Picinke és a kisvasút

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka. Nyáron remekül elvoltak a kis madarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták…

Elolvasom!

Kreatív írói gyakorlatok a hideg időre

Egyik nap csontig hatoló szél fúj, a másik nap szikrázó a napsütés. Hol ehhez van kedvünk, hol ahhoz. Pihenni vagy alkotni? Ez a nagy kérdés ezeken a napokon. Én remélem, hogy minél többen az alkotás mellett teszik le a voksukat, mert írni jó. Előfordul azonban, hogy kell egy löket, egy ötlet, egy tipp, hogy mégis…

Elolvasom!
Ian Dooley / Unsplash.com

A végét tegyük az elejére, vagy az elejét hagyjuk a végére? Avagy hogyan kezdjük el a memoárunkat

Ütős drámai pillanat vagy vidám gyerekkori sztori? Ez csak egy dilemma, amivel a visszaemlékezések írói szembesülnek, amikor el akarják kezdeni a történetüket. Könyv Guru tanácsai egy jó kezdéshez, amiből izgalmas folytatás is kerekedhet.

Elolvasom!
Steve Boateng 1

„Azon a forró éjszakán nem tudtam a családomnak egy üveg hideg innivalót vásárolni”

A felesége sokat segített az emlékei rendezésében, és abban is, hogy a számára kevésbé fontosnak tűnő, de aurópai szemmel izgalmas részleteket is belevegyen a visszaemlékezéseibe – mesélte Steve Boateng, akinek most jelent meg memoárjának második kötete, a Pálmabor és kukacok II. Avagy miért nem lettem nőgyógyász Ghánában.

Elolvasom!
Kondi Nikoletta

„Ez a regény a modern női lélek beavatástörténete”

Nem lett régész, de gyerekkori álmait egy regénysorozatban éli meg Kondi Nikoletta, A sakál fia szerzője. Az interjúban mesél arról, hogyan változtatta meg az istenek kapcsolatait, és hogy miért kéne a férfiaknak is többet olvasni a női lélekről.

Elolvasom!
Végh-Fodor Mónika

„Egy irodalmi szövegben egyetlen szó sincs véletlenül”

Emberi sorsok találkoznak két csésze kávé mellett – meséli Végh-Fodor Mónika új regénye, a Latte Liverpoolban kapcsán. A szerző azt is elárulja, melyik a kötet legerősebb önéletrajzi mondata, és hogy milyen volt úgy alkotnia, hogy közben óvodás kislányát fel kellett készíteni az osztrák iskolára.

Elolvasom!

Karácsonyi kommandó

Az ötfős fiúcsapatot a közös hobbi hozta, egyben tartotta össze: valamennyien képregény rajongók voltak, s legszívesebben hőseik bőrébe bújva élték volna az életüket.

Elolvasom!

Tökéletes ajándék – íróktól vagy íróknak

Többször írtam már róla, jó ötlet karácsonyra ajándékként téli történetet írni, és hogy miképp tegyük ezt. Ezen a karácsonyon is javaslom egyfajta utolsó pillanatos ajándékként. Azonban megcsavarom az ötletet, olyan ajándéktippet szeretnék idén adni, ami használható akkor is, ha mi magunk vagyunk írók, és akkor is, ha egy barátunk kedves hobbija a történetírás, illetve az olvasás!

Elolvasom!
Kassai Tibor

„Tudatosan törekedtem arra, hogy ne változtassak az eredeti szövegen”

Versantológiák, bölcsességgyűjtemények és egy memoár után fiatal kutatóként egy szovjetunióbeli tanulmányútról készített naplóját is közreadta Kassai Tibor Látogatás a Birodalomba címmel. A szerzővel a kézirat sorsáról, a naplóírás kihívásairól és az 1958-as Szovjetunió meglepetéseiről is beszélgettünk.

Elolvasom!
Mikecz Attila

„Az volt a legjobb, amikor láttam a történet végét: már csak meg kellett írni”

Abszurd skandináv humor, célzatos trágárság és egy kardigános jegesmedve. Mindezek és még sok minden más is jellemzi Mika Tillensen, vagyis Mikecz Attila új kalandregényét, a Bertram atya kalandjait. A szerző azt is elárulja, miért szerencse, hogy a történet végére ért.

Elolvasom!