyvet szeretnék írni a gyerekeknek, mert van még néhány olyan téma, amit kértek tőlem az olvasóim, de már nem tudott bekerülni a most megjelent könyvbe. Ilyen például a mozaik családok témája. Nagyon is aktuális, egyre gyakoribb családmodell, úgyhogy mindenképp érdemes lenne mesét írni róla. Szóval igen, tervben van egy harmadik mesei kötet, de utána valószínűleg más vonalakra helyezem a fókuszt, és a meseit pihentetem, legalábbis egy időre, meglátjuk mit hoz az élet.

És a múltkor említett motivációs, önismereti kötet, amit szintén szeretne megírni? Sikerült azzal is haladni? Az mikorra várható?

Szeretném, ha még az idén meg tudna jelenni ez a kötet, bár még csak a váza van meg, az is nagy vonalakban, a telefonom jegyzet mappájában. Úgyhogy még eléggé „baba” korban van, nem tudtam eddig lényegesen haladni vele. Az elmúlt hónapokban a Századunk meséi volt a prioritás, mivel annál a könyvnél adott volt már minden téma, amiről írni akartam, és némi rutin is abban a tekintetben, hogy miként írjam meg a meséket, míg ez a másik, önismereti témájú, fejlesztő kis könyvecske új terep lesz a számomra. Közben dolgozom coach minőségben, és a klienseim által hozott élethelyzetek is formálják a majdani könyvem, hiszen fontosnak tartom, hogy abban olyan témákról írjak, amelyek az átlagemberek életének a meghatározó részei. Szóval ilyen szempontból van egy kis összefonódás a coaching és a készülő könyvem között, de mindemellett más forrásokból is gyűjtöm még az alapanyagot és az ihletet, mert szeretném ha ez a könyv valóban egy hiteles kapaszkodó lenne az emberek számára, nem csak túlélni, hanem igazán megélni a mindennapokat.