Összességében a könyv kulcsmondatának a következő tekinthető: „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él”. Ez az első oldalakon tűnik fel először, és több ízben visszatér a könyv során. Ami miatt különösen érdekes ez az olvasmány, hogy egy terapeuta „levetkőzése”, valódi önbemutatása történik benne, hiszen beleszövi a saját terápiáján megtapasztalt élményeit is. Közben pedig boncolgatja a kérdést, hogy mitévők legyünk akkor, ha „levetkőzzük a manővereinket”?