Értékelések és ismertetések könyvekről és szerzőikről.
Hogyan vált egy író kiadót, ahogyan változik az olvasóközönsége? Miként kell irtani a „töltelékfejezeteket”? Hiúság vagy praktikum alapján döntsünk az írói álnév választásáról? Ezekről is beszéltünk Juhos Gáborral hatodik, Clearview című kötete alkalmából.
Zalay Sándor, A szenvedésnek ára van című könyv szerzője is dedikált az idei Könyvhéten a Duna-korzón. Várakozás közben egy gyors interjúban mesélt arról, hogy hogyan választott írói álnevet, mennyi a fikció a regényben és mennyire tart attól, hogy szereplői magukra ismernek majd.
Részlet Julius Dreamer: Kamaszkorom legszebb elmékei című novelláskötetéből.
Hogyan lesz egy mesének óvodásoknak szóló drogprevenciós üzenete? Milyen haszna van a profi írói honlapnak? Hogy dől el, hogy egy témából mese vagy felnőtteknek szóló regény lesz? Ezekről is beszéltünk Garay Zsuzsanna írónővel új mesekötete, A csalárd cukorka kapcsán.
Összességében a könyv kulcsmondatának a következő tekinthető: „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él”. Ez az első oldalakon tűnik fel először, és több ízben visszatér a könyv során. Ami miatt különösen érdekes ez az olvasmány, hogy egy terapeuta „levetkőzése”, valódi önbemutatása történik benne, hiszen beleszövi a saját terápiáján megtapasztalt élményeit is. Közben pedig boncolgatja a kérdést, hogy mitévők legyünk akkor, ha „levetkőzzük a manővereinket”?
Beharangozó Zalay Sándor A szenvedésnek ára van című könyvéről.
Kevésbé „arcpirító” történetei megjelentetéséhez már nem használ álnevet Jenes Gyula, akivel új, Pánik a Teidén című könyve kapcsán beszélgettünk inspirációról, felületességről és éjszakai diktafonozásról.
Hogy kell rövid regényt írni, kell-e végsőkig ragaszkodni az inkognitóhoz, és mit lehet tanulni az első regényből? Ezekre a kérdésekre is választ ad T. H. Fabling, akit Visszavágó című új regénye kapcsán kérdeztünk.
